PSP
A lényeg az, hogy én is PSP-t akarok, fogok venni. Már megjelenése óta csorog rá a nyálam, s a többi konzollal szemben ezt igazi FUN-nak, valóban "must have"-nek érzem. Sőt, egy igazi gamer számára már "have to have", hogy eme képzavarral éljek XD.
Nem is az van, ami Dragon-nál. Én fejlesztettem gépet nem olyan régen, szóval kb. 4-5 évre meg van a konfiguráció, amin PC-n játszani fogok. Igaz, manapság úgyis az a jellemző nálam, hogy a 2-4 éves, "szerettem volna, de még nem sikerült" játékokat szerzem be, és játszok velük (pl.: mostanában vettem meg a Splinter Cell trilogy-t 2990 Ft-ért - mindenkinek ajánlom, ennyi pénzért 3 ilyen zseniális játékot őrültség kihagyni - már, ha valaki a lopakodásra vevő). Az újakhoz meg szimplán nincs kedvem XD. PC-n ilyen Bioshock oltást, vagy The Witcher-t egyszerűen nincs kedvem játszani, mert... Mert... Fogalmam sincs, miért. Egyszerűen nem izgatnak, pedig húsvéti-születésnapi pénzemből simán beszerezhetném ezeket. PC-re itt van a rengeteg játék, amit évekig lehetne játszani: Jade Empire, Morrowind, Olbivion, S.T.A.L.K.E.R. stb. Ezek felé mindig visszahúzok, s rosszul is érzem magam, ha nem trolloskodhatok Chernobyl-ban, vagy Oblivion-ban (haha, mennyire közeli helyek 8D). Pedig a Bioshock is tetszett demo-ban, és a The Witcher is, de egyszerűen nincs kedvem megvenni ezeket, és csak ezekkel játszani, mikor itt vannak ezek a drágaságok (már csak azért sem "sz"-szel - ha már a gumicsirke is halott <dacos smiley> ). Meg itt a Diablo 2 és a Titan Quest, amiket élethosszig lehet "tolni". Szóval egy csomó olyan játékom van, ami megunhatatlan. Úgyhogy nem látom értelmét, hogy olyan játékokat szerezzek be, amikkel úgy sem játszanék, mert visszahúznék az említettekhez. Meg is fogadtam, hogy PC játékra most már tényleg ritkán fogok költeni. S nyugi, anti-letöltős arcok: letölteni sincs kedvem, mert annyira nagyok ezek (7 giga? Menjenek már...). Majd, ha kijön a StarCraft 2, vagy a Diablo 3, esetleg a C&C 3: Tiberium Wars lemegy 6990 körülire, megveszem. Ja, meg a Fallout 3 az, ami még izgat, több nem nagyon van (talán még a DNF, de azért várjuk ki ennek a végét XD).
Szóval valami másra, valami újra vágyok. Egy PC-n bűnnek tartanám, ha ilyen Dungeon Siege-re, vagy ilyesmire cseszném az időmet. Viszont konzolt meg nem akarok csak azért venni, hogy tolhassam a Devil May Cry-t, vagy a God of War-t. Mert azért egy PS3, vagy Xbox360 nem olcsó. Főleg a játékok rájuk.
Viszont, mint írtam, a PSP-re már évek óta csorog a nyálam. Egyszerűen nem tudom elfelejteni, főleg annak fényében, hogy annyi jó játék jön ki rá, olykor olyan is, amivel már PC-n is játszottam (pl.: Sid Meier's Pirates!). De főként az ilyen exkluzív finomságok ingerelnek, mint a Vice City Stories. GTA-rajongó lévén nekem ez szívügyem. Meg ott van a finom Fight Night Round 3 is, mellyel már mobilon rengeteget játszottam. De említhetném a Need for Speed: Most Wanted-et, melyet PC-n és más platformon reflexből leköpnék, de egy PSP-n nyomni, csak úgy FUN-ból hatalmas lenne még az is. A kaput természetesen a Patapon tette be, annak tesztje olvasásakor határoztam el, hogy nekem egy ilyen PSP-s izé kell.
Régebben sokat szidtam a konzolokat, sokat undorkodtam, meg nem szerettem, hogy a PC-t ennyire háttérbe szorítják. De a PSP az tényleg mérföldkő volt ebben, megváltoztatta a gondolkodásmódomat. A rengeteg, nemcsak PSP-s játékot elnézve pedig látom, hogy nagyon is Kánaán van a konzolokkal rendelkezőknek, s csodálattal lesem a játékokat. Persze anyagi okokból nem fogok áttérni konzolra, illetve a PC-t azért mégiscsak szeretem, meg van rá rengeteg, eredetiben megvásárolt játékom, amit kár lenne veszni hagyni. Meg amúgyis: PC-n nőttem fel, PC-n halok meg LOL. De egy PSP akkor is kell, mert egy PC-t azt csak fix helyen tarthatok, PSP-vel meg bárhol játszhatok. Ráadásul ilyen oltásokkal, mint a GTA: Liberty vagy Vice City Stories, illetve a Patapon. Úgyhog venni fogok egyet, biztosan. Csak még nem határoztam el maga. Ahogy az Orákulum mondta: "A döntést már meghoztad. Csupán meg kell értened a döntésed okát." Nos, én is ezt az okot keresem XD.
