Nem, mégsem!

Na nem: nem a cigányokkal kapcsolatos nézeteimet akarom felülbírálni. Azt tartom továbbra is, főleg a héten történt "youtube"-os eset miatt, ami még rá is erősített erre (ami lehet végülis, hogy megrendezett - nekem is nagyon kilógott azért a lóláb, de felháborított, így vagy úgy). De úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban már csak ismételni tudnám önmagam, illetve átvenné helyét a "minden második szó ocsmány szó" és elismerten fasiszta ócsárlás - amit meg is tettem, mikor először meghláttam a videót. De ebbe ne menjünk bele, mert nem szeretném a jó ízlés határait áthágni. Véleményem erről: vascsövekkel kellene kidekorálni a mocskos pofájukat, akár megrendezett volt, akár nem, akár cigányok az elkövetők, akár nem.

Még csak nem is azt a nézetemet kívánom felülvizsgálni, hogy az ebben az országban élő emberek kiégettek, széttartóak, és elidegendettek, akikkel képtelenség már összefogni, s megtalálni velük a közös nevezőt, identitást. Mindezt tartom.
Amit nagyon sajnálok, az az, hogy az utóbbi időben én is meginogtam, s a mindig hangoztatott "én nem állok be a csürhék sorába" elvem részben sérült. Mert nem az a kérdés, hogy mi magyarok vagyunk-e 100%-osan. Nem attól függök én, hogy ez és ez mennyire leszarja már ezt az országot és mennyire elidegenedett. Nem. Rájöttem: ÉN NEM ÁLLOK BE A SORBA! Nagy hiba volt, hogy látszólag meginogtam és feladtam. Nem szabad. Harcolni kell.

Azt írtam, hogy az identitás már nem ragadható meg, csupán a múltra alapozottan. Nos, pont ez a lényeg! A jelen "magyarság" lehetséges, hogy nem jelent többet puszta szónál, azonban pont itt jön be a mai nap, az évforduló is! 1848. tavaszán nemcsak a jelenért harcoltak a magyarok, a népek. Nem. A XIX. században kezdtek el feléledni a nemzetek, kezdték megtalálni az identitásukat, a romantika stílusirányzata is segített ebben. A MÚLT adta az erőt ahhoz, hogy harcoljanak a jelenért. De nemcsak a jelenért harcoltak azok az emberek. Akik kiálltak akkor a magyar népért, Magyarországért, azok Árpádért, Istvánért, Zrínyiért, Balassiért, Ianus Pannoniusért, a magyar népviseletért, a magyar tájakért, vagyis röviden: a dicső múltért tették. Mert akármilyen reménytelen, pokoli volt is a helyzet, ők azt tartották szem előtt, hogy a nagy hőseink halála NE LEGYEN HIÁBAVALÓ!

Pedig akkor sem volt fenékig tejfel az élet. Főnemesek, nemesek, polgárok érdekei ütköztek. Mindenki máshogy képzelte el a változást. Széchenyi az udvar keretein belül képzelt el reformokat, Kossuth alkotmányos monarchiát akart, Petőfiék pedig radikális változásokat. Csomó széttartó nézet volt. Ráadásul a magyar nyelvvel és elismerésével is voltak problémák. A század elején nem volt még önálló, a magyar tudományos és kulturális életet támogató intézmény, sőt, színház se nagyon, amire azt mondhatta a nép: ez csak a miénk. Feladhatták volna? Persze hogy. Hiszen a főuraknak meg voltak a kiváltságaik, nekik volt mindenük, s a feudális rend szerint ők képviselték a "nemzetet" (nemesi nemzet). Tehát tök értelmetlen volt a legfelsőbb vezetés számára, hogy forrongjon. Mit érdekelte őket, hogy a népnek milyen nyűgjei vannak, nekik volt birtokuk, a Habsburg udvarba jártak szopni, ha esetleg kellett valami. Mindenük meg volt. Szar volt a helyzet akkor is. De nem adták fel, mert tudták, miért harcolnak, akik fegyvert ragadtak ('48 márciusában még képletesen, ősztől pedig ténylegesen is meg kellett tenniük).
Vagy ott van 1956 is, hogy kissé odébb menjek. Akkoriban aztán tényleg széjjelkúrták a mocskos internacionalizmussal, meg világforradalmas baromsággal a magyar népet. A Világháború után romokban hevert minden, s az egyszerű embernek az előző rendszert, ami erősen nemzeti érzelmű volt, mint negatívat állították be, minden erényével együtt is. Tehát a rohadt bolsevikok abszolút szétzilálták azt, amit magyar iidentitás alatt kellene érteni. De mégis! 1956-ban azt mondták, elég. Sokféleképpen értelmezik '56-ot úgy, mint 1848-at. '56 mint reformkommunista forradalom. '56 mint ellenforradalom. De biztos vagyok benne, hogy sokan az emlékezés miatt is tették. A szemét, hazug történelemhamisításokból is elege lehetett mindenkinek.

