A legtöbb film tetőpontja, amikor a jó és a gonosz végre szembenéz és megküzd egymással, ezért ritka, ha a történetben erre nem kerül sor. Az alábbi tíz film másra építi a feszültséget, mégis kiváló alkotások.

Az ötödik elem (The Fifth Element 1997)

A kilencvenes évek egyik meghatározó akció sci-fije ez, ami a mai napig közönségkedvenc. A színes jövőben egy taxisofőrből válik véletlenül kulcsember a titokzatos Leeloo védelmezésében. Bruce Willis a szerethető főhős, Gary Oldman a briliáns gonosz és érdekes, de nemcsak nem keresztezi egymást az útjuk, azt sem tudják, kicsoda a másik.

A Gyűrűk Ura trilógia (Lord of the Rings 2001 – 2003)

Peter Jackson remekműve a Tolkien regény méltó megfilmesítése. Az epikus harc a jó és a rossz között számtalan megmérettetésen vezeti át szereplőit és annak ellenére, hogy a főgonosz, Sauron ritkán jelenik meg fizikai formában, végül egyik fő-karakter (Frodó, Aragorn, Sam, Legolas, Gimli vagy Arwen) sem találkozik vele.

Ellenség a kapuknál (Enemy at the Gates 2001)

A film két mesterlövész párharcáról szól. Egy orosz és egy német katona feszül egymásnak ebben a kiváló háborús drámában, miközben zajlik körülöttük a Sztálingrádi csata. A mesterlövészet lényege, hogy a fegyveres nem kerül közel a célponthoz és ez itt sincs másképp: az ellenfelek nem váltanak egymással egyetlen szót sem.

A Zodiákus (Zodiac 2007)

David Fincher filmje az egyik legjobb sorozatgyilkosról szóló thriller-dráma, pedig ezt a témát nem volt könnyű feldolgozni, mivel a közönség előre tudta, hogy nem lesz megoldása a történetnek, mivel a Zodiákust sosem fogták el. Az egyik főszereplő rápillant a - feltételezett - gyilkosra, de ennél közelebb nem jutnak hozzá.

Igaz Románc (True romance 1993)

Ez a kultuszfilm egy kicsavart gengszter-románc, amit Quentin Tarantino írt és Tony Scott rendezett. A történet egyszerre erőszakos és humoros, tele remek alakításokkal. A végén minden szálat elvarrunk, azonban Clarence (Christian Slater) végig nem tudja, kicsoda Vincenzo (Christopher Walken), a főgonosz.

A Rettenthetetlen (Braveheart 1995)

Mel Gibson ért hozzá, hogy a vászonra varázsoljon egy lebilincselő háborús drámát, ezzel a filmmel el is hozta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. A történetben a skót harcos William Wallace küzd hazája szabadságáért és ugyan nézőként végig érezzük a gonosz király, Első Edward fenyegető jelenlétét, a hős és az agresszor sosem találkoznak.

Versenyfutás az idővel (Getaway 2013)

Ethan Hawke játssza a visszavonult autóversenyzőt, akinek feleségét elrabolják és egy titokzatos, magát „Hang” -nak hívó gonosztevő zsarolja. A Hang telefonon utasítgatja hősünket és kiderül, hogy arra akarja használni, hogy elterelje a figyelmet egy rablásról, sőt: rá akarja kenni az egészet. Amikor azt hisszük, elkapták, kiderül, hogy rossz embert kergettek, így a Hanggal sosem találkozunk.

Nem vénnek való vidék (No country for old men 2007)

A Coen testvérek remek filmeket gyártanak, de ez a remekmű kiemelkedik lenyűgöző portfóliójukból. Műfaját tekintve ez egy westernbe oltott neo-noir, amelyben Javier Bardem a filmtörténelem egyik legijesztőbb – nem horrorfilmes – gonoszát alakítja. A szereplők érdekesek és több-dimenziósak, de az egyetlen „jófiú”, Tommy Lee Jones karaktere – szerencséjére – sosem kerül a gonosz útjába.

Mad Max: A Harag Útja (Mad Max: Fury Road 2015)

A film az elejétől a végéig egy fergeteges akcióbomba. A történetben egy csapat lázadó nő menekül - egy szűkszavú idegen segítségével – a despota Immortan Joe elől. Ennél komplikáltabb sztori nem is kell ide, hiszen végig pörög a cselekmény, olyannyira, hogy a végén szinte fel sem tűnik, hogy a főgonosz és a hős Max nem is keresztezik egymás útját.

A Halál Jele (Memories of Murder 2003)

Ugyan Bong Joon-ho rendező az Élősködőkkel lett világhírű, már előtte is készített kiváló filmeket. Ilyen az alábbi bűnügyi thriller is, amelyben két nyomozó próbál egy kegyetlen gyilkos nyomára bukkanni. A sztori lassú és igaz történeten alakul, ezért még jobban vágyunk egy végső leszámolásra, ami sajnos elmarad, mert nem kapják el a tettest.