„Gyengébbik”? Mondjuk ez is hülyeség, hiszen manapság már a nemek közötti határvonalak elmosódni látszanak, s nemcsak szexuális téren. Egy nő ma már simán lehet katona, habár sokan furcsállják még a XXI. században is. Ezt a problémakört Ridley Scott igencsak vegyes fogadtatású filmje, a G. I. Jane is taglalta. Részemről nem tartom a világ legszarabb filmjének, én jól szórakoztam rajta, és érdekes témát boncolgat. (Illetve a feministák ismét „megujjazhatták magukat”, hiszen a Thelma és Louise után ismét egy film, melyet ki tudnak tűzni zászlajukra, s szintén Scott rendezte. ) Ugyebár a gond az volt, amit a Viggo Mortensen által játszott kiképzőtiszt is kimond: a férfiak nem tudnak a csatára koncentrálni a női katonák miatt, mivel őket ezerszer jobban sajnálják, ha sebesülten látják. Ez pedig rontja a morált. Nos, ebben lehet valami, fikció ide vagy oda. S nézzünk csak magunkba: vajon, a perverz gondolatokat leszámítva, mi össze tudjuk egyeztetni a hadászatot és a nőket? És itt nem filmekre kell gondolni, mert azok aztán ontják magukból a militarista férfias nőket (Angelina Jolie-val az élen). Mert kétségtelen, hogy egy nőnemű is tud kemény lenni, illetve, ha tud bánni a fegyverrel, olyan mindegy, hogy milyen a testfelépítése, illetve, hogy „gyengébb”-e.
A magam részéről nem tartom elképzelhetetlennek a dolgot. Ám mégis alapvetően az ilyen kemény környezettel, mint a hadszíntér, valahogy kevésbé összeegyeztethető számomra a másik nem. Így a S.T.A.L.K.E.R.-nél is: kissé erőltetettnek érezném, hogy a Zónában egy exoskeletonból női hang szóljon hozzám. Illetve olyan „hollywoodiasnak” tűnne, ha egy csaj kincskeresés céljából tévedne oda. Olyan „tombréjderes” lenne… Legalábbis az Indiana Jones óta feltűnt klónok mind ezt a hülye sztereotípiát erősítették meg. Egyszerűen normálisan nőt a mainstream filmekben soha nem tudtak megjeleníteni. Mindig extrém körülmények közt tűnt fel, ha aktív volt, ha meg nem, akkor ismert a recept: a vágy tárgya, akit a férfi meg akar dugni egész végig. Nos, egy ilyet beleerőltetni a S.T.A.L.K.E.R.-be hülyeség lett volna.
Másfelől pedig az én „komoly” regényeimbe/novelláimba/drámáimba sem fért valahogy bele soha a nő. Eleinte én is kérdeztem magamtól, hogy miért. Aztán rájöttem, hogy a sztori szempontjából semmilyen funkciója nincs. Ha egy adott műben nincs különösebb szerepe az ellenkező neműek kapcsolatának, akkor felesleges erőltetni. Pont ezért annyira szarok és gagyik az Indiana Jones-klón kalandfilmek, illetve a hollywoodi tucatfilmek általában. Igazából a női karakternek semmilyen dramaturgiai funkciója nincs, csupán azért kerül bele, mert dögös, akit mind a főhős, mind a néző meg akar kaparintani és szívesen csodál. Ahogy Laura Mulvey is írja (nagy feminista): a nők megjelenése a mainstream filmben egyet jelent a történet megtörésével. Mindig ki kell emelni őket, a mai napig, hiába, hogy esetleg aktívak. Valamilyen jelenet mindig kell, ahol szexuális utalásokkal bombázzák, vagy szado-mazochisztikus módon megalázzák. (Pl. az említett G. I. Jane-ben is több olyan jelenet van, ahol láthatólag a férfi kegyetlenséget kívánja megmutatni a rendező a nővel szemben, ám ez mégis átcsap egy, a férfinézőt kielégítő kéj-jelenetbe.)
