Identitáskeresés
Nehéz manapság magyarnak lenni, magyarnak vallani magát az embernek. Én régebben, itt, a PGO-n úgy, mint a való életben és más fórumokon, mindig azzal vertem a mellem, hogy "én aztán mélyen magyar érzületű vagyok", illetve "soha nem hagynám el az országot, inkább harcolok érte". Nos, ez volt 2 éve, azóta eljutottam arra a pontra, hogy ez már nekem is sok, és erősen elgondolkodtam rajta, hogy vajon a múltban gyökeredző identitásomnak van-e ma helye.
Mert ma kellene magyarnak éreznem magam, nem úgy, hogy visszavetítem ezt az egészet mondjuk 200 évvel korábbra. Pedig sajnos csak így tudom megragadni, mit jelent magyarnak lenni. Ma már semmi dicsőség, semmi magasztosság nem társul hozzá. Régebben volt jelentősége annak, hogy magyar, s magyar nyelven beszélek. Az ősidőkben rettegték a magyart. Ma meg senkik vagyunk.
Ma már csak egy szó, egy kötelező "adat", hogy valaki magyar. Illetve van a másik szélsőség, a félrekúrás: mikor valaki a szélsőjobbos eszmékkel párosítja azt, hogy "magyar" (hungarista).
Persze engem számon lehet kérni, s magamat is számon kérem, hogy mégis akkor mi lenne kívánatos, hogy a "magyar" szóhoz társuljon. Gulyás leves? Hátrafelé nyilazás? Szabja? Bajusz? Árpádsávos zászló? Nemzeti lobogó? Ezek végülis csak szimbúlumok, tárgyak, melyek fontosak az identitás összerakásában, de nem lényegi alapjai. Én is abban próbáltam megragadni ezt, hogy azzal nyugtattam magam: "itt vannak a szép tájak, melyekhez emlékek köthetők, s felidézik a dicső időket". Jó, de ez egy üres dolog lesz. Egyedül érzem magam ebben.
Véleményem szerint, s ez elcsépelt ma már, de igaz: az összefogás hiányzik! Nem tudok közösséget vállalni senkivel, mert különféle alcsoportokba ütközök. Ez és ez nem lehet "honfitárs", mert ő nyakkendőt hord, neki 4 diplomája van már és 60 nyelven beszél, vagy ő kétkezi munkával keresi a megélhetéshez szükséges pénzt, amaz leköp, mert sikerült az egyetemre bejutnom, emez irigykedik, amaz református emez ateista stb. S akkor még nem beszéltünk a legnagyobb fertőről, a politika "hovatartozásról". Ma legtöbben vagy balosok vagy jobbosok, s esetleg emellett mellékesen magyar állampolgárok.
Természetesen kívánatos, hogy különfélék legyünk, hiszen annál rosszabb nincs is, mikor mindenit egy masszába akarnak terelni (megjegyzem, azért a mai konzumista társadalmi ideológia ezt mesterfokon űzi). De talán fel kellene nyílni már a szemünknek, hogy az a kurva "magyar állampolgár" nem csak egy szó. Talán észbe kéne kapni, hogy mikor valakit elküldünk a kurva anyjába, aki ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanebben az országban él, akkor nem akárkit sértünk meg, hanem a honfitársunkat. Mikor egymás ellen áskálódunk, csak magunk alatt vágjuk a fát! Olyan ez, mintha az emberi testben a szív megharagudna a gyomorra és ki akarná csinálni, azon alapon, hogy a gyomor sokkal több "finomságot" kap. Csak akkor kapna észbe, mikor ő maga is elpusztult, minthogy nincs gyomor, ami megeméssze az ételt és ezátal a vérbe juttassa a tápanyagokat, melyek a szív számára is szükségesek. Így van ez itt is. Osztjuk egymást, elidegenedünk, teljesen bizalmatlanok vagyunk, egymás ellen versengünk, vagy a legrosszabb, hogy az idióta pártállásokhoz állunk és a másik odlalt legszívesebben kinyírnánk. Aztán majd egy nap azt vesszük észre, hogy bár sikerült kiirtani a másik oldalt, azonban nem maradt elég erőnk az életben maradásra.
