Az igazság ára
Meglehet, nem túl szép dolog egy olyan műsorról írni, amit még egyszer sem néztem végig. Mentségemre legyen szólva, én próbálkoztam, több alkalommal is elkezdtem nézni Jakupcsek Gabriella új műsorát, de az első reklámszünetnél sohasem bírtam tovább.
A rend kedvéért azért hadd ejtsek néhány szót arról, hogy mi a műsor koncepciója. Adott egy önként vállalkozó, akire poligráfot (konyhanyelvben hazugságvizsgálót) kötnek; adott egy műsorvezető, aki különféle kényes kérdéseket tesz fel neki; illetve ül még a stúdióban néhány ember, akiknek valamilyen közük van a kínpadon ülőhöz, csak hogy fokozzák a drámai hatást. Az adás során a játékosnak eldöntendő kérdéseket tesznek fel, amire válaszolnia kell, és ha igazat mond, akkor nyer, és ha mindig az igazat, a színtiszta igazat mondja, akkor akár húszmillió forintot is nyerhet.
Mi tagadás, ez akár egy jó műsor alapja is lehetne, ha nem volna az egész olyan bulvárszagú, mint egy köteg ázott Blikk. A kérdések természetesen személyre szólóak, mert csak így lehet egyedi, változatos műsort készíteni a témában, ugyanakkor ez azt feltételezi, hogy az adás előtt egyeztetnek a játékossal, mert kizárólag az ő információi alapján lehet kieszelni a kínos kérdéseket; így viszont felmerül a kérdés, hogy mi értelme ennek az egésznek. Normális ember ugyanis nem fogja kiadni minden mocskos titkát, főképp, ha tudja, hogy ezen másnap már a fél ország fog csámcsogni. Kivétel persze, ha ezért alaposan megfizetik - bár a délutáni műsorsávban futó talkshow-kat ismerve kérdés, hogy mennyire kell alaposan megfizetni valakit, hogy hülyét csináljon magából.
Felmerülnek továbbá erkölcsi aggályok is: a poligráf ugyanis nem tévedhetetlen. Tegyük fel, hogy elmegyek Az igazság árába játékosnak, és húszmillióért elárulom, hogy létesítettem már szexuális kapcsolatot egy hímnemű ugróegérrel, a mennyei hang pedig (újabb feszültségnövelő elem: a testetlen, szenvtelen, egy szó per perc sebességgel beszélő hang) benyögi, hogy a válasz... hamis. Mehetek haza egy fillér nélkül, ráadásul az adást követően az összes ugróegér elmenekül a közelemből.
Az igazság ára tehát egy olyan műsor, ami drámai és megható kíván lenni, bemutatva emberi tragédiákat, érdekes sorsokat, bárszékeken könnyező nagymamákat, akik itt tudják meg, hogy az unokájuk igazából sokkal jobban szereti a szomszéd néni baracklekvárját; de csak egy szánalmas, pénzéhes embereket felvonultató gagyi sikerül belőle.
Apropó, te bevallottad már otthon, hogy meleg vagy?
Édes, az ilyen műsorok elé leszel szíves úgy leülni, ahogy én majd az AvP 2 elé (olvasd lejjebb).