Igen is a múltból merítettek erőt, merítek erőt én is! Az nem lehet, hogy én csak úgy feladjam. Nem szabad. Én tisztelem, vérrokonomnak érzem az összes magyar hőst, aki az országért harcolt. Zrínyi Miklós 1566-ban életét adta azért, hogy legalább veszteségeket okozzon a töröknek. Én meg csak így kijelentem, hogy "nincs remény". BASSZAM MEG, amiért ilyet kijelentettem! Gyenge szar voltam, mikor ezt leírtam. Ilyen gondolatokkal Dobót és a többi hőst köpöm le, akik hősiesen helyt álltak a magyarságot eltörölni és beolvasztani akaró ellenséggel szemben.

Persze az idegenség, a széttartás megfoghatatlanabb, a láthatatlan ideológia, amit általánosságban ont a média, meg minden hazug, alávaló politikus, sokkal alattomosabb ellenség. A megosztás: egy nép halála is lehet, ideiglenesen legalábbis. Ott van a németek példája: a II. Világháború után szépen csináltak két német államot, s gyakorlatilag nem létezett többet olyan, hogy "német nemzet". Szóval veszélyes ellenség ez, mely így fertőz, hogy lecsüggeszt és baszott kijelentéseket tesz az ember miatta. Engem is megkísértett, pedig én gyerekkorom óta nemzeti érzületű vagyok - pedig még csak nem is neveltek különösebben ilyennek, tehát magamtól, tapasztalatokból alakult ki ez bennem. De mi ez a törökökhöz képest? Mi ez az özönlő oroszok viszonylatában? Mi ez a tatárok dúlását nézve? Semmi, mondjuk ki. Ez egy álca, egy álarc.
Ez egy sátáni kísértés. Csupán fel kellene ismernünk jellegét, és nemet mondani. Ez a nehezebb dolog. Felismerni az "ördögöt" a dolgokban.
Van egy reklám mostanában. Csodálkozok is rajta, hogy a tévében ilyet látni, s nem tiltották még be. Soproni ászok. Meg van mindenkinek? Látszólag egy sörreklám, s persze az üzenete is az alapvetően, hogy "igyál sopronit, mer' az magyar". De akarva-akaratlanul is, hiába, hogy igazából ez is agymosási céllal készült, azért megmozgat valamit az emberben. Tele van hibával, a képeket nem megfelelő hanghoz vágják be pl., de mégis megmozdul az emberben valami. Legalábbis én ezt egyre többször néztem, és kezdtem felismerni, hogy a kb. november környékén jött kételkedésem kezd megszűnni, és ismét felébred bennem a teljes magyar, hungarus tudat. Mert az ember, az előadó, aki elmondja a szöveget, nagyon meggyőzően mondja.

Persze ez csak egy lépcsőfok, igazából egy reklám miatt nem hatódok meg. Hanem én minden nap elmegyek a Nemzeti Múzeum előtt (fujj, nem félreérteni!), s látom Toldi Miklós szobrát.
Emellett keresgéltem valamit régi DVD-ken, s megakadt a szemem a Nagy Magyarország térképen.
Illetve zenéken. P. Mobil, Edda, Bikini, Ossian, KFT. stb.
S agyamba vágott: BASSZA MEG, ÉN MAGYAR VAGYOK!!!
Ez a sok seggfej minket rettegett régen! Mi voltunk a "zergek": ha valakinek nem tetszett a pofája, a magyarokat eresztették rá. Az ősi vallás szerint a Hadúr vezette a csapatokat, az ő dühe forrt az ősmagyarokban.
Ma meg kételkedünk, meg tengünk-lengünk? A tökömet, elég volt!

