Manapság már senki sem lepődik meg azon, ha rajzolt karakterek botladoznak a hús-vér színészek között, hiszen ki ne emlékezne például az 1996-ban debütált, Michael Jordan nevével fémjelzett Space Jam – Zűr az űrben című opuszra (a folytatásról most gálánsan megfeledkeznénk), vagy épp a Bolondos Dallamok – Újra bevetésen bohóckodásaira. 1988-ban viszont még eléggé újkeletűnek számított ez a technológia – bár volt már rá példa korábban, elég csak az 1971-ben készült Ágygömb és seprűnyélre, vagy épp a Mary Poppins-re (1964) gondolni, amit máig az egyik legjobb Disney-műként tart számon a szakma és a közönség. Persze nem véletlenül említettem az 1988-as évet, ekkor látott ugyanis napvilágot az a Roger nyúl a pácban, amely egy igazi műfaji kavalkádként vonult be a filmtörténelembe, és ami épp ma ünnepli a 35. évfordulóját.
A kép forrása: Naro Expanded Cinema
A klasszikust viszont egyáltalán nem volt könnyű tető alá hozni, mivel a Walt Disney Productions már nem sokkal a publikálása után, 1981-ben megvette Gary K. Wolf Who Censored Roger Rabbit? című regényének megfilmesítési jogait, így némi bölcsészmatekkal könnyedén kiszámolható, hogy cirka hét esztendőt kellett várni a gyümölcsök beérésére. Mindezt úgy, hogy a forgatókönyvet már akkor rábízták a Jeffrey Priece-Peter S. Seaman párosra (két vázlatot is összedobtak az alkotáshoz), ahogy Robert Zemeckis is bejelentkezett a rendezői szerepre, ám akkor még nem kért belőle a stúdió. 1981-83 között tesztfelvételeket is készített a Disney, méghozzá Darrel Van Citters animációs rendezővel a fedélzeten, két évvel később azonban teljesen újragondolta a projektet a vállalat akkori igazgatója, Michael Eisner. Ekkortájt került be a képbe a Steven Spielberg, Frank Marshall és Kathleen Kennedy (csupa ismeretlen név, nemde?) vezette Amblin Entertainment, vagyis a cég, amely besegített a gyártásba – és ezzel sebességet is váltott a produkció.
A kép forrása: Vox
Már persze azután, hogy alaposan megnyirbálták a költségvetést, mivel eredetileg 50 millió dollárra becsülték az opusz elkészítését, és csak azután kaphatott zöld utat a forgatás, hogy ezt lefaragták 30 millióra – noha még így is a valaha készült legdrágább animációs filmnek számított volna. Sietve hozzátennénk, hogy végül így is 50 millió feletti összeget mutatott a számla, nem mellesleg a forgatási munkálatok is elhúzódtak, na de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval ott tartottunk, hogy a fedélzetre lépett Spielberg, aki már olyan nagy befolyással bírt azokban az időkben, hogy több stúdiót is meggyőzött arról, „adja kölcsön” a rajzfilmfiguráit egy vélhetően kasszát robbantó mozi erejéig. A művésznek olyan forgalmazókat sikerült bevonnia a produktumba (a tényleges gyártásban értelemszerűen nem vettek részt), mint a Warner Bros., a Fleischer Studios, a Famous Studios, a Turner Entertainment és a Universal Pictures, így eshetett meg, hogy a Roger nyúl a pácban története során egy snittben szerepelhetett például Donald kacsa és Dodó Kacsa, vagy épp Mickey egér és Tapsi Hapsi. Persze a rendező keze sem ért el akármeddig, így néhány ismert karakter (Tom és Jerry, Popeye, Casper, satöbbi) végül kimaradt a szórásból.
A kép forrása: F This Movie!
Ami a rendezőt illeti, első körben Terry Gilliamet (12 majom, Brazil, Gyalog galopp) szemelte ki a Disney, ám ő túl nagy kihívásnak találta a projekt technikai oldalát, így végül nem vállalta – később viszont eléggé megbánta a döntését. Így jött a képbe ismét Zemeckis, aki A smaragd románcával és a Vissza a jövőbe című kultklasszikussal bizonyította a tehetségét, így végül ő ülhetett a rendezői székbe. Animációs fronton a stúdió eleinte ragaszkodott ahhoz a Darrel Van Citters-hez, akivel a tesztfelvételeket is készítették, ám Spielberg és Zemeckis nyomására végül Richard Williams-re esett a választás, ami szült némi bonyodalmat. Williams ugyanis nem volt hajlandó Los Angeles-be menni (bevallottan lenézte a Disney bürokráciáját), így a stáb költözött Angliába, ahol aztán megindult a forgatás, miközben egyre csak hízott a költségvetés. Mint azt az imént említettük, végül messze túlhaladta a keretet a film (amihez sokat hozzátett, hogy 14 hónapig tartott az utómunka), ám az 1988. június 22-i debütálás után nem sokkal már tisztán látszott, hogy megérte a befektetés, hiszen Roger nyúl kalandja könnyedén meghódította a közönség szívét. Na de mégis mivel?