Pedig csak egy elhatározás kellene! Rá kellene ébredni arra, hogy igazából nem vagyunk ellenségei egymásnak. Nem kell bizalmatlannak lennünk egymással szemben, nem vagyunk idegenek. Összeköt minket az, hogy Árpád vérei vagyunk, ugyanazok a gyökereink. S még céljaink is ugyanazok: az, hogy országunk létezzen, hogy mi életben maradjunk.
Persze aláírom: ez megy egyedül is, hiszen számtalan magyar él külföndön, végleg. Csak éppen egy amerikai magyar nem érezheti magát soha igazán amerikainak, fejében ott kell, hogy legyen a gondolat: ő ott idegen, otthon csak Magyarországon lehetne. Hontalannak lenni vajon milyen érzés lenne? Nem tudom, de tapasztalható ez részben, mikor külföldre megy az ember, s napokig csak idegen szavat hall. Még ha érti is, mit mondanak, akkor is tudja, hogy ez nem az anyanyelve, ő ezekhez nem tartozik.
Ám itthon hogy a francba érezzük magunkat jól? Bennem egy ideje az a szörnyű érzés van már, amit akkor is éreztem, mikor külföldön voltam. Egyszerűen egyre jobban kezdem idegennek érezni ezeket az embereket, hiába beszélünk egy nyelvet. Mindenki idegbajos, mindenki rohan, mindenki ellenségnek tekinti azt, akit nem ismer olyan jól, vagy nem áll hozzá mindennap közel. Utálkozás van, elidegenedés, akármilyen elcsépelt szavak is ezek. Pedig tényleg csak azt kellene észrevennie az embereknek, hogy így megosztottan nem fog menni. A rossz hangulat abból fakad, hogy egyedül, kiszolgáltatottnak érzi magát az ember, főleg ezekben a nehéz időkben (nem konkrétan a válságra gondolok, hanem erre a sok faszszopóra, aki jelenleg hatalmon van Magyarországon - persze azt sem állítom, hogy a másik oldal kurva jó lenne, mert valószínűleg a narancsosoknak ugyanolyan nagy a pofája és kevés az ötlete, mint a szegfűs gyilkosoknak), bizonytalanság van. S ezt mind megerősíti az, ami a médiából (újságok, rádió, TV) dől folyamatosan: csak magadra számíthatsz, életben kell maradnod, ember embernek farkasa stb. A megosztottságot politikai és társadalmi ideológiák biztosítják. Hogy ez kinek jó? A politikusoknak mindenképp, hiszen szavazattal, így pénzzel nyomják őket azok, akiket behülyítenek. Persze azt nem tagadom, hogy azok, akik a politikában tevékenykednek, nem magyarok. Ők is azok. Ám míg a közember egy áldozata ennek inkább, addig ezek árulói a magyar nemzetnek, s mindannak, amit az ősök felépítettek. Pont, hogy nekik kellene a megosztottságot felszámolni, hiszen az országnak ez a legnagyobb kára. Ha összefognánk, összedolgoznánk, akkor állítom, jobban menne minden. Hiszen ha segítenénk egymást, az adna bizonyos lelki nyugalmat, mely pozitívabb gondolkodásmódhoz vezethetne. Így munkát is könnyebb lenne találni, a megélhetés is jobban menne.
Ám a médiából az folyik, hogy "pörögj!" "építs karriert!" "mert megérdemled!" stb. Csupa egocentrikus maszlag, mely azt sugallja, hogy szarni kell az "idegenekre", csak magaddal törődj, meg esetleg a családoddal - már, ha van, mert a szingliség a menő mostanában. Mert mondhatnám, hogy mindenki inkább a családjával törődik, mint honfitársával, de nem mondhatom, mert egyre többen ellenzik a házasságot, meg a családot is. S az emberek ellehetetlenítése is hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebben mernek gyereket vállalni. Na, meg az ilyen ferede ideológiák, melyek azt sugallják, hogy a család szar dolog.
