Nagyjából már vázoltam fentebb, mi is az az exploitation, de aki esetleg nem lenne képben még most sem, annak azért röviden leírom, mit is takar e fogalom. Nos, a lényeg, hogy már a film hőskorában rendkívül nagy kíváncsisággal fordult a nézőközönség (ami akkoriban főleg az alsóbb osztályok tagjait jelentette) a szenzációhajhász, sokkoló és természetesen meztelenséget bemutató mozgóképek felé. Természetesen kezdetben már az is épp elég volt, hogy egy arcot láttak közeliben a vetítéseken, ám később az inegrküszöb kitolódott, s mi más is érdekelné az ember leginkább, mint a kukkolás, legyen szó akár brutális, akár erotikus jelenetekről? Persze mindennek vége szakadt, miután kialakult a nagyipari filmgyártás, és színre lépett a sok erkölcscsősz e téren is. Így kb. a ’20-as évektől a ’60-as évek végéig a mainstream filmekben nem igazán fordulhatott elő kirívóan erotikus vagy sokkolóan brutális jelenet. Főleg Hollywoodban, ahol különösen erős volt a katolikus szervezetek befolyása, s ennek eredményeként egy öncenzúrális rendszert is kialakítottak. Aztán az ’50-es évek környékén mindez kezdett lazulni, melynek számos oka van, de a legfőbb talán a generációváltás. Az amcsi fiatalok szerettek volna vásznon látni, legálisan (azért hangsúlyozom ki ezt, mert természetesen illegális pornófilmek léteztek, tehát a cenzúra miatt nem álltak le ezek gyártásával - csak éppen nem a stúdiók keretein belül történt) olyan képsorokat, melyek forróvérű kamasz fantáziáiknak megfelelnek. Erre Roger Corman és az American International Pictures érzett rá leginkább a tengerentúlon, s így elkezdett nagyon egyszerű, de annál hatásvadászabb koncepciókat filmre vinni. Természetesen a nagyvetítőkbe nem, de az akkoriban fénykorát élő éjféli mozikba bekerülhettek ezen „alkotások” (melyek legtöbbje persze mai szemmel nézve nevetséges fércmunka, de sok a kultfilm is, mint pl. a Trip). Aztán a ’60-as évek végén a hollywoodi stúdiók több okból kifolyólag mélypontra kerültek, így a cenzúra megszűnt (többek között a korhatárrendszer kialakítása maitt), s így az exploitationök is elkezdhettek beszivárogni a mainstreambe. Scorsese, Coppola, De Palma többek között ilyen filmekkel indították pályájukat. (Pl. Coppola még pornót is rendezett. LOL?) Így a ’70-es évekre ezen filmtípusok (direkt nem műfajok - az exploitation nem műfaj; ezeknek a műfaja leginkább horror, akciófilm, vagy sci-fi, illetve természetesen szexfilm) igen nagy népszerűségre tettek szert, és virágkorukat élték a következő évtizedekben is.

Hogy mit takar e fogalom? Az „expolit”, vagyis a „kizsákmányol” szóból ered. Miért? Nagyon egyszerű oka van: mert e filmtípusok direkt a közönségigényekre mennek rá, és arra törekszenek, hogy minél nagyobbat profitáljanak a nézőkből, akik éppen az adott filmben eltúlzottan jelen levő motívumokra izgulnak. Egyik tanárom azzal szemléltette ezt, hogy ha mondjuk a közönség albán hörcsögök párzására szakosodott „alkotásokra” vannak rákattanva, akkor az expolitation-ipar futószalagon, nagy mennyiségben gyártja az ilyen filmeket, hogy kieléígtse a közönséget és persze profitáljon. Persze mindaddig, amíg meg nem unják: utána váltani kell. Tehát ide nem is filmes tudás, vagy művészi tehetség kell, hanem jó üzleti-gazdasági érzék. Emiatt kereste betegre magát Corman, vagy Russ Meyer is.
Hogy mik tartozhatnak ide? Bármi, ami satuegyszerű és azt veszi észre az ember, hogy egy bizonyos motívum rengetegszer ismétlődik benne. Pl. az ’50-es évek végén, ’60-as évek elején minden fiatal arról álmodott, hogy autókkal hasíthasson az országutakon. Hogyan reagált erre Corman? Rengeteg olyan filmet készített, amiben száguldozás ment. Vagy ilyen a ’60-as évek végén hódító drogfilmek és utazós filmek hulláma. Ennek eredménye volt a sokat ajnározott (és tényleg susulyka jó) Easy Rider is. De ilyen a bizonyára sokak által ismert Faster Pussycat! Kill! Kill! is. S hogy ne csak hollywoodi példát hozzak: ilyenek a hongkongi harcművészeti filmek, melyekre hatalmas igény lett a ’70-es évek folyamán. S Hollywoodnak így készítenie sem kellett ilyeneket: csak be kellett hozni.
Ja, és ezeknek nemcsak a vérbőség volt a jellemzője, hanem a fülledt erotika is. Tehát a legtöbb egyszerre volt szexfilm és erőszakfilm. E két fogalom rendkívüli módon összekapcsolódott. Ilyenek pl. a nácitáborokban játszódó filmek (pl. Ilsa-sorozat). Itt természetesen szép lányokat vittek koncentrációs táborokba, ahol az agresszív domina vezető perverz orgiákra kényszerítette őket. A film első felében szado-mazo szexet láthattunk. A második fele pedig arról szólt, hogy erre válaszolva a táborlakók bosszúból mindenkit a lehető legvéresebben felkoncoltak. Így nemcsak, hogy párhuzamosan volt jelen a szex és erőszak, hanem mintegy egymás következményeiként szerepeltek az u. n. „nazisploitation”-ökben.