A kép forrása: Feeling Animated
A történetet azért nem kívánom különösebben részletezni, mert aki kíváncsi egy évfordulós írásra, az bizonyára elkoptatta anno a VHS szalagot. Persze az emlékeztető azért nem árt, szóval íme egy rövidke szinopszis: 1947-ben (tehát az amerikai rajzfilmkészítés aranykorában) járunk, méghozzá egy olyan alternatív Hollywoodban, ahol jól megférnek egymás mellett az emberek és a rajzolt karakterek – nevezetesen firkák. A cselekmény a címadó Roger nyúl köré szerveződik, aki jól láthatóan nem képes a maximumot nyújtani a forgatáson, így a Maroon Cartoon Studios vezetője segítségül hívja a főszereplőt, Eddie Valiantot, hogy kövesse a nyúl feleségét, Jessicát, és derítse ki, mi állhat a rossz alakítások hátterében. A vonzó hölgyeményről (rajzfilm mércével persze) aztán csakhamar kiderül, hogy a Firkanegyed és az Acme igazgatójával, Marvin Acméval „pirospecsenyézik”, ami enyhén szólva is kiborítja a hóbortos nyulat – de talán mégsem annyira, hogy megölje a férfit. Márpedig Acme másnapra meghal, innentől pedig a kissé lecsúszott, a firkákkal felettébb rossz viszonyt ápoló (az egyik figura okozza a testvére halálát) Valiantra hárul a feladat, hogy tisztára mossa a tréfamester nevét – ha akarja, ha nem. De ezt már úgyis tudtátok, nemde?
A kép forrása: The Hollywood Reporter
A Roger nyúl a pácban egyik legnagyobb erőssége, hogy rendkívül szórakoztató formában képes felmondani a film noir összes stílusjegyét: vannak itt füstben úszó kocsmák, kiégett detektív, állandó jazzes dallamok a háttérben, ballonkabát, femme fatale (bár ezúttal ugye rajzolt formában), és persze egy megoldásra váró bűntény – sőt, még egy remek A máltai sólyom referenciára is futotta a készítőktől. A zsáner komorságát pedig remekül ellensúlyozzák a firkák, akik burleszkeket idézően csetlenek-botlanak a képernyőn – különösen igaz ez a folyton poénkodó áldozatra, valamint a nyomában loholó Firkaőrség tagjaira. Ebből a szempontból mondjuk pont nem öregedett túl jól az alkotás (szerintem legalábbis), mivel a poénok túlnyomó részét kissé erőltetettnek éreztem – és nem azért, mert sértenek bizonyos rétegeket, az ilyesmiken való fennakadást meghagyom inkább a fényes páncélú PC-lovagoknak. Szimplán csak nem találtam őket annyira viccesnek, mint évekkel ezelőtt.
Maga a nyomozós rész azonban remekül működik, ami nagyban köszönhető a Valiantot megformáló Bob Hoskins-nak. De azt tudtátok, hogy eredetileg nem is ő lett volna a film főszereplője? Bizony, Spielberg első körben Harrison Fordot szemelte ki (nem nehéz kitalálni, hogy miért), ám a Fiatalúr végül túl drágának bizonyult. De szóba került többek között Chevy Chase, Bill Murray, Robin Williams, Robert és Robert Redford is – Eddie Murhpy pedig állítólag csak azért csúszott le a szerepről, mert félreértette az emberek és a firkák együttélését. Végül azért Hoskins-ra esett a producer választása (már a nyilvánvaló színészi képességeken túlmenően), mert szerinte szakaszott úgy nézett ki, mintha abból a korból származna. De a legfőbb antagonista, Doom vizsgálóbíró szigorú tekintetét is másnak köszönhettük volna eredetileg (olyan nevek voltak a kalapban, mint Tim Curry, Christopher Lee és John Cleese), ám mivel Christopher Lloyd már dolgozott együtt Zemeckis-szel és Spielberggel, így ő lett a befutó – a legnagyobb örömére, mivel elmondása szerint szórakoztatónak találja a gonosz karakterek eljátszását.
A téma, a stáb, valamint a rendező neve miatt természetesen sikerre volt ítélve a Touchstone Pictures zászlaja alatt érkező film (túl sok szexuális utalást tartalmazott ahhoz, hogy a Walt Disney Pictures logót használják), de az talán még a stúdiót is meglepte, hogy több mint 11 millió dollárt kalapozott össze a nyitóhétvégén – ami a cég addigi rekordjának számított. Végül az év második legtöbb bevételt termelő mozijává vált (közvetlenül az Esőember után), világszinten pedig 351 millióval zárt, ami elképesztő teljesítménynek számított akkoriban. Értelemszerűen a díjeső sem kerülte el: a három Oscar-szobor mellett még egy BAFTA-díjat is bezsebelt a kimagasló animációnak köszönhetően, a szakma pedig egyszerűen odáig volt érte, amit remekül mutat a 83 pontos Metacritic állás. Nem véletlen tehát, hogy máig a köztudatban maradt a szeleburdi nyúl és a tragikus sorsú detektív története, hiszen a Roger nyúl a pácban mindent tartalmaz, ami a kellemes kikapcsolódáshoz kell: humor, akció, kiváló színészi alakítások, megkapó látvány, na és persze egy fordulatos történet, ami még tanulságot is tartogat a végén. És akkor egy kis jó hír befejezés gyanánt: az alkotás a Disney+ terjedelmes könyvtárában is megtalálható, így ha valaki esetleg szeretné pótolni ezt a gyöngyszemet (vagy szimplán csak újrázná), az gond nélkül megteheti, amennyiben van előfizetése. Mi csak ajánlani tudjuk!
