Mozgó-kép

Képregény  (rajz)film

Persze e stilizálás legfelsőbb fokát a Sin City és a 300 érte el véleményem szerint. Frank Miller képregényeinek filmre vitelében jól látszik, ha a képregényeket kézbe vesszük, hogy szinte beállításról-beállításra összevethetők a filmekkel! Például a 300 elit harcosainak felvonulása pontosan ugyanúgy, ugyanabból a kameraállásból látszik a filmben, mint amilyen szemszögből a képregény kockáján. Vagy Marv és Goldie fekvése a piros, szíves ágyon telejsen ugyanúgy látszik filmen, mint ahogy a képregény ezen részletén is! S még a mozgások, színek is stimmelnek! Látjuk, hogy mozog a kép, látjuk az akciót, de a hosszú beállítások, lassítások, kimerevítések tökéletes képregény-illúziót keltenek. Szerintem e két filmmel született meg a film és a képregény összeölelkezése igazán! S mindegyik siker lett, szerettük, ott vannak a polcainkon DVD-n. Pedig a 300 sem egy nagy durranás, ha lecsupaszítjuk mindentől (a Sin City-re már nem mondanám ugyanezt, mert ott rendkívül izgalmasak a történetek is, az előadásmód is - nem hiába, na, az Robert Rodriguez filmje, a 300 meg mégiscsak egy Zack Snyder-é, akinek főleg a harmatos Romero-remake-je ismert igazából csak). Ha a 300 nem ezzel a képi világgal lenne megáldva, akkor szerintem gyorsan elfelejtettük volna, mert ilyen "nagcsatázós-szeletelős-hős-ordítós" filmből van már elég, főleg fantasy-ből.

Ezek mellett vannak még jónak mondható képregény-feldolgozások. De ezek tényleg csak a "feldolgozás" szintjén maradtak meg, nem voltak képesek elérni azt a szintet, amit egy Sin City, vagy Batman képes volt. A Spiderman miatt biztos sokan vitába szállnak velem, hogy miért sorolom ide. Nekem tetszett a film, és képregényeim is vannak, amikkel összevethetném, de egészen más a hangulata szerintem. Míg egy Batman képregényt olvasva szinte ugyanazt érzem, mint mikor egy Batman filmet nézek (szigorúan Tim Burton-éről beszélek, nem a harmatos Joel Schumacher borzalmakról). A Spiderman egy nagyon jó, elgondolkodtató, sőt, még mondanivalóval is bíró film, de számomra épp ezért egész más, mint a képregény. Stílusban pedig egy film, nem pedig egy képregény-film. Emellett ott van a Superman is, ami szintén egy jó film, de távol van a képregényektől, főleg a későbbiektől, amiben Superman kevésbé "nyálas" hősként tűnik fel. Bár ezt a legújabb Superman: Returns sem vette észre - nem tudom, miért. Az X-Men trilógia sem rossz, de az meg egy szenzáicóhajhász hollywood-i sikerprodukció lett inkább, mint a képregényt tisztelő és átörökítő alkotás. Ezekből jellemzően ezerszer jobb rajzfilmeket csinálnak. Erre most nagyon nem akarok kitérni, de azért időzzünk el itt is kicsit! Hiszen a képregény és a rajzfilmek (s most nem animácó értelemben beszélek róla!) stílusukban azonosak. Csupán mozgásba hozták a képregényt a rajzfilmben, minimális stílusbeli váltással. Én sokáig néztem a Batman, Superman, Spiderman és Transformers sorozatokat is (mind ugye képregényes gyökerekkel is bír), s azt mondom, teljesen sikerült átörökíteni ezeket mozgóképes formába. S még a stílus is rendben volt. Az már más téma, hogy egy idő után a legtöbb repetitív lett, és elmentek a szürreális baromság irányába (főleg a Superman, mikor elkezdtek egyesülgetni az Igazság Ligájában, vagy mi a rákban, a szuperhősök LOL ). De pont azért voltak ezek szerethetők, mert teljesen hűen sikerült a hősöket mozgásba hozni és megszólaltatni!

Persze vannak nagyon gyenge próbálkozások. Amit ezek közül ismerek, az a Hulk és a Maszk. A Hulk az egy bénaság lett, szerintem ebben mindannyian egyetértünk. A nagy, zöld monstrumból csináltak egy eunnuch-ot XD. Eric Bana, a "szívtipró Hektór" meg aztán abszolút nem illett Bruce Banner szerepébe. Főleg a képregény olvasása után (amiben Batman-nel is összecsapott egyszer Hulk LOL ). Szánalmas egy film volt, remélem, Edward Norton majd jobban teljesít. A Maszk pedig abszolút szar volt szerintem, Jim "mostkellnevetnimostkellnevetniaszarpoénjaimon" Carrey pedig modorosságával abszolút alágyújtott a groteszk, nagyon szimpatikus és vicces figurának. Rajzfilmen és képregényen szétröhögtem rajta az agyam, de filmen már abszolút nem. Mondjuk ebben benne volt, hogy Jim Carrey-t alapból nem bírom (nem tudom, mit voltak oda sokan az Ace Ventura-ért - a hülye poénjain valahogy felidegesítem magam, minthogy röhögjek), de az is, hogy a Maszk-érzés nem jött át abszolút. De felsorolás szinten álljon itt még pár borzalmasan gyenge képregény-feldolgozás: Catwoman, Daredevil, Dick Tracy, Fantastic Four, Constantine - most ezek ugrottak be.
Kíváncsian várom az Iron Man-t, amihez sokan sok reményt fűznek. Ott van emögött is a "rém" nálam, hogy rajzfilmben már láttam Iron Man-t, és ott sem tetszett XD. Nekem az ilyenek már nagyon távoliak és szürreálisak. De, ahogy az előzeteseket nézem és olvasom, abszolút eltér majd stílusában a képregénytől, ami már alapból megelőlegezi, hogy kicsit ferde szemmel nézek rá. Jó, nem lehet minden olyan, mint a Sin City, de azért ilyen filmek után nyilván nem fogom a Spiderman, vagy az Iron Man rendezőit dicsőíteni (jó, tudom a Sin City 2005-ös, a Spiderman 1. része pedig 2002-es, nem is azért mondom).

