Persze a kivitelezése nem volt rossz. Sötét, komor képekkel operálnak, a vágás pedig megfelelően dinamikus ahhoz, hogy ne egy idiótac csöpögős tucat túszdráma legyen belőle. Igaz, ez a stílus nemzetközi a mainstreamben, de szerintem megfelelően impresszív volt, és bár maga is "klisés", de képes volt feldobni a történetet.
Ilyen "feldobó elem" volt számomra a főhős karaktere is. Liam Neesont annyira nem láttam sok filmben (Batman: Begins, Misszió, Rob Roy, Kingdom of Heaven, Star Wars I., A vér szava, Seraphim Falls, Darkman, Schindler listája - mely szerintem a legjobb alakítása volt ezután), s amelyekben láttam is, nem volt letaglózó. Ám itt kifejezetten jót alakított, s szerepe a film legérdekesebb pontja volt számomra. Ugyanis véleményem szerint az egydimenziós akcióhőst nyugdíjba küldték az alkotók. Ugyan ő is sérthetetlen, akárcsak a héroszok nagy része, ám egyvalami hiányzik: a becsületkódex, amihez általában még a mai hősök is tartják magukat. Ő ugyan szerető apa, de ennyi, az "isteni mivolta" itt kivezett. Sokkal inkább hasonlított számomra egy démoni, elszabadult, vágtató pokolkutyához.
Zseniális volt. Nálan nem létezik semmi, csak a lánya kiszabadítása. S ezt nem úgy kell érteni, mint más filmekben, hogy "amúgy hajlandó kompromisszumokra". Nem. Az első telefonhíváskor láthatólag elöntötte az agyát a vér és a düh, s onnantól kezdve, mint akit felhúztak, tarolt. SPOILER: A leginkább az tetszett, mikor megkínzott egy "informátort", majd mikor nagy nehezen kiszedte belőle az infokat, hagyta, had vágja agyon az ipsét az áram. Illetve az is tetszett nagyon és eredetinek tartottam, mikor az "áruló" haverja lebukásakor nem őt magát, hanem annak feleségét lőtte meg, aki szarról sem tehtett. SPOILER Az ilyen jeleneteknél valóban megkövül az ember, és elgondolkodik rajta, hogy nevezheti-e hősnek ezt a fickót, vagy inkább egy önbíráskodó monstrum? Számomra mondjuk tökmindegy, sokkal szimpatikusabb volt, mint akrámelyik idióta egydimenziós patyolathős. Abszolút átélhetővé, emberközelivé vált ezáltal, kompenzálva az amúgy sérthetetlen mivoltát. Az "apa" tulajdonképpen Piszkos Harry felturbózott változata véleményem szerint. Csak míg Eastwood karakterének volt egy saját becsületkódexe, mely az ártatlanokat azért védte, addig Liam Neeson figurája a legkisebb mértékben sem rendelkezik ilyennel. A családján és barátain kívüli emberek számára csak "jelek", akik elvezetik céljához, s ha azt elérte, kiiktathatók. Kőkemény, hideg "antihős" ő - egy kőkemény, hideg, zord, embertelen világ lenyomata. Az emberkereskedőknél sokkal inkább indikátora ő a mai korcs társadalomnak, hiába protagonista. Tehát Liam Neeson figurája szerintem elvitte a hátán a filmet, számomra annyira érdekes volt, hogy miatta nézném meg másodszor is simán.
A többi figura viszont klisés és sekélyes volt. A tinilányok megfelelően idegesítő, naiv szereplők voltak, akiknél az ember csak a fejét fogja. A mesében igen, de a valóságban szerintem már nem nagyon léteznek ilyen szinten infantilis és naiv 17 éves lányok...
Ahogy az anya is elég egydimenziós volt, a bűnözőkről nem is beszélve. Persze ez nem az a film, ahol egy karizmatikus főgonosszal kell szembenézni. Itt inkább a világ össz-agresszivitása és embertelensége az, ami az igazi ellenség volt. Nem hiába nem álltak ellent túlzottan a főhősnek, s hullottak el könnyedén. Egymagukban piti alakok, szerencsétlen, szexuálisan aberrált, habár nagyban dolgozó gengszterek ezek. Ám számuk az, ami igazán figyelemre méltó és elborzasztó, a film üzenete is ezen alapszik. Hiszen pont arctalanságuk, és jellegtelenségük okozza nehézséget a főhősnek abban, hogy megtalálja lányát. Szétszórtan léteznek, olyanok, mint egy átlagos turista, vagy egy idióta újgazdag. Direkt egydimenziós, szürke alakok ezek - pont emiatt jelentenek veszélyt a naiv és hiszékeny emberek számára. Ilyen szempontból mindenképp találó volt, hogy nem kristályosítottak ki egyetlen főgonoszt. Ezekben pont az a "veszélyes", hogy elvegyülnek a társadalomban. Ők a társadalom tagjai, a fertők, a mételyek, melyek miatt az emberiség egy apokaliptikus kataklizma szélén áll. S a főhős csak a saját lányát tudta kiszabadítani, illetve a hozzá kapcsolódó állatokat likvidálni. Ám, mint láthattuk a film során, elég sok lány szenved bedrogozott állapotban, árucikként egy sötét, eldugott helységben. Tehát a sztorinak nincs és nem is lehet igazából vége. A film nem ad megoldást a felvetett problémára - mert egyszerűen nincs megoldás. A főhős kiirthat sok embert, s bár jól verekszik, de hatalma túl kevés ahhoz, hogy az emberiség söpredékét is likvidálja. Főleg, hogy ő maga is igen közel áll hozzájuk filmbeli tettei miatt.
Lényeg a lényeg: egy feszes, pergő ritmusú, ám kiszámítható és klisés akciófilmet kaptam a Taken "személyében". Ha kicsit jobban megerőltetik magukat, talán sokkal maradandóbb alkotást képesek letenni az asztalra. Liam Neeson karaktere végre érdekes (sőt, szerencsére mostanában elég érdekfeszítő főhősökkel rukkol elő a mainstream is), többdimenziós, még így, "félistenként" is. Ám számomra nem bír akkora erővel a film, hogy "sokszor fogyasztható" legyen. Az ember megnézi 1-2-3 alkalommal, aztán utána jó ideig biztosan nem. Mindenesetre a tucatfilmek közül kiemelkedik, van lelke, s látszik, hogy nem csupán az "ipari trendek" hívták életre. Persze csak "nem csupán", sajnos érezhetően sok benne az eladható terméket jellemzi "biztonsági faktor", mely a tuti profitot hozza.
7/10