De így van ez szerintem a játékok többségében, még a Tomb Raider esetében is. Hiszen Lara Croft kalandjai is miről szólnak? Arról, hogy olyan veszélye csapdákon kell áthatolnunk, melyek erősen fallikus szimbolikával bírnak, és szinte csalogatnak, hogy a szerencsétlen pixelcsajt engedd beléjük zuhanni. De a leggyakoribb az, ha mellékszereplőként vannak jelen a lányok. Mondjuk ez nem is meglepő, minthogy manapság nagy divat a játékvilágban a filmek majmolása, a „filmszerűségre” törekvés. (Ugyanilyen nevetésges volt annak idején, mikor a film a „teatralitásra” törekedett, annak reményében, hogy a filmre vett színházat majd mindenki zabálni fogja. Aztán mikor felfedezték, hogy a vágás által miket lehet művelni, akkor rájöttek, hogy nem kell nekik a színházat majmolni. Remélem, majd egyszer a játékoknál is eljön az a pont, amikor rájönnek a készítők, hogy nem a filmeket kéne hajkurászni ihletforrás és stílus után kutatva. ) Feltűnik egy erősebb nő a játékban? Ha szerepjátékról van szó, akkor biztos, hogy szexuálisan inzultálhatjuk, vagy levetkőztethetjük, ha meg akciójátékban, akkor szinte egy-az-egyben a filmekre hajazva minél többször meg kell mutatni a nagy melleit és igéző testét. Így pl. a The Saboteur-ben, mellyel mostanában játszok, ahol a tipikus filmes felállás van meg. A főhős, Sean, két nő között vacilál, hánykódik. Az egyik a szende szűz, akinek a testvére miatt örök bűntudatot érez, és erkölcsileg hozzá kellene húznia. A másik viszont egy szexi dög, egy susulyka, egy femme fatale, aki (még nem jutottam el odáig) bizonyára majd jól átveri hősünket, akit az orránál fogva vezet. S minő meglepő: az egyik küldetésben, mikor a nővel kocsikázunk, persze, hogy szexuális utalások hangzanak el… De a játék nemcsak ebben követi hűen a mainstream filmes narrációt. Konkrétan mi törhetjük meg itt a fősztorit azzal, hogy beülünk egy bárba és végignézzük több félmeztelen lány „agyvérzésgátló” táncát. Semmi funkciója nincs, még csak pénzt sem kérnek érte. Csupán azért vannak benne, mert a játékos élvezkedhet a nem is olyan rosszul kinéző pixelbabák taglejtésein. De amúgy egyik nő sem igazán aktív. Mostohaszerepük van, nem főszereplők, s nem is ők irányítják az eseményeket. Azért vannak ebben a játékban is, hogy a játékos élvezkedhessen rajtuk, illetve filmben érezhesse magát.
Röviden szólva: mind a filmek, mind a játékok terén megállapítható, hogy a nőket fekete bárányként kezelik. Minden produktumban ott vannak, de érezhetően csak azért, mert „közönségcsalogatók”. Semmilyen dramaturgiai és elbeszélésbeli funkciójuk nincs sokszor, vagy, ha van is, az általában a szexuális vonzerejükből fakadó veszélyességük, mellyel a főhős küldetését gátolják valamilyen szinten. (S itt nemcsak a femme fatale-okra kell gondolni. A damsel in distress, a másik nőtípus ugyanúgy gátolja a hőst, hiszen küldetését soha nem hajthatja végre nyugodtan, ha van egy szeretett lány, hiszen a negatív figurák vele tartják sakkban emberünket. )
Szóval látható, hogy a nők szerepe igazából teljesen semleges lenne, ha az ilyen filmekben nem szexuális vonzerejükről lenne szó. Mert ezen kívül mi értelme lenne annak, hogy a főhős ne férfi legyen? Semmi. Egy ronda, elhízott, rövid hajú, öreg nő valószínűleg senkit nem érdekelne. Nem véletlenül az ilyenek inkább drámák szereplői. Ezért talán érthető, hogy a komolyabb történetekben nem tűnnek fel „szexi dögök”, illetve olykor nőnemű egyedek sem, ha esetleg nem két ellenkező nemű ember kapcsolatát taglalják. Így az én eddigi irományaimban sem tűntek fel sokszor női szereplők. Volt egy Leonidasz nevű tragédiám, melyeben a 300-ban is taglalt thermophülei csatát dolgoztam fel. Nos, ott engedtem a „mainstreamnek”, és beleraktam Gorgót is, Leonidasz feleségét. Pont úgy, ahogy a szerencsétlen Zack Snyder a filmbe. (Hiszen a Miller-féle képregény nem tartalmaz szerelmi szálat, sem spártai politikai intrikásat… ) Mondanom sem kell, hipergiccses lett ettől az egész, főleg a lezárása. Ugyanígy egy regényemben is, melyben a II. Világháború utáni Magyarországról írtam. Jellemzően azok az írásaim lettek jobbak, melyekbe a komoly téma mellé nem erőltettem felesleges párkapcsolati szálat, illetőleg nőket.