Tehát én összességében azt állítom, hogy élőszereplős filmre vinni képregényt nem egy hálás és szerencsés feladat. Képregényen rengeteg jó dolog van, s ezek rajzfilmbe ültetése még jól is elsülhet (sőt, többségében, a régiek egészen élvezhetők!), de mozgóképre vinni CGI-vel (illetve régebben egyéb speciális technikával) /szuper/hősöket nem olyan jó dolog. Legalábbis ehhez is olyan ember kell, akinek van fantáziája, és nemcsak meglovagolni akarja a híres franchise-t, egy-egy képregény-újrakiadás és -kiadás apropóján.


Manga és Anime
A mangákkal, anime-kkel, és élőszereplős filmek kapcsolatánál ugyanez a helyzet, csak ugye ezek speciálisabb dolgok. Hiszen egy manga, egy japán képregény, alapjaiban más és egyedi stílussal bír, mint egy európai, vagy amerikai. Jó, egy francia XIII. és egy DC képregény között azért tudunk különbséget tenni, de a hagyományok azért azonosak az ábrázolsában. A mangákban a "super-deformed" szereplők miatt is sokkal másabb lesz az egész. Ugye ez azt jelenti, amikor egy szereplőt vagy félistenné nagyítva látunk megrajzolva, vagy pedig összetöpörödve, óriásira nőtt szemekkel, toporzékolva egy asztalon. Persze ez egy "tipikus" példa volt (mondjuk az "alapműből", a Ghost in the Shell-ből), hiszen azért megnézve nem mindben fedezhető fel ez természetesen. De, ha a képregényekre azt mondjuk, stilizáltak, a mangákra azt mondhatjuk, hogy irreálisan túlzóak, a szó legjobb értelmében. Pedig a szereplők nem "japánok". Mindegyiknek nyugati kinézete van szinte, kevés az olyan alkotás, amiben feltűnik egy-egy ferdeszemű szereplő, vagy jellegzetes japán építmény, ruha stb. (ugye ez a "muko-kuseki" jegy, vagyis a nemzetköziesített ábrázolásmód). De, ha megnézzük a mozzanatokat, az akciókat, a párbeszédeket is akár, rájöhetünk, hogy a manga teljesen más képregény, mint a nyugati társai. Egy nyugati képregényben egy harcot stilizálva láthatunk: például egy képben láthatjuk, ahogy Pókember kilövi a hálóját az áldozatára, s esetleg még a keze nagyközelije is megjelenik. Egy mangában ezt a jelenetet több képkockán kersztül láthatnánk, a szereplőt teljesen izolálva egy irracionális, a képregény világán kívüli (nincs jobb szó rá) "meta-térben".

Szóval láthatjuk, már ebből a pár jellemvonásból is (s ez még csak nagyon felületes ismertetés volt - egy egész blogot lehetne az anime-knek és a mangáknak szánni - vagy csak külön a mangáknak - estleg egy-egy alkotónak, mint például a mester, TezukaOsamu), hogy mennyire más, mint a nyugati képregény. De itt is megihletődött sok alkotó, és ezeket "mozgósította" is (manga-eiga-ként nevezték eleinte, az anime csak külföldi jövevényszóból származik, ugye, ahogy a Guruban is olvashattátok). Ugye az elsők között volt az Astro Boy , a "mester" híres mangája alapján készült anime. Persze már a II. Világháború előttre is visszanyúlik ez, sőt, az anime már a némafilmes időkben is létezett, bontogatta szárnyait. A Világháború idején főleg olyan anime-k (vagy nevezzük inkább: japán rajzfilmnek, manga-eiga-nak), melyekben állatok voltak a főszereplők, és a gonosz angol felhőkkel/medvékkel/egyéb gonosz állatokkal küzdöttek meg. Ezek közül a leghíresebb a Momotaro-széria , melyben egészen banális méreteket öltött a propaganda, és a nyugati államok elleni küzdelem (ugye gonosz felhők ellen harcoló vizilovak nem mindennapi látványt nyújthatnak LOL ). Kedvenc példám viszont a mangából ---> anime transzformációra a Legend of the Forest című mestermű. E rajzfilm (mert ez még rajzolt, nem animált) konkrétan képregényként kezdődik. Állóképeket látunk, melyeken menekülő mókusok jelennek meg, s komolyzene kíséretében menekülnek le a fáról. Ahogy egyre gyorsabb ütemben látjuk az állóképek váltakozását, és egyre ziláltabb, dinamikusabb a menekülés, annál jobban "elevenedik" meg az egész. Vagyis egy fokozatos, gyönyörű kép átmenetet látunk a "mangából" a "manga eiga"-ba. Könnyfakasztóan gyönyörű! Nézzétek meg, ha gondoljátok.