Így pedig hogyan is várhatnánk összetartozást, összefogást? Az idősebbek szidják egymást a politikai hovatartozás miatt (utcánkban állandó téma, hogy ki a kommunista meg ki a jobbos), a fiatalabbak meg, ha még nem haraptak rá erre a maszlagra, hát találnak magunknak egyéb megoszthatósági formákat: "köcsög rapper, buzi rocker, rohadt emos köcsög, geci diszkós, mocskos punk" stb. Vallás ma már annyira nem jellemző, tehát olyan nincs, mint évszázadokkal ezelőtt, hogy "mocskos katolikusok" "rohadt evangélikusok", ez átment inkább lappangó üzemmódba (megjegyzem: a templomban a papok azért erősen szokták pedzegetni a dolgot - legalábbis régebben nekem részben ebből lett elegem, hogy a templomban is az folyik, hogy megmutassák: az ő felekezetük az erősebb, a másik az szar, gyenge). Úgyhogy ez a megosztás már nemcsak a magyar identitás ellen való, hanem Isten ellen is...
Persze mindez önmagában is elég nagy baj, hiszen látni azt, hogy saját honfitársad köp le néha, mert te nem abba az alcsoportba tartozol, amibe ő. Viszont ez már rég nem önmagában vett probléma. A II. Világháború egyik jó példája mutatja ezt. Ugyebár annak idején Magyarország politikusai ismét elcseszték: 1944-re "annyi volt". Horthy ellen fellázadt számos katonai vezető (főleg nyilasok), így a kezében gyakorlatilag nem volt semmi erő, amivel legalább előnyösebb fegyverszüneti tárgyalásokat csikarhatott volna ki az ellenséggel. Illetve lett volna lehetőség rá, hogy esetleg szerezzen megfelelő támogatást: az alakuló partizánszervezetek felkínálták segítségüket. Ám vissza lettek utasítva. Miért? Csak mert sok volt köztük a kommunista, baloldali. Még egy ilyen válsághelyzetben is az elvek diktáltak, s véletlenül sem az, hogy végre összefogjunk magyarként. De ott van a mohácsi csata is: számos köcsög nemes nem volt hajlandó hadba vonulni, mert nem tetszett a vezető személye, nem fűződött érdekük hozzá stb.
Ma ugyan nem vagyunk háborús veszélyben (bár ki tudja - ezt a nagy háborúk előtt sem érezték az emberek - elvégre Ferenc Ferdinánd szarajevói lelölvése is "csak" merényletnek indult), de mikroszinten gyakorlatilag azt csinálnak a magyarral, amit akarnak. Miért? Mert már kiismerték a magyarokat, hogy ők nem tartanak össze, a saját fajtáját, ha bajban látja a magyar állampolgár, tovább olvassa újságát, fejét elfordítja stb.
Esszól III.
Hogy az előbbihez kössem: itt vannak nekünk a cigányok, romák, kisebbség, nevezze mindenki őket, ahogy akarja (ők saját magukat is cigánynak nevezik - és büszkék is erre, mint már sokszor mondtam, tehát én így nevezem őket, még akkor is, ha nem akarok a kedvükben járni). Minden országnak meg van a maga kisebbsége, meg vannak velük a problémáik. Semmi extra nincs ebben. Én azonban úgy veszem észre, hogy leginkább ezt a kérdést nálunk képtelenek kezelni. Persze a minta ugyanaz, mint mondjuk az USA esetében: ha valaki négerezik, vagy netalán niggerezik, akkor az rasszista köcsög, az afro-amerikai a megfelelő "megszólítás". Nálunk eleinte a cigányozás lett "betiltva", majd a roma is nemkívánatos megszólítássá vált, s ma már azt akarják elhitetni az emberekkel (akiket tök hülyének néznek), hogy nincs olyan, hogy kisebbség, mndenki magyar itt kérem! Csak akkor krédem én, ha magyarok a cigányok is, akkor miért akarnak menni magyart ölni? Miért hívnak minket "büdös parasztnak"? Miért van az iskolákban, szórakozóhelyeken cigányterror? Ők maguk különítik el saját magukat a magyaroktól, akkor mi a szarért kellene nekem ezeket magyarnak nézni? Ráadásul úgy beállítani őket, hogy ők a szegény, védtelen, elesett emberek, akiket mi terrorizálunk, mi tartunk rettegésben, mi, gonosz, összetartó magyarok. Csupa szemen szedett hazugság! Fosunk tőlük, mert tudjuk, hogy saját honfitársunk védelmére nem számíthatunk, mert ő csak a "kis családjával", meg a saját nyavalyás egójával törődik. Márpedig általános iskolában a cigányok tudták, hogy a magyar gyerek fosik megvédeni a másikat, ezért is találták olyan élvezetesnek, hogy basztathattak minket.
