Óriási tévedés azt hinni, hogy a húsba maró, zsigeri horrorfilmek csak a modern időkben váltak elterjedté és népszerűvé. Már az ’50-es és ’60-as évekből is elő tudunk szedni olyan alkotásokat, amelyek mai szemmel nézve is rettentő erősnek hatnak, hogy a ’70-es és ’80-as évek slasherjeiről vagy gore-horrorjairól már ne is beszéljünk – utóbbiakból Böjti amúgy is sokkal nagyobb szakértő. A Rosemary gyermeke (eredeti cím: Rosemary's Baby) egy 1968-ban bemutatott, amerikai pszicho-horrorfilm, melyet Roman Polanski rendezett.
A Rosemary gyermeke alapjául Ira Levin azonos című regénye szolgált. François Truffaut egy interjúban elmondta, hogy először magának a legendás Alfred Hitchcocknak ajánlották fel a filmadaptáció rendezését, de ő visszautasította azt. Robert Evans, a Paramount Pictures vezetője ekkor már egészen odáig volt Polanski európai filmjeiért, és úgy gondolta, hogy itt a remek alkalom betörni Hollywoodba, méghozzá egy olyan alkotással, amely biztosan nagyot fog szólni. A film alapjául szolgáló könyv ekkor még nem jelent meg, de Polanski mégis kapott egy ki nem adott példányt, hogy olvassa át és ha érdekli a dolog, akkor telefonáljon. Polanski állítólag egész éjjel le sem tudta tenni a könyvet, majd másnap reggel felhívta Evanst, hogy elmondja, vállalja az adaptációt és szeretné azt is, ha a rendezés mellett a forgatókönyvet is ő írhatná. Erre meg is kapta az engedélyt, ami után körülbelül három hét alatt készítette el a film 272 oldalas forgatókönyvét.
Mr. Curtis, maga az?
A casting ’67 nyarán kezdődött a napfényes Los Angelesben. A rendező eleinte Tuesday Weldet, sőt, később a saját menyasszonyát, Sharon Tate-et szerette volna a szerepre, de egyes jelentések szerint Jane Fonda, Patty Duke és Goldie Hawn neve is felmerült. A könyv ekkor még nem érte el a bestseller-státuszt, szóval egyáltalán nem lehetett erre alapozni a sikert. Emiatt a producerek mindenképp egy nagyobb nevet szerettek volna a főszerepre és így került a képbe Mia Farrow, aki ekkorra már letett néhány emlékezetes alakítást az asztalra és például a forgatás idején éppen Frank Sinatra felesége volt – ’68-ban végül elváltak. Utóbbiban közrejátszott ez a filmszerep is, hiszen Sinatra egyenesen követelte Farrowtól, hogy az hagyjon fel a filmes karrierjével. Guy Woodhouse szerepére először Robert Redfordot akarták, de Jack Nicholson is szóba került. Végül John Cassavetes kapta meg a szerepet, akivel Polanski Londonban találkozott. Itt jegyeznénk meg, hogy amikor a filmben Rosemary felhívja Donald Baumgartot, akkor egy ismerős hang hallható a telefonban: ő nem más, mint Tony Curtis. Mia Farrownak nem szóltak előre, azonban rögtön felismerte a híres színész hangját, így az enyhe zavarodottság, amit a telefonbeszélgetés során látni rajta, teljesen valódi.