Magyar vagyok! Magyarnak születtem! Múltamban sok a vereség, a káosz, de pont ezek edzték meg a "génjeinket". Kit érdekel, hogy a jelenben egyeseknek már semmit nem jelent ez? Ki nem szarja le, hogy XY már "lemondott" az országról? Kit érdekel, hogy egyesek utálnak, csak mert nem ismernek, pedig ők is magyarok? Kit érdekel a sok irigykedés? Petőfit is megdobálták egyszer (az Apostolban ezt meg is örökíti), mégsem adta fel! Pedig ő szarabb helyzetben volt. Nem volt neki fix lakása, meg néha éhezett. Mi meg tömjük az agyunkat minden nap, gépet verünk, farkat verünk, és mégis nyafogunk, hogy "jaj, de szar ez a Magyarország már, meg a magyarság". HÁT NEM! Dörrenjen ez a NEM, mint az ágyú dörgött a mocskos törökökre 500 és német-horvát csapatokra 161 évvel ezelőtt!

Ha egyedül maradok is MAGYAR, akkor is itt fogok maradni és harcolni fogok. Ha nem a mai emberéért, hát azért, hogy Szent István, Árpád, Bulcsú, Géza, Koppány neve fennmaradjon mindörökké! S emlékezzen rá ez a sok szar, hogy egykoron ki védte meg puccos úrhölgyeiket attól, hogy török basák padlóját súrolják!
1848-ban sem hiszem, hogy a köznép csak úgy forradalmat kezdett volna. Nem hinném, hogy jobban összetartott volna a nép, mint ma. Sőt, akkor még az, hogy "magyar" ennél is kevesebbet jelentett egyesek számára, mint ma. Siránkozó, gyenge emberek mindig is voltak. Nekik kell utat mutatnia egy vezéregyéniségnek, olyannak, mint Petőfi, vagy, bár nem szívlelem, de elismerem: Kossuth. Kevesen voltak akkor is igaz magyarok, de harcuk, hitük, s az ŐSÖK EREJE megmutatta, hogy igen is létezik még Magyarország, Regnum Hungarum.

Úgyhogy előző bejegyzésemben a siránkozásomat semmisnek tekintem. Megerősödtem, és tudom, miért kell küzdenem ismét. Csak emlékezni kell: a "pogány" ősök vére ott csörgedezik mindannyiunk ereiben, hiába mondják a "ténykutatók", hogy már sok néppel keveredett a magyar. Ahogy Ádám és Éva génjeit magunkban hordjuk mind, úgy bennünk van Árpádés és Istváné is. S tudom, hogy szellemük jelen van ma is, látnak minket, és figyelik cselekedeteinket. Ne hozzunk hát szégyent rájuk! MERJÜNK MAGYAROK LENNI!

Ne érdekeljen, hogy a liberális-bal ideológia fasiszta jelképnek titulálta az Árpád-ház színeit, a vörös-fehéret. Ne érdekeljen, hogy faszszopó nácibérencek annak idején nyilaskereszttel csúfították el őseink színeit, jelképeit, a Turulmadarat. Ne hagyjuk, hogy politikai ideológiák, politikusi suggallatok miatt tántorodjunk el a kokárda kitűzésétől és nemzeti tricolorunk viselésétől! Vagy bólogassak Trianonra, csak mert egyesek azt mondják, nincs értelme a "VESSZEN TRIANONNAK"? SZAROK A POFÁJUKBA ezeknek! Legyek fasiszta, neonáci, neonyilas: LESZAROM! Én viselni fogom a magyar színeket, jelképeket, és az összes magyarnak ezt kellene tennie!
Ne hagyjuk, hogy a politika megosszon minket! Öljenek le engem, mert magyar vagyok, vagy tituláljanak szélsőjobbosnak és égessenek el máglyán! De én MAGYAR VAGYOK! S az leszek, még a túlvilágon is.
Kíváncsi vagyok, a mai napon mit produkálnak majd Pesten, illetve országszerte. Kíváncsi vagyok, hogy képesek lesznek-e idén is szétbarmolni a hazug politika miatt egymás ellen fordulni a magyarok. Mert az engem nem izgat, hogy gyurcsányt megdobálják tojással, vagy felkoncolják - Orbán és a többi is megérdemelné tulajdonképpen, amiért megosztották az országot. CSAK EGYMÁS ELLEN ne áskálódjon a nép! Mert az tényleg szégyen.
De ez sem érdekel mostantól. Én magyar vagyok, ismét felébredt bennem az ősi identitás, s nem hagyom többet, hogy elhagyjon. Az ilyen szarságok leperegnek rólam. Megtörnek rajtam, mint víz a sziklákon.