Az utóbbi hetekben több incidens is történt. Egy sportolót szíven szúrtak diszkóban, s a közzé tett fotók alapján, ha ki nem is merte mondani a média, de cigányok voltak az elkövtők. Ezek kapcsán kiderült, hogy a cigánymaffiának vannak befolyási övezetei, meg valami Balatonért folyó bandaharcról volt szó - tök homályos a dolog, mert a média fosik ilyenekről beszélni. Engem e részletek is ledöbbentettek: tulajdonképpen már ezek tartják kezükben az ország egyes régióit? A politikai rend meg még azt fújja, hogy ezek szegény, elesett emberek, akiket nekünk kellene támogatnunk? Én inkább a magyarságot kezdeném el félteni - de nem kell, mert egyre halványodik.
Véleményem szerint ennek az incidensnek az eredményei a mostani furcsa halálesetek. Melyeknél a média arról szintén nem tudósít konkrétan, hogy cigányok az áldozatok, de azért sugallja az akciókkal, név szerint azzal, ami miatt ez a blogbejegyzés is megszületett. Valaki módszeresen elkezdte irtani a cigányokat? Vagy miről van szó? Egyszerű kicsinyes bosszú egymás között? Homály itt is. A YouTube-on felvételek terjengtek valami szerb gárdáról, ami vérbosszút esküdött a sportoló meggyilkolása miatt. Akiktől mi, akik magyar állampolgárként vagyunk bejegyezve, szintén félhetünk, mert: 1. a szerben eleve gyűlölnek minket 2. ha a hazug hazai propaganda csak kicsit is kiszivárgott, így nyugodtan beazonosítható, hogy azok magyarok voltak, hiszen a cigány is magyar, így minden magyar pusztuljon. Na, jó, ez kicsit összeesküvés-elmélet szagú, de én semmiképp nem ünneplném, hogy szerbek bosszúhadjáratot indítottak a gyilkosok (fajtája) ellen.
Persze az emberben rengeteg az indulat, minthogy bennem is, mivel személyesen is értek cigánytámadások, illetve mélyen felháborít, ha más magyarral történik ilyen, még akkor is, ha egyre haloványabb az, hogy magyar. Így e hírek engem abszolút nem hatottak meg. De a józan ész és konzervatív érzületem azt mondja, hogy ezt talán nem így kellene elintézni. Én ugyan azt vallom, hogy a cigányokban az agresszió, az állatiasság eleve genetikailag kódolva van (mely már csak a sok évnyi nomád életmód miatt is belátható, hiszen jó későn telepdtek le), tehát bizonyára akik le lettek puffantva/fel lettek gyújtva, szintén rendelkeztek ezzel az attitűddel, de ugyanakkor én jobbnak tartom magam e fajtánál, és intelligensebbnek is, egyszóval: emberibbnek, így nem fogok pezsgőt bontani, mert a pár esetet látva feltehetőleg valaki módszeres cigányirtásba kezdett (persze könnyen lehet, hogy csak egy másik cigány teszi ezt - jelenleg nem lehet tudni). Én egy békésebb megoldást választanék a probléma megoldására, amit most itt nem részleteznék, mert nem ez a lényeg, de tömören azért vázolom.