A forgatás 1967. augusztus 21-én kezdődött New Yorkban, a Paramount pedig eredetileg 1,9 millió dollárt adott a film elkészítésére. Csakhogy a forgatás Polanski aprólékos, részletekre való odafigyelése miatt túlságosan elhúzódott – megesett, hogy a rendező akár ötven felvételt is készített egyetlen jelenetből. Végül 400 000 dollárral meg is haladták a büdzsét, de nem ez volt az egyetlen probléma. Egy napon a forgatás közepén Farrow férje, Frank Sinatra egy ügyvéddel kiküldette (a stáb szeme láttára) a válási papírokat. Farrow – hogy megmentse a kapcsolatát – ezután ki akart szállni. A rendező és a producerek végül azzal győzték maradásra, hogy biztosították: Oscar-jelölést fog kapni az alakításáért. Ez nem jött össze. Ruth Gordon elvitte ugyan a legjobb női epizódszereplő Oscar-díját, de Farrow neve fel sem merült az Akadémia jelöltjei között. A forgatás végül 1967. december 20-án fejeződött be, a filmet pedig '68 június 12-én mutatták be. A siker nem maradt el, de mindössze egyetlen évvel a premier után borzalmas tragédia történt. 1969-ben a Charles Manson-szekta meggyilkolta Polanski terhes feleségét, valamint négy másik barátjukat. Az eset sokkolta a rendezőt és a nyilvánosságot, többen pedig azonnal párhuzamot vontak a kegyetlen gyilkosság és a film cselekménye között, amelyben feltűnik egy ördögimádó szekta is.
Képzelet és valóság
A történet középpontjában Rosemary Woodhouse (Mia Farrow) és férje, Guy (John Cassavetes) áll. A fiatal pár egy luxuslakásba költözik New Yorkban, ahol hamarosan furcsa dolgok veszik kezdetüket. Guy karrierje hirtelen szárnyalni kezd, de Rosemary egyre magányosabbnak érzi magát odahaza. Amikor Rosemary teherbe esik, nagy örömök elé néznek, de a várandósság során szokatlan események történnek. A film fokozatosan építkezik, és nagyon ügyesen kelt feszültséget a nézőben. Polanski remekül játszik a félelem és a paranoia érzéseivel, miközben olyan témákat érint, mint a manipuláció, az árulás és a szekták világa. A lassan építkező cselekmény és a szimbolikus képek a nézőt végig benn tartják a történetben, egyúttal remekül adják át a fokozódó szorongás és zavar érzését. Mia Farrow fantasztikus alakítást nyújt Rosemary szerepében, de a többi szereplő is kiemelkedő. A film vizuálisan is lenyűgöző, és Polanski elegáns rendezése hozzájárul a horror zsigeri atmoszférájának megteremtéséhez. Egy csepp vér sincs benne, mégis szörnyen nyomasztó az egész és bizonytalanságban tartja a nézőt. Mi a valóság és mi az álom? Vajon mindaz, amit látunk, valóban megtörténik vagy az egész csupán Rosemary képzeletének a szüleménye?
A Rosemary gyermeke egy olyan klasszikus, amely még mindig hatásos és izgalmas. Polanski mesterien keveri a természetfeletti elemeket a hétköznapi valósággal, és ezzel egy olyan filmet hoz létre, amely elgondolkodtató és rémisztő egyszerre. A befejezést több kritika érte, pedig úgy tökéletes, ahogy van. Rosemary elfogadta a sorsát és belenyugodott, hogy valami szörnyűséget szabadított rá a világra és ez a fajta belenyugvás sokkal rémisztőbb, mint egy hokimaszkos sorozatgyilkos vagy egy kútból előmászó kislány. 2010-ben a The Guardian minden idők második legjobb horrorfilmjének választotta ezt az alkotást, és az is tagadhatatlan, hogy a Rosemary gyermeke premierje után szaporodtak meg a démonokról szóló horrorfilmek szerte a világon. 1976-ban kapott egy tévéfilm-változatot (ezt eléggé lehúzták), 2008-ban pedig tervbe volt véve egy remake, ám ezt végül elvetették – pedig még maga Michael Bay is a producerek között volt. 2014 januárjában az NBC négyórás minisorozatot készített Zoe Saldana főszereplésével és állítólag az Apartment 7A titokban a Rosemary gyermeke előzményfilmje, bár ez hivatalosan soha nem lett megerősítve. Egy biztos: a Rosemary gyermeke igazi kult-klasszikus, amely még manapság is hatásos. Mia Farrow lenyűgöző alakítása és Roman Polanski mesteri rendezése okán ennek a filmnek olyan elévülhetetlen érdemei vannak, amelyek miatt örökre bebiztosított helye marad a legnagyobb horror-klasszikusok között.
Képek forrása: Port.hu, Mafab, Wallhaven