Mert nem történhetettek hiába sem 1000 államalpítása, sem a Honfoglalás, sem a tatárok utáni feléledés (akkor a német történetírók eltemették Magyaroszágot!), sem a törökök ellen vívott hősies küzdelmek, sem 1848 (pedig Herder, német filozófus szintén megjósolta, hogy a magyarság el fog tűnni! - de nem tűnt!!!), sem 1956. A MI felelősségünk ezek hírének továbbvitele! Hagyhatjuk-e, hogy ezek a hősi tettek elkallódjanak? Hagyhatjuk-e, hogy míg őseink vére bennünk folyik, addig mi "vígan" elfelejtsük, hogy valaha is létezett ez az ország? NEM!

Szar a helyzet gazdaságilag? Biztos. Szarban van az ország? Ugyan már, mióta tudjuk, hogy igen. Megosztott a magyarság? Az. De pont ezért kell tenni ellene! Azok, akik ezt felfedezik, már jó úton haladnak.
Választás előtt állunk. Választhatunk: gyáva módon arra hivatkozunk, hogy "úgy se tehetünk semmit", és elvonulunk, "amint lehet, itt hagyjuk ezt a wc csészét". Vagy: itt maradunk, és ahogy Pai Mei mester mondta a Kill Bill 2-ben "Belevágjuk az öklünket az ellenségbe". Én ezt választom: maradok és harcolok, a végsőkig. Sablonszöveg már, de igaz: "ember küzdj és bízva bízzál".
Vegeta azt mondta a DragonBall Z-ben, hogy "nem maradt már semmi a népünkből, most már csak az Erő maradt, amiért harcolok". Nos, én ezt tovább vinném. Ha erősnek tartjuk magunkat, ha erőt érzünk magunkban, ha nem ismerjük el, hogy gyengék vagyunk, akkor miért nem harcolunk? Ha erő lakozik bennünk, hát harcolni kell a nemzetért, akkor is, ha reménytelennek tűnik a helyzete. Ha én és a szűk környezetem lennének az utolsó magyarok, akkor is harcolnék. Ha az nem elég indok, hogy őseinkért, dicső múltunkért, akkor az elég kell, hogy legyen: magyar vagyok! Biológiailag, genetikailag, s ide tartozom, ide születtem. De, ha nem ide születek, Istenemre: sajnálnám, hogy nem magyar lehetek. Hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy ősei végigdúlták Európát, s még fenn is maradtak. Hiszen: hol vannak ma már vikingek, vagy oszmánok? Hol vannak a szovjetek? Sehol! Jó, a franciák léteznek ma is, meg a németek is, de a régi hódító népeknek mind befellegzett igencsak korán. A hunok egészen Rómáig nyomultak, aztán pár tíz éven belül nyoma sem volt már Birodalmuknak. Nekünk sikerült. Hát nem isteni kegy ez? Csupán egy csettintés, vagy néhány alulművelt, primitív fasz miatt nekünk ezt mind veszni kéne hagyni? Csak mert vannak, akik nem látnak túl önnön marhaságukon, és szidják a másikat, mert emeszpés vagy fideszes? Csak mert vannak áskálódók, akik irigyek, ha a másik boldogul, vessem oda több, mint 1000 év történelmét, dicsőségét? HÁT NEM! Mondhatnám: NEM! NEM!! SOHA!!!

Tehát: visszatért magyar identitásom, s el nem engedem többet! Pont kellő alkalommal érkezett ez el, stílusosan március 15-én. Sőt, újjászületésként is lehetne ezt értelmezni, mert holnap leszek 23 éves, tehát minden szempontból szimbolikus, jól időzített volt.

Gondolatmenetemet egy idézettel zárnám, melyet egy elég gyűlölt császár, I. Ferenc mondott, de azért van benne igazság: "Az egész világ megbolondult és ábrándos alkotmányokat követel [...] Ti boldogok vagytok, mert apáitoktól rátok hagyott alkotmányotok van [...] Azt akarom, hogy szeressétek, mint ahogy én is szeretem [...] Remélem, nem fogtok semmilyen veszélyben magamra hagyni."

Végezetül álljon itt egy vers, mely a mához kapcsolódik (direkt nem Petőfit választok, az túl közismert):

  
Ja, és tervezem, hogy mostantól jelentkezek olyan postokkal a szabadságharc 
  
160. évfordulója alkalmából,
  
  
melyben a forradalom és szabadságharc személyeit, szerepüket fogom elemezgetni.
  
  
Plusz ezt arra is szánom, hogy edzésben tartam az identitást!
  
  
  
Megjegyzés: Címer-forrás
  

  
Ja, és egy kérdés! Csak, hogy ne teljesen komoly legyen a post.