A cigányok vezetőit felkeresném, és tárgyalásokba kezdenénk. Téma: megoldani a magyar-cigány konfliktust. Sőt, előbb tisztázni azt, hogy ilyen van. Békés keretek között elbúcsúznánk, deklarálva, hogy közel 200 évnyi próba után nem megy a magyar és cigány egymás mellett élése. Egy olyan mozgalomra gondolnék itt, mint a zsidók esetében a cionizmus. Sőt, szerintem egy új hazát kellene nekik szervezni, saját állammal, ahol ők vannak többségben, és nem háborgatja őket senki. Na, jó, ez elég agymosott duma volt: olyan országba, ahol csak egymást baszogathatják. Nekem legalábbis velük semmi bajom nem lenne, ha gyerekkoromban nem szemétkedtek volna velem, illetve nem azt látná az ember mindig, hogy ők kezdik ki a magyart. A szélsőséges csoportok akciói ezekre csak válaszreakciók (abba most ne menjünk bele, hogy ha a cigány egy békés nép lenne, akkor vajon nem termelődtek volna-e ki az ellenük áskálódó szélsőségek).
Ilyen viszont nem fordulhatna elő, mert a demokrácia rosszabb diktatúra, mint maga a diktatúra. Itt egyszerűen az igazi megoldások felé mutató utat folyamatosan blokkolják a félelmek, meg a jogszabályok. Tulajdonképpen egy megoldás van: "KUSSOLNI". Ugye? Nem ez van sugallva? Ha magyar vagy és többségben vagy, kussolj és tűrj, mivel te vagy jobb pozícióban. Hát persze bazmeg. Nem nekem kell szoronganom Bagnál vagy Máriabesnyőn, hogy vajon felszáll-e valami zűrös cigánycsapat, ugye?
S akkor rátérek arra, ami végleg felháborított. Volt ugyebár ez az eset, mikor legutóbb egy apát és fiát lőtték le és gyújtották fel házukat. Isten dolga az ítélés, illetve nem ismertem az illetőket - ezért nem szimpatizálok az esettel. Majd jött a temetésük. Nem lehetett békében eltemetni őket, hanem FELHAJTÁS kellett! Hajcihő! Erőszak és rasszizmusellenes tüntetés! Buszokkal jöttek az ország több részéről!!! Politikusok mondták: "EGYSÉGESEN KELL OTT LENNEI A TEMETÉSEN MAGYARNAK ÉS CIGÁNYNAK HOGY EGYÜTT TÜNTESSENEK AZ ERŐSZAK ELLEN!"! Kész...
Bezzeg amikor a cigányok halálra vertek Olaszliszkán egy tanárt, akkor nem kellett az erőszak ellen tüntetni a cigányoknak és magyaroknak együtt. Sőt, undorító módon Olaszliszkán bulit rendeztek... Ráadásul a média még azt is próbálta tussolni, hogy az elkövetők cigányok voltak. De ez egy megnevezett eset, ami még nagyobb dobra került. De mi van azzal a több száz (ezer?) gyilkossággal, rablással, amiről nem is tudunk? S amikor poénból ütöttek minket, vajon akkor elérzékenyültek volna, ha mondom, hogy "fogjunk kezet az erőszak ellen!"? (Egyébként megpróbáltam szavakkal hatni rájuk, megmondani, hogy nekem nincs bajom velük - de bebizonyosodott, hogy ezekkel nem lehet beszélni.)
Nos, ha már egy cigánycsalád halála ekkora figyelmet érdemel, akkor követelem, hogy lépjenek fel a cigány erőszak ellen is. Mert elvileg így lenne igazságos. Ja, de azt nem lehet, mert az rasszizmus.
Patthelyzet van. Sőt, olyan helyzetben vagyunk lassan már, mint Spártában a helóták. Hiába vagyunk többségben, hiába foghatnánk össze, nem lehet, mert meg vagyunk osztva. Csak míg Spártában valóban volt akadálya (technikai - kulturális fölényben voltak a spártaiak a helótákhoz képest), itt elméleti akadályai vannak. Tehát valójából tehetnénk a dolog ellen. Hogyan? Összefogással. Elcsépelt szó, de csépelem, amíg kell. El kellene dobnunk a hülye eszméket és végre rá kell ébredni: magyarok vagyunk, és ez a MI országunk! Meg kellene védenünk, ahogy egymást is.
Persze, ha visszaütünk, börtönbe kerülünk...
Patthelyzet van.