Persze ez nem azt jelenti, hogy a hitelességhez nem kellenek, vagy, hogy ne kapjanak helyet komoly témákban a másik nem tagjai. Nem. Csupán azt akarom ebből kihozni, hogy az erőltetett mindig rossz, így a nők beleerőltetése egy keményebb témájú történetbe még akkor sem túl szerencsés (hagyományos formában), ha már manapság azért jóval gyakoribb látvány a katonaruhás lányok látványa.
Ez lehet tehát az egyik magyarázat arra, hogy miért nincsenek nők a S.T.A.L.K.E.R.-ben. Nyilvánvalóan hitelesebb képet kapnánk, ha esetleg találkoznánk renegát leányzókkal, akik artifactok után kutatnak, de minthogy azért a másik nemhez mégis a gyengédség, szépség kötődik jobban (s ennek nem mellesleg ők is megfelelnek, tehát nem igazán utasítja el ezt a nagy többségük… ), így kevésbé fogadnánk talán el a gondolatot, hogy itt áll előttünk egy nő mocskos ruhában, valószínűleg napok óta fürdetlenül, s még a lábát sem gyantázta, meg talán hónaljkutyusa is van. Hogy más testrés(z)éről ne is beszéljünk. Legalábbis engem kevésbé érdekel, ha egy összeaszottképű, még képről is büdös faszi elém áll. Legfeljebb lelövöm. De azért egy igénytelen nő látványa mindig is visszataszítóbb.
Illetőleg, amint fentebb is írtam: egyszerűen nincs funkciója itt a nőknek. A játék története nem az emberi kapcsolatteremtésről szól, semmi értelme nem lenne egy szerelmi szálnak. Itt a Zóna a főszereplő, ami/aki meggajdítja az odatévedőket. Komor hangulatához pont ez az atmoszféra illik, melyet úgy vélem, egy kicsit is szexi csaj csak tönkretenne.
Persze lehet jönni azzal, hogy a Fallout 3-ban is találkozhattunk még női banditákkal is. (Perverzkedtem is velük - mármint feldaraboltam őket a késsel ;D. Tudom, beteg vagyok, kezeltessem magam. De tegye fel a kezét az, aki nem szabdalt szét egy karaktert sem a Fallout 3-ban? ;D /Nem ér, ha nem játszottál vele./) S van olyan perk is, ami kifejezetten arra irányul, hogy „nőneműek ellen hatásosabb a fegyvered”. Ám a Fallout 3 egy jóval tágabb világ. Ott érthető, hogy nők is élnek, mivel az atomháború az egész Földet sivataggá és romhalmazzá változtatta. A túlélők között jó, hogy vannak nők is. Jelenlétük elkerülhetetlen. De nem válik hivalkodóvá. Amire persze rásegít az is, hogy a Bethesda játékaihoz híven a másik nem képviselői olyan susulyka rondák, hogy még a Pip Boyomat is óvva inteném tőle, hogy a karjukra csatolódjon. Tehát ebben a Világban a hitelességhez hozzátartozik, hogy vannak női egyedek is. S még az is rendben van, hogy némelyek banditának álltak.
Mindemellett pedig a Fallout 3 világa jóval humorosabb, mint a S.T.A.L.K.E.R.-é. A groteszk ’50-es évekbeli hangulat alapvető aspektusa a játéknak. De még a legelső rész sem veszi teljesen komolyan magát, habár abban jóval komorabb atmoszférával találkozunk. Ám a S.T.A.L.K.E.R. az, ami az igazi kelet-európai pesszimista légkört képes visszaaadni. Egy ilyen hideg és elidegenedett világba nyilván nem fér bele semmilyen női egyed, mely esetleg a vágyat keltené fel az emberben.