S hogy tovább menjek: gondoljunk csak az ütődött mai CGI-filmekre. Avatar, Alien vs. Predator, Transformers stb. Ugyan ezek nem topzódnak erotikában, de központi tényezőjük a „lélegzetelállító” látvány, s persze mindegyikbe kell valamilyen dögös nő. Tehát az exploitation finomodott, de mit sem változott az utóbbi 50-60 évben.



A Spartacus: Blood and Sand azonban, hogy stílusos legyek, véresre tapossa a pofáját a mainstream elveinek. Ez a sorozat bizony a ’70-es évek még mai szemmel is hiperagresszív és erotikus filmjein is túltesz. Tulajdonképpen az exploitationt idézi újra emlékezetünkbe, habár, mint fentebb írtam, nem tűnt el, csupán már nagyon megszoktuk. Ám az ilyen alkotások eszünkbe juttatják, hogy bizony az erőszakra és erotikára épülő gépezet működik. Sőt, túlpörgött.

Miért? Szerintem ez nem kérdés. Aki nem egy olyan pincében él, ahol nincs internet, az bizonyára olvasott már erről a sorozatról. Itt tényleg nem cicáznak! Kétféle jelenet van: 1. amelyikben másodpercenként 6 liter vér fröccsen a kamerába és ordítanak, 2. amelyikben másodpercenként ordítanak és dugnak. A történet tulajdonképpen csak ürügy arra, hogy mindezt valamiképp bemutassák. S itt nincs kitakarás, vagy szolíd képkivágás. Ahogy pl. iverson2 blogjában is láthattátok, itt ha meztelenkedős jelenet van, akkor a nők úgy állnak előttünk, ahogy tényleg látnánk abban a jelenetben. Tehát nem kell fantáziálni, hogy az a dögös Ilithia (a legatus felesége) hogy néz ki meztelenül: már az első rész első tíz percében megmutatja sunáját. (Amúgy ehhez egy megjegyzés: nekem feltűnt és eléggé zavart, hogy nem voltak rendesen megborotválva a nők, ha értitek, mire gondolok. A történelmi hűséggel ne jöjjenek nekem, mert az nincs a sorozatban, az exploitationhöz pedig szerintem hozzá tartozik, hogy a nézőt minél jobban elkápráztassák. Vagy lehet, hogy csak én vagyok ilyen „elbaszott” ízlésű, hogy nem szeretem, ha a nők „erdőben” vannak… ) Eleinte nagyon meglepődtem, mert ilyet még mainstream filmben is alig látni, de TV-sorozatban (LOOOL) nem igazán. Annak idején szerintem sokan áhítoztunk, hogy Xenát vagy a barátnőjét, vagy akár csak egy nőt is láthassunk a sorozatban meztelenül. Itt most valóra válik e kérésünk, szó szerint is, hiszen Lucy Lawless az egyik főszereplő.
Persze a sima meztelenkedés még elmenne, mondhatnánk. Ám az orgiák tényleg istentelen durvák. A közösülés semmi. A rómaiak beteges szokásai: na, azok a valamik. Pl. mikor Batiatus, a gladiátorképző ura és felesége a „nagy unalomban” szeretkeznének, előtte mindkettőjüket egy-egy rabszolga készíti elő az aktusra…
S ami már szerintem a ló másik oldala, bár bizonyára vannak női nézők, akik örültek neki, de én speciel behánytam néha, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak is meztelenek. Mintha legalábbis egy pornófilmben lennénk. Szerintem nem nyúlok mellé, ha azt állítom, hogy bizony a férfi szereplőket nem színészi tehetségük, hanem farokméretük alapján választották ki… (Kattints a képre, ha tovább akarsz olvasni. )


P. S.: Amúgy a tökömet ezekbe a redvás kacsintós smiley-kba, melyek akkor jönnek elő, ha véletlenül a zárójel előtt nem hagyok ki helyet, és "pont", meg "idézőjel" után automatikusan ezt az amúgy is rémidegesítő szar smiley-t generálja.