Egységes demonstráció kellene. Ki ellen? A cigány erőszak, az impotens, hazug politikusok ellen. Azt kellene megérteni, hogy 1-2 embert le tudnak verni, de ha rengetegen összefogunk, akkor nem tudnának ellenünk semmit tenni.
Csak hát a béke... a béke... a béke... Igen, tudom, sajnos sokan csakis agresszívan tudnának fellépni, így a tüntetés is kb. olyan randalírozásba fulladna, mint ami három éve októberben volt.
Mondjuk másfelől meg ott van, hogy pl. amikor a Magyar Gárda végigvonult egy falunk, mindenki kussba volt. Pedig csak átvonultak rajta... De a Magyar Gárdát is csak támadni kell, mert "fujj, szar, neonácik stb.". Patthelyzet van.
Úgyhogy jelenleg én borúsan látom a jövőt. Ennek így nagyon nem lesz jó vége - s mi fogjuk nagyon, de nagyon megszívni. Saját hülye faszságainkkal vagyunk elfoglalva, "éljük az életünket", aztán majd egy napon azon vesszük észre magunkat, hogy mi vagyunk kisebbségben, minket kezdenek el majd kitoloncolni innen... milyen országból is?
Kiegészítésként: Sólyom László a köztársasági elnök jelenleg. S ugyan ő is felszólalt ezen esetek ellen, illetve szarnak tartja ő is, hogy a cigányok iránt ilyen ellenséges a viszonya már a nem cigányoknak. Viszont azt nagyon becsültem, hogy bár politikus ő és az ország első reprezentánsa, de ki merte mondani azt, amit sokan nem! Azt mondta, hogy a cigányoknak segítenünk kell a beilleszkedésben, DE ugyanakkor a cigányoknak is el kell fogadni a magyar viszonyokat, a magyar jogrendet, szabályokat, tehát nekik is nyitniuk kellene a magyarság irányába! Ugyan elég liberális duma még így is, de legalább egy politikus, aki képes volt arra, hogy józan meglátásait valahogy felszínre hozza. Véleményét részben osztom: ha már nekünk el kell fogadni őket, alkalmazkodni kell a cigánysághoz, hát ők is alkalmazkodjanak mihozzánk, és ne azt fújják örökké, hogy mi így meg úgy elnyomjuk őket, nem adunk munkát, meg miattunk nyomorognak...
Az utóbbi hetekben több incidens is történt. Egy sportolót szíven szúrtak diszkóban, s a közzé tett fotók alapján, ha ki nem is merte mondani a média, de cigányok voltak az elkövtők. Ezek kapcsán kiderült, hogy a cigánymaffiának vannak befolyási övezetei, meg valami Balatonért folyó bandaharcról volt szó - tök homályos a dolog, mert a média fosik ilyenekről beszélni. Engem e részletek is ledöbbentettek: tulajdonképpen már ezek tartják kezükben az ország egyes régióit? A politikai rend meg még azt fújja, hogy ezek szegény, elesett emberek, akiket nekünk kellene támogatnunk? Én inkább a magyarságot kezdeném el félteni - de nem kell, mert egyre halványodik.
Véleményem szerint ennek az incidensnek az eredményei a mostani furcsa halálesetek. Melyeknél a média arról szintén nem tudósít konkrétan, hogy cigányok az áldozatok, de azért sugallja az akciókkal, név szerint azzal, ami miatt ez a blogbejegyzés is megszületett. Valaki módszeresen elkezdte irtani a cigányokat? Vagy miről van szó? Egyszerű kicsinyes bosszú egymás között? Homály itt is. A YouTube-on felvételek terjengtek valami szerb gárdáról, ami vérbosszút esküdött a sportoló meggyilkolása miatt. Akiktől mi, akik magyar állampolgárként vagyunk bejegyezve, szintén félhetünk, mert: 1. a szerben eleve gyűlölnek minket 2. ha a hazug hazai propaganda csak kicsit is kiszivárgott, így nyugodtan beazonosítható, hogy azok magyarok voltak, hiszen a cigány is magyar, így minden magyar pusztuljon. Na, jó, ez kicsit összeesküvés-elmélet szagú, de én semmiképp nem ünneplném, hogy szerbek bosszúhadjáratot indítottak a gyilkosok (fajtája) ellen.