A gépfejlesztésről
Dragon post-ja nyomán fogalmazódott meg bennem ez a gondolat is, amit itt fogok közölni. Ő érintőlegesen írt arról, hogy gépet fejleszt, illetve, hogy milyen hazug teória az, hogy "félévente kell gépet fejleszteni". Erről fogok írni pár sort (ígérem, tényleg csak pár sor lesz - ha nem, mindenkit meghívok egy üveg borra XD - na, jó, nem is, de tényleg törekszek a rövidségre).
Vágjunk is a közepébe! Szerintem sem kell félévente gépet fejleszteni. Csupán jól meg kell választani a fejlesztendő konfigot, és, ez talán a legfontosabb, tudni kell kompromisszumokat hozni, harmadsorban pedig nem szabad megijedni, ha egy játék nem megy max-on 8D. Véletlenül sem a Crysis-t akarom fikázni, de, ha az a játék nem fut valakinek, csak kompromisszumok árán, legújabb gépén, attól még talán nem kell kétségbe esni, minthogy azt kb. 3-4 évvel későbbre fejlesztették igazából 8D. De a legtöbb játékkal ez így van, általánosságban elmondható. Még jó, hogy pár évvel előbbre kell gondolkodniuk, hiszen senki sem szeretné, ha pár hónap múlva eltűnne a játék a süllyesztőben. Főleg korunkban, ahol kb. 60-70%-ban a grafika dominál egy játék egyéni, vagy kritikai értékelésénél. Ez persze nem bűn, és nem is feltétlenül rossz tendenciának tartandó, hiszen a vizuális kultúrában, médiában a látvány elsődleges szerepet tölt be. Nyilván egy filmnél sem örülnénk, ha avantgard módon firkálmányok vonulnának el szemeink előtt a képeken (lsd. Man Ray korai filmjei). Egy játéknál sem feltétlenül örülne valaki neki, ha a Doom vagy a Pong grafikai színvonalán jönne ki valami (persze kivétel, ha stilizálásról beszélünk - de ugye játékoknál ez még nagyon ritka, szinte csak a Darwiniát tudnám most hirtelen megemlíteni, ami használta is ezt). De azért a tartalom szerintem sokkal fontosabb kellene, hogy legyen, hiszen a filmmel ellentétben a játék azért interaktív, tehát nem feltétlenül csak a látványra kell koncentrálnunk (ahogy persze egy filmnél sem, de ott jóval passzívabbak vagyunk, és így a vizualitásra sokkal inkább terelődik a hangsúly).
Éppen ezért szerintem tudni kell kompromisszumokat hozni. Diákok közül szerintem szinte mindenki erre
kényszerül, hiszen önálló kereset hiányában nem engedhetjük meg magunknak, hogy alsógatya módjára váltogassuk a gépünket. Főleg nem úgy, hogy szüleink pénzének rovására - hiszen, ha meg is engednék, azért gondoljunk bele, mennyire nem etikus az ő pénzükön "élősködni". Legalábbis én ezt így látom, ezért is próbálok inkább saját magamnak pénzt szerezni, spórolni. Így persze arra kényszerülök, hogy 1-2 éven belül már csak "közepes" lesz ez a konfiguráció, így jó sok mindent le kell vennem. A RAM mondjuk most is gyenge a gépemben, így a CoD4-et annak érdekében, hogy dinamikusan tudjak reagálni a tűzre (főleg a Chernobyl-os pályán), ki kellett kapcsolnom a megmaradó testeket, a háborús hangulat rovására. De nem nyavalygok, mert én túl tudok lépni ezen, igaz, így azért kizökkenek a játék világából, és tudatosul bennem mindig, hogy ez csak játék. Így romlik a beleélés is, én ezt aláírom. De az észszerűség miatt akkor is szerintem az tartandó szem előtt, hogy minél tovább húzni az adott konfigurációval, minélt többet kihozni abból, amim van.
Nekem még az előző gépemen is futásra bírható volt sok játék, csak a "nextgen"-ek nem voltak már hajlandók elindulni. (A Bioshock szép avantgard színekben pompázott, ha el is indult XD.) Az a konfig 4 éves volt.
Szóval szerintem nem kell sietni itt. Kibírható, hogy nem csillog-villog minden, főleg, ha a játéknak vannak igazi erényei. Ha nincsenek, megette a fene. Legalábbis én utálom azokat a játékokat, melyek egy ideig szórakoztatnak, mert szépek a robbanások, csillog minden, forgácsolódik még a sarki kredenc is, de 2-3 óra után (ne adj' Isten, 1) repetitívvé, unalmassá válik az egész. Tipikus példája ennek az Infernal, vagy nálam a Timeshift is.
A másik meg az, hogy sokan ugye csak azért fejlesztenek, mert nem akarnak lemaradni a "trendtől", meg "milyen ciki már, hogy a haverok már erről beszélnek, én meg meg sem tudok mukkanni". Na, aki csak ezért játszik, az... Mindegy XD.
E téren is bölcsesség kell, úgy gondolom, illetve türelem, mérlegelés.