De menjünk tovább! Nem kell túlságosan elbeszélésbeli és játéktechnikai elemzésbe belemenni. Elég csak belegondolni, hogy milyen esélyei lennének egy nőnek, aki esetleg a Zónába megy szerencsét próbálni. Vegyök ismét azt, hogy a másik nem egyedeinek többsége azért nem állna katonának, nem „kőkemény”. Induljunk csak ki abból az egyszerű bizonyítékból, amit a mindennapokban látunk. Én legalábbis kevés „férfias nővel” vagyok körülvéve, a többségük 100%-ig nőnemű. ;D Másképp fogalmazva: rengeteg kétséget fűzök hozzá, hogy nők sokasága akárcsak a Cordonban is túlélne. Még akkor is, ha ez „csak” játék. De elég csak abból kiindulni, hogy a „valódi” Zónában sem éppen nyüzsögnek a nők…
Szóval a lényeg: kevés lány vállalkozna arra, hogy katonásdiban vegyen részt.
De tegyük fel, hogy mégis lenne 1-2, aki megpróbálná. Gondoljunk bele: vajon milyen esélyei lennének egy kiéhezett férfiakkal teli területen, ahol igazából nincs törvény? Mert a mutánsok és az anomáliák azok a dolgok, melyek egy ilyen irreális világban a legkevésbé veszélyesek a másik nem tagjai számára. Aki játszott a játékkal, emlékszik rá, hogy a Garbage-ben minden sarkon banditákba botolhattunk. A Clear Sky-ban külön bázisuk volt, ahol többen is kifejtették nekem, hogy ők bizony szarnak minden törvényre, és elveszik, ami nekik kell. Ezt meg is tapasztaltam, mivel jól megsarcoltak, mikor beléptem a köcsög területükre. De így a Call of Pripyatban is. Szóval az ilyen féktelen alakok vajon mit csinálnának egy magányos nővel? A minimum, hogy elszórakozgatnak vele. Rosszabb esetben rabszolgájává teszi az egyik bandavezér. Persze, ha exoskeletont visel a szerencsétlen némberje, és van nála valami odabaszós fegyver, akkor ő kúrhatja meg banditák ezreit. Ám erre azért kisebb az esély.
Persze könnyen lehet, hogy összejön egy frakciónyi nő, akik összetartanak. Nos, ők már jobb arányokkal indulnak. Lehetne egy női frakció, amolyan „amazonok”, akik szarnak minden törvényre, és a „hippi” Freedomosok mellet ők a „feministákat” képviselnék. Meg lehetne ezt oldani a maga komor formájában, a játék világához igazodva. A probléma csak az, hogy vajon a sok kiéhezett férfi nem mind őket ostromolná? Nem tudom.
Én még ez utóbbi variációt tartanám a legéletképesebbnek. Egy női frakciót a Zónában. Lányok talpig páncélban. Exosunák.
Természetesen lehetne még több variációt is felsorolni, több kérdést is feltenni. Pl. bizonyára felmerülhet egyesekben Olegék kapcsán, hogy „buzi-e vagy”. Esetleg az, hogy a GSC-sek hímsoviniszták. Vagy esetleg valakit megcsalt a felesége, és utálja a nőket, így gondolta, jól kicseszik velük, és megmutatja, milyen az igaz, férfiak uralta társadalom. Vagy egy utópia, ahol nincsenek nők. Vagy pont az ellenkezője: megmutatni, hogy milyen sivár és kihalt a világ lányok nélkül. Mindenki búskomor, mindenki hátrahagyta az asszonyt és csak a fals kincsnek él, amit szintén nem kaphat meg. Vagy esetleg a Wish Granter maga a nő metaforája: rengeteget szenved érte a férfi, hogy megkaparintsa, ám, mikor végre az övé lehet, vagy nagyot csalódik benne, vagy pedig nagy árat fizet mindezért.
Mindenesetre véleményem szerint a legvalószínűbb az, hogy egy ilyen komor világhoz nem igazán illenek a női karakterek, és semmiféle történetbeli szerepük nem lenne. Így abszolút felesleges beleerőltetni a másik nem tagjait a Zónába. Persze majd meglátjuk, a 2. részben ez miként változik. Lehet, hogy valaki nekik is felveti, mint Jancsó Miklósnak a filmjei kapcsán, hogy miért nincs nő az alkotásukban? Csak nehogy az legyen a reakció, hogy meztelen lányok fognak futkározni a Csernobilban… (Ugyanis Jancsónak Mészáros Márta hányta szemére, hogy nincsenek nők a filmjeiben. Aztán a következőtől kezdve mindegyikben feltűnt egy meztelen nő… ;D)