Persze az emberben rengeteg az indulat, minthogy bennem is, mivel személyesen is értek cigánytámadások, illetve mélyen felháborít, ha más magyarral történik ilyen, még akkor is, ha egyre haloványabb az, hogy magyar. Így e hírek engem abszolút nem hatottak meg. De a józan ész és konzervatív érzületem azt mondja, hogy ezt talán nem így kellene elintézni. Én ugyan azt vallom, hogy a cigányokban az agresszió, az állatiasság eleve genetikailag kódolva van (mely már csak a sok évnyi nomád életmód miatt is belátható, hiszen jó későn telepdtek le), tehát bizonyára akik le lettek puffantva/fel lettek gyújtva, szintén rendelkeztek ezzel az attitűddel, de ugyanakkor én jobbnak tartom magam e fajtánál, és intelligensebbnek is, egyszóval: emberibbnek, így nem fogok pezsgőt bontani, mert a pár esetet látva feltehetőleg valaki módszeres cigányirtásba kezdett (persze könnyen lehet, hogy csak egy másik cigány teszi ezt - jelenleg nem lehet tudni). Én egy békésebb megoldást választanék a probléma megoldására, amit most itt nem részleteznék, mert nem ez a lényeg, de tömören azért vázolom.
A cigányok vezetőit felkeresném, és tárgyalásokba kezdenénk. Téma: megoldani a magyar-cigány konfliktust. Sőt, előbb tisztázni azt, hogy ilyen van. Békés keretek között elbúcsúznánk, deklarálva, hogy közel 200 évnyi próba után nem megy a magyar és cigány egymás mellett élése. Egy olyan mozgalomra gondolnék itt, mint a zsidók esetében a cionizmus. Sőt, szerintem egy új hazát kellene nekik szervezni, saját állammal, ahol ők vannak többségben, és nem háborgatja őket senki. Na, jó, ez elég agymosott duma volt: olyan országba, ahol csak egymást baszogathatják. Nekem legalábbis velük semmi bajom nem lenne, ha gyerekkoromban nem szemétkedtek volna velem, illetve nem azt látná az ember mindig, hogy ők kezdik ki a magyart. A szélsőséges csoportok akciói ezekre csak válaszreakciók (abba most ne menjünk bele, hogy ha a cigány egy békés nép lenne, akkor vajon nem termelődtek volna-e ki az ellenük áskálódó szélsőségek).
Ilyen viszont nem fordulhatna elő, mert a demokrácia rosszabb diktatúra, mint maga a diktatúra. Itt egyszerűen az igazi megoldások felé mutató utat folyamatosan blokkolják a félelmek, meg a jogszabályok. Tulajdonképpen egy megoldás van: "KUSSOLNI". Ugye? Nem ez van sugallva? Ha magyar vagy és többségben vagy, kussolj és tűrj, mivel te vagy jobb pozícióban. Hát persze bazmeg. Nem nekem kell szoronganom Bagnál vagy Máriabesnyőn, hogy vajon felszáll-e valami zűrös cigánycsapat, ugye?
S akkor rátérek arra, ami végleg felháborított. Volt ugyebár ez az eset, mikor legutóbb egy apát és fiát lőtték le és gyújtották fel házukat. Isten dolga az ítélés, illetve nem ismertem az illetőket - ezért nem szimpatizálok az esettel. Majd jött a temetésük. Nem lehetett békében eltemetni őket, hanem FELHAJTÁS kellett! Hajcihő! Erőszak és rasszizmusellenes tüntetés! Buszokkal jöttek az ország több részéről!!! Politikusok mondták: "EGYSÉGESEN KELL OTT LENNEI A TEMETÉSEN MAGYARNAK ÉS CIGÁNYNAK HOGY EGYÜTT TÜNTESSENEK AZ ERŐSZAK ELLEN!"! Kész...
