Meg van!!! Annyit vártunk rá, a pesszimistábbak már el is temették, de ma sikerült! Vajda Attila megszerezte Magyarországnak és persze Kolonics György emlékének az első magyar aranyat az Olimpián! Fantasztikus volt! Nagy hajrát csinált. Sajnos csak felvételről láttam... Ilyen pillanatokról élőben mindig lemaradok, hogy a pockány lovagolja meg.

Emellett öröm, hogy Janics Natasa és Kovács Kati csapata is majdnem aranyat szerzett, de sajnos csak ezüstig jutottak. Mindenesetre ez is szép, nagy szó, hogy a mi országunk csapata állt 2-ként a dobogóra.

Kozmann György és társa is remekeltek, s szépen tisztelegtek bronzukkal Kolonics Györgynek - barátjuknak és "mesterüknek". Kár, hogy nem a bajnok evezhetett és szerezhette meg személyesen - az aranyat.

Sajnos a másik magyar kajak-kenusoknak nem sikerült érmet nyerni, 5-ek lettek.

A férfi vizilabdások viszont kiverték Montenegro-t a vízből (majdnem mást írtam - ejnye)! Gyönyörű volt! Majdnem kikaptak, eleinte úgy látszott legalábbis. Aztán megjött Kásás, és tarolt. Gratulálok neki, s remélem, aranyat hoznak haza ők is.

Az öttusa sajnos nem sikerült, pedig abba is mindent beleadtak - ezt annyira nem figyeltem, S.T.A.L.K.E.R.-oztam közben 8D.

Szóval ez a mai nap szép volt! Végre megszerezték hazafiaink/lányaink azt, amire méltók. Jó, a csajok nyerhettek volna aranyat is, megérdemelték volna. De úgy gondolom, nem is az számít most, hogy arany, vagy ezüst, vagy bronz. Hanem az, hogy a Világ látja, hallja a magyarokat, hogy vannak. Mikor dobogóra állnak, rájöhetnek, hogy "jééé, itt vannak még a magyarok", hiába szabdalták szét országunkat annak idején. Bennünket nem lehet letörölni a Világtörténelem színteréről! Ott állunk rendületlenül, s ha másban nem, hát a sportban mutatkozunk meg. Nem lehet Árpád népét olyan könnyen eltörölni a térképről. Hiába is próbálkoznak itt, még a sport berkein belül is megszopatni minket (lásd: vizilabdamérkőzés bírái például - vagy a mai vizilabdamérkőzés a férfiaknál). Kiharcoljuk győzelmünket, vagy így, vagy úgy. Többek között tehát ez is az üzenete annak, hogy ott állnak a dobogón magyarjaink, mindegy, hogy a 3 közül melyiken. Mert igen is: vagyunk! Az aranyérem csak egy non plus ultra. HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Amúgy ezzel az éremtáblázatban a 30. helyen állunk jelenleg. Isteni eredmény! (Ok, lehet, pár évvel ezelőtt sokkal jobb volt - de szerintem ez is eléggé "ott van". )

Holnap nagyon kemény nap lesz. Kézilabda - bronzmérkőzés. Vérten Orsolya nem játszhat holna, valami bokabaromság miatt... :S. Ez nagyon kellett, mondhatom. Ráadásul ugyanazzal játszunk megint, aki szintén elvert minket már: Dél-Korea. Hajdú János is egy interjúban pont azt ecsetelte, hogy "csak ázsiai csapatot ne többet!". Erre kikapják :S. Tényleg átok ül most ezen a csapaton, legalábbis, ami az elődöntőket illeti. Hihetetlen, hogy két olyan csapattal is összekerültek a lányok, akik már egyszer rongyosra rugdosták szép seggecskéjüket. Ráadásul ugye sokáig úgy volt, hogy Dél-Korea fellebbez, mert valami időtúlmenős bisz-basz volt a meccsük végén, és ma még úgy is volt, hogy majd ki kell választani a helyszínt, ahol lejátszák a hosszabbítást. Felcsillant a remény, hogy talán játszhatunk a norvégokkal. De nem, mert Korea visszavonta! Ugyan másodszorra adták már be, mert egyszer elutasították, de akkor is ez így nagyon szar lesz. Ok, Norvégia is lehet, hogy elverne minket, de a lányok biztos le vannak már törve az orosz vereség után, tehát a moráljuk a béka segge alatt van, így meg, hogy ugyanazzal kerülnek össze, aki (ráadásul fölényesen) szintén elverték már őket egyszer... SUXXX, rendesen. Én szurkolok nagyon, szorítok, hogy meg legyen a bronz, de ennek esélye szerintem nagyon kicsi. Mindennek tetejébe ugye még Görbicz is elég szarul van... A 4. sem rossz hely, de a bronz jobb lenne, csak éppen elérhetetlennek tűnik. Mindenesetre holnap 7:30-ra már fel fogok kelni, és szétizgulom magam.