Bezzeg amikor a cigányok halálra vertek Olaszliszkán egy tanárt, akkor nem kellett az erőszak ellen tüntetni a cigányoknak és magyaroknak együtt. Sőt, undorító módon Olaszliszkán bulit rendeztek... Ráadásul a média még azt is próbálta tussolni, hogy az elkövetők cigányok voltak. De ez egy megnevezett eset, ami még nagyobb dobra került. De mi van azzal a több száz (ezer?) gyilkossággal, rablással, amiről nem is tudunk? S amikor poénból ütöttek minket, vajon akkor elérzékenyültek volna, ha mondom, hogy "fogjunk kezet az erőszak ellen!"? (Egyébként megpróbáltam szavakkal hatni rájuk, megmondani, hogy nekem nincs bajom velük - de bebizonyosodott, hogy ezekkel nem lehet beszélni.)
Nos, ha már egy cigánycsalád halála ekkora figyelmet érdemel, akkor követelem, hogy lépjenek fel a cigány erőszak ellen is. Mert elvileg így lenne igazságos. Ja, de azt nem lehet, mert az rasszizmus.
Patthelyzet van. Sőt, olyan helyzetben vagyunk lassan már, mint Spártában a helóták. Hiába vagyunk többségben, hiába foghatnánk össze, nem lehet, mert meg vagyunk osztva. Csak míg Spártában valóban volt akadálya (technikai - kulturális fölényben voltak a spártaiak a helótákhoz képest), itt elméleti akadályai vannak. Tehát valójából tehetnénk a dolog ellen. Hogyan? Összefogással. Elcsépelt szó, de csépelem, amíg kell. El kellene dobnunk a hülye eszméket és végre rá kell ébredni: magyarok vagyunk, és ez a MI országunk! Meg kellene védenünk, ahogy egymást is.
Persze, ha visszaütünk, börtönbe kerülünk...
Patthelyzet van.
Egységes demonstráció kellene. Ki ellen? A cigány erőszak, az impotens, hazug politikusok ellen. Azt kellene megérteni, hogy 1-2 embert le tudnak verni, de ha rengetegen összefogunk, akkor nem tudnának ellenünk semmit tenni.
Csak hát a béke... a béke... a béke... Igen, tudom, sajnos sokan csakis agresszívan tudnának fellépni, így a tüntetés is kb. olyan randalírozásba fulladna, mint ami három éve októberben volt.
Mondjuk másfelől meg ott van, hogy pl. amikor a Magyar Gárda végigvonult egy falunk, mindenki kussba volt. Pedig csak átvonultak rajta... De a Magyar Gárdát is csak támadni kell, mert "fujj, szar, neonácik stb.". Patthelyzet van.
Úgyhogy jelenleg én borúsan látom a jövőt. Ennek így nagyon nem lesz jó vége - s mi fogjuk nagyon, de nagyon megszívni. Saját hülye faszságainkkal vagyunk elfoglalva, "éljük az életünket", aztán majd egy napon azon vesszük észre magunkat, hogy mi vagyunk kisebbségben, minket kezdenek el majd kitoloncolni innen... milyen országból is?
Kiegészítésként: Sólyom László a köztársasági elnök jelenleg. S ugyan ő is felszólalt ezen esetek ellen, illetve szarnak tartja ő is, hogy a cigányok iránt ilyen ellenséges a viszonya már a nem cigányoknak. Viszont azt nagyon becsültem, hogy bár politikus ő és az ország első reprezentánsa, de ki merte mondani azt, amit sokan nem! Azt mondta, hogy a cigányoknak segítenünk kell a beilleszkedésben, DE ugyanakkor a cigányoknak is el kell fogadni a magyar viszonyokat, a magyar jogrendet, szabályokat, tehát nekik is nyitniuk kellene a magyarság irányába! Ugyan elég liberális duma még így is, de legalább egy politikus, aki képes volt arra, hogy józan meglátásait valahogy felszínre hozza. Véleményét részben osztom: ha már nekünk el kell fogadni őket, alkalmazkodni kell a cigánysághoz, hát ők is alkalmazkodjanak mihozzánk, és ne azt fújják örökké, hogy mi így meg úgy elnyomjuk őket, nem adunk munkát, meg miattunk nyomorognak...
Egy szimpatikus beszéd:
