Értékelések I.

Eddigi években az volt a jellemző, hogy egyre érdektelenebb voltam a karácsonnyal kapcsolatban. Ennek oka sablon, közhely: egyszerűen nem arról szól már, amiről. A karácsonyi hangulatot a mindennapi környezet úgy akarja megteremteni, hogy pont a karácsony lényegét pusztítja el. A külsőség minden - a belső meg le van szarva. Ez nem feltétlenül negatív. Kell a fényáradat, a giccs, legalább 1 évben egyszer, már csak azért is, hogy a nép elfelejtse, hogy valójából egy mocskos országban él, mocskos városban. Budapest például igen gyönyörű lett. Mondjuk én a Belvárost alapvetően annak találom, tényleg rohadt jól néz ki - csak mellékutcába ne menjen az ember, ugye. Még a Nyugati is tűrhetőbb így, hogy ki van kicsit rittyentve minden - bár ez főleg a Westendnek köszönhető.
De mit is várjunk, mikor manapság már a karácsony "szakrális" értelme tényleg csak az egyházi berkekre szorult vissza. A média és úgy minden világi intézmény azt sugallja, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, vagy ekkor jön a télapó.
Nos, ettől a "karácsonykor jön a télapó" baromságtól agygörcsöt birok kapni. (Na, jó, nem - vigyázok az egészségemre - komolyan.) Amerikai hülyeség, akár a Valentin nap. (Igaz, az amcsik meg még a koloniális időkből a hollandokon keresztül vették át a "pogány" télapó képet. Ugyanis alapvetően a télapót Odintól származtatják, aki soklábú lován járta a vidéket, és kéményeken keresztül jutott be házakba. Bővebben.) Gyerekkoromban még világos volt az elválasztás: december 6. - Mikulás, december 24-25-26 Karácsony. Ma már persze ezt a baromságot is hűen le kellett utánoznunk. Az ugye rendben van, hogy egy pogány istenségtől származtatott - tulajdonképpen szintén isteni-jellegű- lény jön Karácsonykor és ajándékozgat, de az már sérti egyesek önérzetét, ha esetleg Jézus kerül szóba Karácsony kapcsán... Érdekes az ember. Pedig a télapót ugyanúgy nem lehet látni, amint hozza az ajándékokat, mint ahogy Jézust sem lehet látni már 2000 éve a Földön testi megjelenésében. De a télapó az akceptálható, míg Jézus nem? Bár biztos vagyok benne, hogy a katolikus egyház "áldásos" tevékenységének köszönhető, hogy az utóbbi években ennyire ódzkodnak a Karácsony igazi jelentésétől. Mintha nem mernék kimondani, s mintha a télapó csak egy "takaró" lenne, egy cukormázas felszín, mellyel el lehet odázni, hogy ez Jézus születésnapja tulajdonképpen. Megértem, mert az Inkvizíciót, meg a Keresztes hadjáratok esztelenségét nehéz is elfelejteni, ahogy a tivornyázó, olykor ördögimádó pápákat is, vagy csak az erőszakos hittérítésre és vallásterjesztésre kell gondolni. Sok hibája van az egyháznak, amit felhalmozott, s ami valóban csorbíthatja a gyengébb hitűek szemében Jézust, Istent.
Másfelől pedig tényleg ott van ez, hogy manapság hajcihő kell mindennek. Az ember menekül a tivornyázásba, az ünneplésbe, s ez talán könnyebben megtehető úgy, ha a karácsonyt evilági "bulinak", nagy zabálásnak fogjuk fel.
Persze mindez nem baj. Én nem állítom azt, hogy ezek ütik egymást, sőt, nem kellene, hogy üssék egymást. De akkor, ha már ennyire ezt nyomják, valóban legyen a "szeretet ünnepe" a Karácsony. Bizonyára Jézus is így akarja, illetve elfogadja ezt, ha már sokan leszarják a születésnapját, hiszen ő soha nem volt önző. De sajnos ebben is csalatkoznunk kell, hiszen az, hogy "szeretet ünnepe", ugyanolya álságos és látszólagos, mint az utcák, vagy a plázák. Csillog-villog minden látszólag, de a díszek lehulltával előtünik a kutyaszar, az összehugyozott aluljárók, a lelakott épületek sora, na meg a folyamatos útépítések, melyek szétkúrják a (fővárosi) közlekedést. Így tűnik elő a "szeretet" giccse alól az igazi érzelem. A család tagjai azon idegeskednek, hogy kinek, mit vegyenek, s majd hogyan adják vissza azt a pénzmennyiséget, melyet ajádnékra költött a másik fél. Olykor elintézik azzal a családtagok, hogy egy borítékba pénzt raknak, aztán "adj' Isten!" A legocsmányabb, legillúziórombolóbb dolog, ha pénzt adnak az emberek egymásnak karácsonyra, akár valóban (ez a legrosszabb), akár csak idegeskedve, értékben. Nem arról szól, hogy kifejezzék, hogy szeretik-e a másik embert, vagy sem, hanem arról, hogy nehogy a saját képük csorbuljon, s esetleg a vendég, aki az ajándékozás pillanatában mosolyogva néz, majd a háta mögött lehordja a sárga földig, amiért csak ilyet kapott.
Sajnos a mi családunkban is van ilyen, s bár én próbálok ezellen harcolni, de esélyem csak a velem egyidőseknél lehet, sajnos az öregebbeket megváltoztatni nem lehet már.
Nem hiszem el, hogy ne lehetne valamit jelképesen adni, de abba beletesszük a lelkünket is. Nem hiszem el, hogy, ha valakit valóban szeretünk, annak nem tudunk kitalálni valamit. S erre magamat is ösztönözni kell, mert ez az undorító "konzumista karácsony" rám is kezd rám ragadni. Hiszen azért valami furdalja az embert, hogy szülei játékor, meg hardware eszközöket vesznek neki karácsonyra, ő meg csak elintézi valami kis jelképes faszsággal. Legalábbis engem szokott furdalni a lelkiismeret, hogy esetleg nem tudok eleget adni. De igazából ez semmi. Szeretteinknek, s itt nemcsak a szülőkről, családtagokról van szó, ha igazán szeretjük őket, az lehet a legnagyobb ajándék. Biztos vagyok benne, hogy mindenki rohan a hétköznapokban, meg csak hazamegy, ledobja a táskát, és eszik-játszik-tanul-alszik, s keveset van a családjával. Adjuk ezt meg legalább karácsonykor! Az ajándékozás csak egy mellékes pótcselekvés, igazából egy faszság, a lényeg nem-e az, hogy a fa alatt végre összegyűlik a család, akiket szeretünk, és együtt lehetünk, mindenféle banális faszomságot elfelejtve? Az együttlét a legnagyobb ajándék. Főleg napjainkban, mikor sokaknak arról szól a családi élet, hogy "szia" "hello". Ez LENNE a jelentősége a Karácsonynak, és minden ilyen ünnepnek (húsvét) is, ha Jézusban nem is hisz valaki, hogy végre letegye a köcsög mobiltelefont, nagy ívben letojja a számítógépet, fügét mutasson a munkának és végre a család felé forduljon. A legnagyobb ajándék pedig maga a család.
Nem becsülik ezt meg sokan, mert sokunknak szerencsére tök természetes, hogy van családunk. De csak végig kell menni Budapesten, valamelyik aluljáróban, s látni kell a sok lecsúszott hajléktalant, akik valószínűleg az ünnepeket valamilyen szállóban töltik, vagy rosszabb esetben az utcán. Egy pillanatra képzeljük bele magunkat a helyzetükbe. Sokan persze azzal jönnek, hogy ezek mind "megérdmlik", meg "minek költi italra a pénzét?!", de az tökmindegy, ha már valaki le van csúszva, hogy miért csúszott le. Most azt képzeljük el, milyen lehet tök egyedül lenni, esetleg néhány dohos idegen sorstárssal. S állítsuk ezt oppozícióba azzal, hogy van apánk, anyánk, testvérünk, családunk, barátaink és egy ház, egy fa, egy ünnep, ahol összejöhetünk. Ez az igazi ajándék, nem a 4 GB RAM (igen, ezt kapok idén), GTA IV, Crysis, Xbox, PS stb. Ezen gondolkodjunk el, szerintem, s ennek szellemében ünnepeljük a karácsonyt! Én is erre sarkallom magam. Mert ugye pofázni könnyű, de a gyakorlatban megtartani: az az igazi kihívás! Törekedjünk rá mindannyian! (S, ha van hitünk, azért ne felejtsünk el hálát adni annak a magasabb erőnek, akiben/amiben hiszünk, legyen az Isten vagy valaki más, hogy nyugodt, békés karácsonyunk van, családi körben!)

Más...


A 2008-as évről pedig így átfogóan fogok írni postokat mostantól. Ez egy kis ízelítő lesz...

Én mindenképp szeretnék nemcsak játékok terén összefoglalni, hanem filmek, és más területen is, illetve egy kicsit majd önértékelést is fogok tenni (megjegyzem, ez rohadt egoista lesz, mert büszke vagyok magamra - legalábbis ami az év második felét illeti. Na persze köszönöm Istennek is, hiszen ha ő nem áll mellettem, és nem tudok erőt meríteni az ő hatalmából, akkor talán nem fogyok le majdnem 30 kilót. De erről majd, később).

Játékok terén nekem nem volt akkora durranás ez az év. Majd egy külön bejegyzést fogok szentelni ennek, mikor megnézem, mik jelentek meg, de így, visszagondolva ez egy elég szar év volt számomra játék szempontjából. Na, nem mintha nem kockultam volna végig már két szorgalmi időszakot is, elcseszve ezzel szokásos ígéretemet: "majd most már tanulni fogok évközben is!".

Igazából az egyetlen értékelhető játék számomra, ami idén jelent meg, s nem volt csalódás, az a Fallout 3. Még nem vettem meg eredetiben, de bizonyára -s nem kell ezt az előző bekezdések paradoxonjaként felfogni- karácsonyra sokan pénzt adnak majd nekem, így lesz miből megvennem, viszont már letöltöttem a "demoját" (itt jegyezném meg, hogy csúnyán rábasztak ezzel a Fallout-fejlesztők, hogy nem adtak ki demonstrációt a játékból, mert így aztán csak egy megoldás kínálkozott arra, hogy ki is próbáljam. A reviewk meg nagyon nem elegendőek, mert se a GS, se a Guru nem említette a DRM-es szívásokat, s a bugosságra sem nagyon tértek ki - pedig az Oblivion minden hibáját örökölte. Így meg, ha megveszem, talán azonnal viszem is vissza...), s magával ragadott. Persze nem tökéletes játék, s az én elképzeléseim szerint még azért sok dolog lehetett volna benne (pl.: végre beszélhetne az fránya főhős, akit alakítunk, vagy esetleg lehetne már külsőt is formálni neki, legalábbis a Fable-játékok után én ezt elvárnám egy RPG-ben), de hangulatilag, játékmenet tekintetében, és még harcrendszerben is annyira magával ragadó és addiktív, hogy ennél jobbat 2008-ban nehezen lehetett volna gyártani. Aki akciózni akar - hát akciózzon! Aki meg komolyabb, taktikusabb játékot szeretne játszani, az VATS-ozik (mint én is). A párbeszédek is tök jók, végre itt lehet "geciskedni" is, nemcsak olyan semleges válaszok léteznek, mint az Oblivionban. Ebben is a Fallout-okat örökölte, mert, bár túl sokat nem játszottam az első résszel, de ott is szép cinikus beszédeket lehetett lenyomni.
A világ pedig magáért beszél. Rohadtul unom már a fantasy szerepjátékokat (talán azért is tértem át a történelmi RTS-ekre?), így ez a posztapokaliptikus környezet nagyon találó volt! A S.T.A.L.K.E.R. is elvarázsolt már, de ez meg lenyűgöző volt egyenesen! Tudom, nem szabadna összehasonlítani a két játékot, de szerintem ilyen szempontból kiegészítik egymást. A S.T.A.L.K.E.R. a "Kelet" szemszöge a posztapokaliptikus világokról, míg a Fallout 3 a "Nyugaté". Egyikben egy posztszocialista országban járunk, a másikban meg egy posztimperialistában. Tökéletes kontraszt, szerintem. A 2007-es év játéka számomra amúgy a S.T.A.L.K.E.R. volt, míg a 2008-asé a Fallout 3 lesz. Egyszerűen ez a világ még annyira kevésszer használt RPG-kben, hogy csak meg kell alkotni, és máris eredeti lesz, véleményem szerint. A fantasy ezzel szemben egy dögunalmas, lenyúzott, ezerszer megrágott rókabőr. Már a tököm tele van, ha meghallom, hogy megint egy világot kell megmenteni egy névtelen hőssel, amit az orkokat kontrolláló, kimondhatatlan nevű démoni genyó fenyeget. Egyedül a Gyűrűk Ura, a Warcarft és az Elder Scrolls világokat tudom tolerálni még, illetve a Gothic-The Witcher is jöhet, de tényleg csak azért, mert e két utóbbi reformokkal tudott élni, míg a GYU az ugye alap, a másik kettő pedig a játékokban "alap". A Warhammer meg más tészta, én a 40K miatt nem tekintem fantasynak. A sci-fit meg szeretem, bár attól is rohadtul csömöröm van. De a fantasytől jobban, melyre talán a sok igénytelen hollywoodi fos is rátesz egy lapáttal, mely a Gyűrűk Ura óta trollként özönlik a vászonról (Arany iránytű, Spiderwick krónikák, Eragon nevű borzalom stb.) Tehát a Fallout 3 az már biztos, hogy mindent visz nálam.
A másik nagy örömöm a Left4Dead volt. Nem vagyok egy nagy multis arc, inkább csak a Diablo 2-vel játszottam régebben, meg CS-vel, Soldattal és F.E.A.R.-rel, de amúgy szarok én a multiplayerre, ahogy John McLane is mondaná. Ez viszont nagyon megfogott! Tavaly lettem zombifilm-rajongó, meg Romero filmjei is frissek, így e játék kapóra jött, hogy kipróbáljam, milyen az igazi, klasszikus zombiirtás (bár ezek gyorsak, Romero zombijai meg elég lámák). Coopban ilyet játszani kiváló érzés lehet (sajnos nem Tudtuk A játékot összehozni, pediG shotgunt Ragadtam, hogy majd megyünk játszani a demoval), végre nem csak arról szól a játék, hogy "hogy lőjjük egymást fejbe". Nem, mintha az nem lenne jó, csak már dögunalom, kell a változatosság. Lehet, hogy a játék amúgy satuegyszerű, s jelenleg kevés a map hozzá, de számomra ez "must have", és remélem, hogy majd a Többiekket is tudom sArkallni e fasza Game beszeRzésére, hogy nyomuljunk.

Ja, és meglepő lehet, de az Assassin's Creed nálam simán harmadik. Kicsit húztam a szám rá, meg végülis többet vártam én is, de... De ez nem számít! Engem magával ragadott. Tök hangulatos, élő világ, jó kis kardpárbajok, hihetetlen ugrások, és viszonylag érdekfeszítő sztori. Egy PoP után persze ez nem üt akkorát, de akkor még ki tudta, hogy lesz Prince of Persia idén? (Meg amúgy is... Az egy... Na, mindegy.) Lekötött, s ennyi igazából elég magyarázat arra szerintem, hogy miért harmadik nálam.

Az év csalódása díjért számomra két cím is versenybe szállhat, bár, ha gonosz akarok lenni, három is. De az első helyezett egyértelműen a S.T.A.L.K.E.R. Clear Sky. A fejlesztők érdekes hozzáállását és pénzéhségét tükrözi e játék is. Kiadják tök bugosan, optimalizálatlanul (az alapjáték nem szaggatott sokak gépén magas beállításokon, ez meg sok visszajelzés alapján nagyon is), s gyakorlatilag 0 újítást raknak bele. Röhej, hogy egy modder az Oblivion Lost moddal simán belerakott autókat, alvást, random eventeket, és tényleg élő világot varázsolt a S.T.A.L.K.E.R.-ből, a fejlesztők erre pedig fittyet hányva szépen kiadták az alapjátékot néhány új pályáva, meg talán (de tényleg csak talán) kicsit szebb kinézettel. Na neeee... Gyüjtői kiadást terveztem megvenni, táskával, de a sok negatív visszajelzés (mely a kritikákban szintén nem volt jelen, nagy sajnálatomra csak néhány online review jegyezte meg, hogy a játék bugos és egy nagy átverés) elvette a kedvem, és úgy döntöttem, ez a szar nekem nem is kell. Kipróbálásra pont elé volt, de inkább maradjon meg nekem a S.T.A.L.K.E.R. név úgy, ahogy az alapjátékban megismertem.
Az ezüstérmes a Spore. Hú-de-lélegzetelállító játékként volt beállítva, aztán kaptunk egy lebutított egyveleget, amit falshjátékokból raktak össze, szerintem. Összességében lehet, hogy ütős, csak nem tudom, mennyire nyúlok magamhoz, ha belegondolok, hogy:
1. szakasz: lebutított Pacmant játszok 2. szakasz: primitív World of Warcraft, offline ráadásul 3. szakasz: rém primitív RTS, amolyan Black and White módra, de még annál is satuegyszerűbb 4. szakasz: nagyon szar Civ-koppintás 5. szakasz: az Űr, ez volt az egyetlen érdekes dolog, talán emiatt még egyszer végigszenvedném a többi fázist is. Lehet, hogy ezek összekapcsolása ötletes, és nagyon élvezetes, hogy minden épületet, lényt, járművet te magad csinálhatsz meg, de ahhoz képest, mekkora forradalomnak volt beállítva, ez 0 ebben a formában. Vagy nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de, ha én láttam már Civilizationt, vagy World of Warcraftot igaziban, akkor inkább játszom azokkal, nem cseszem az időmet a Spore-ra, csak azért, mert tudok "cuky épületeket" gyártani, megsaját lényt tupírozni.  Igazából azzal lőttek mellé, hogy csináltak egy félig Sims-beütésű játékot, azonban ezt sok más műfajjal szerették volna vegyíteni. Azonban igazi mélységet nem sikerült neki adni, így a magamfajta hardcore-abb játékos úgy érzi, hogy túl egyszerű az egész, és elkezd gondolkodni, hogy jó-e az, ha ő Sims: Civilizationst játszik, ahelyett, hogy betöltene egy igazi, mélységgel is rendelkező RTS-t.
Az Űrfázis ki van dolgozva ugyan, de itt sem tudták eldönteni, hogy most űrstratégia, vagy szimulátor, vagy egy árkád-lövöldözős játék legyen az "alap". Nagyon fasza bolygókat, meg galaxisokat átívelni, illetve kizoomolni, de azért ennyivel engem nem fognak megvásárolni. Szórakoztató, érdekes játék, de rém primitív, sajnálnám, ha erre cseszném el az időmet. Márpedig én erre akartam, mikor még az első hírek szivárogtak róla. Kár érte.
A harmadik nagy csalódásom a GTA IV volt. Úgy vártam, mint még semmit. Hasonló lázban égtem, mint pl. a GTA III érkezésekor. Aztán mi lett? Kiderült, hogy ezzel is szívni lehet telepítéskor és hatalmas a gépigénye, na, meg az összeképet az is rontja, hogy egy rohadt gennyláda szerbet kell irányítani benne (a cigányok és a szlovákok után ezt a népséget utálom a legjobban - emlékezzünk csak a vajdasági magyarverésekre). Persze Nicot még elfogadtam volna, hiszen azért annyira elvakult nacionalista nem vagyok, hogy ilyenen fölött ne tudnék átlépni, de ez a gépigényesdi és a regisztrálósdi elvette a kedvem a játéktól. Jó, most majd lesz a gépem egy kicsit ismét tuningolva (WTFzorz?! tavalyi gép - ezért kezdem utálni a PC-t...), talán így már nem szívnék a futtatásával, de azért az felháborító akkor is, hogy 6 év után ismét elkövetik ezt a balfaszságot. Mert a GTA III sem volt éppen a szívem csücske, hiszen azt is diavetítésben kellett nyomatni (míg a későbbi Vice City simán elfutott már... no comment). Nem igaz, hogy nem tanulnak meg portolni ennyi év után, vagy optimalizálni, vagy az édesanyjuk tudja, mit bírnak elcseszni, vagy milyen üzleteket kötögetnek a háttérben VGA és egyéb hardvergyártó cégekkel, hogy ekkora legyen a gépigény. Ugyan ő kakukktojás, mert a játékot, magát azt nagyon szeretném, hiszen rengeteget fejlődött játékmenetben, már az itteni beszámolók alapján is, de egy játék technikai oldalról is kell, hogy stimmeljen. Hiszen egy filmet sem néznénk úgy szívesen, ha csak 1-2 fps-sel peregne, vagy meg-megakadna a szalag, vagy egy könyvet sem olvasnánk úgy, hogy néhány betűje elmosódott, és olvashatatlan emiatt a szöveg. Egy játéknál tolerálhatatlan, ha csak seggre butítva, vagy még úgy sem fut el 20-30 fps-sel (bár ez is nagyon minimális).
S a Prince of Persia új része sem nyerte el különösebben a tetszésemet. Bár ezt sem próbáltam még ki, így érdemben nem tudok róla nyilatkozni, de ez az "1 ellenfeles" szarság, meg a hülye amcsi-tinis herceg már most nem jönnek be - mi lesz majd játék közben? Meg a Warrior Within darkos-gyilkolós hangulata után nekem ilyen estimese-játékok nem hiszem, hogy bejönnek már PoP-témában. Már a Two Thronest is langyosnak tartottam a zseniális WW után. Warrior Withint a népnek! "VÉRT AKAROK!!!!!!!!!" :D

S én bevezetek még egy kategóriát, amit a továbbiakban is vinni fogok: "nem 2008-as játék, amivel sokat kockultam 2008-ban". Nos, ez sokminden lehet.
Az 1. helyezett az a Rome: Total War. 4 éve, megjelenése óta, nem nagyon tudom letenni. Kisebb-nagyobb megszakítások vannak, de 2008-ban is ismét előkerült, s most jött az áttörés is, mert most végleg belebolondultam. A Diablo 2-vel voltam így, hogy évekig csak azzal játszottam, vagy a Doommal, s nem bírtam megunni. Itt is ugyanazt csinálja az ember, akármelyik néppel van is: stabilizálod a gazdaságot, védekezel, harcolsz, foglalsz területeket. De annyir addiktív, annyira foglalkoztat, hogy mi, hogy lesz, milyen nehézségi szinten. S végre egy RTS (itt a battle map-re gondolok), ahol valóban STRATÉGIAI játékot kell játsznai, s nem csak az dönt, hogy hány genyó katonát gyártok. Itt 300 katonával is simán szét lehet gyalázni egy 1500-2000 fős sereget, ha okos az ember. Míg egy Age of Empires-ben az számított, ha az ember minél gyorsabban lerusholta az ellenséget, vagy ilyen WarCraftnál is eltolódott az stratégiai rész "diablósabb" játékmenet felé (bár itt még számított azért a seregek összetétele - de a domborzati viszonyoknak vajmi kevés szerepe volt), addig itt komoly gondolkodást igénel a terep, az időjárás és egyéb körülmények is a sereg mellett. Ha egy hoplitákból álló sereget és íjászokat egy kőfalhoz állítok szorosan, akkor megnyertem a csatát, akárhányan vagyunk. A falanxot senki nem fogja áttörni, esetleg a generális nehézlovassága, ha elegen vannak. S ez így megy a végtelenségig: mindig találsz új taktikát, minden népet újra lehet jászani milliószor, mert mindig valamivel okosabb leszel, ha nem a harcban, hát a gazdaságban. MÉLYÉSGE van a Total War játékoknak, s ez az, ami miatt ennyi ideig el lehet vele lenni. S még ki sem próbáltam az összes népet! Megunhatatlan, számomra ez 2008 "nem 2008-as" játéka.
A 2. helyezett kicsit szar, de hát mit tegyek: Medieval 2: Total War. Ez meg a folytatás. Minden, ami jó volt a Rome-ban és a Medievalban, az most visszatért, és fel lett tupírozva. Ugyan a gazdaság extra nagy szívás, de pont ez a szép benne: rá kell jönni, hogyan lehet jóvá tenni. A játék = küzdelem, kihívás, ezért is érdekes. Az M. I. sajnos segghülye, de a gazdasági rész nehézsége miatt mégis fölényben van. Így agyalni kell, gondolkodni. Akkora FAN lettem, hogy olykor még egyetemi előadáson is azon gondolkodtam, hogyan kellene magyaroknál elosztani a vár-város arányt. Most meg is rendeltem ezt is (már volt rokon, aki ideadta a pénzt karácsonyra, hogy vegyek valamit rajt... no comment, de jól jött :D), a Kingdoms-szal együtt, úgyhogy becsületemre váljék ez is: megvettem idővel a Rome-ot és a Medieval 2-t is eredetiben! Hú, most de kurva jó vagyok...
A 3. pedig örök: Oblivion. 2006 óta ezzel is folyamatosan játszok, véleményem szerint ez is megunhatatlan. Én mindig találok újdonságot ebben is, s a testre szabható karakterek miatt soha nem lehet ugyanolyan karaktert csinálni, hacsak nem írod össze a receptjét. Emlékszem, nyáron leültem, és egy papíron összeírtam, hogy milyen karaktert akarok. Ha már a való életben is foglalkozok egy játékkal, az azt jelenti nálam, hogy kurva nagy FAN-ja vagyok. Az Oblivion azzá tett. Kicsit egyszerűbb, mint a Morrowind, ami nem mindig jó, de szerintem egyértelműen ráver arra, mert ez, azzal szemben, ÉL, és így valóban lehet SZEREPJÁTSZANI.
A 4. helyezett a Dark Messiah of Might and Magic, mivel ezt megjelenése óta minden évben, télen, végigjátszom. Kiváló történet, fejlődésrendszer, akció és persze Source. Ezt is olykor 2-3X is végigjátszottam egymás után, s mindig tudtam másféle karaktert csinálni, a képességeket kombinálva. Bár az Assassin a legjobb.
Az 5. a S.T.A.L.K.E.R. Ezt sem tudom lerakni, s most is csak azért nincs fenn a gépemen, mert nyáron még, mikor játszottam vele, bebuzisodott, és úgy döntött, félóránként ezentúl az asztalra küld. Valószínűleg az OL moddal bolondítottam meg. Így sajnos nem tudtam eljutni már Chernobylba OL moddal, pedig állítólag még durvábbra csinálták meg, mint az alapjátékban. Na, majd egyszer, ha winreinstall lesz (remélem, minél később, mert azt meg utálom, a S.T.A.L.K.E.R.-rel ellentétben). Különösen élvezetes volt végre kocsikázni, tök új és sokkal több fegyvert fogni, vagy random küldetéseket is megoldani. Az artifactok is sokkal jobbak lettek, a szörnyek is, illetve a véletlenszerű kitörések viszik a pálmát. Ha az alapjáték isteni volt, akkor az OL-re nincs szó! Csak ugye ez a fránya "kilépősdi" ne  lenne, hogy bassza meg a patkány!
6. a Portal, amit majd alább is írok, bár abban semmiképp nem csalódtam. Egy olyan játék ez, melyet azonnal újrajátszotta 5-6-szor, ahogy végigviszaladtam rajta. Az alapfejtörők is jók, de a flashverzió pályái még rádobnak egy lapáttal az élményre. A játék forradalmi, még akkor is, ha egy már létező, de elég infantilis alkotás alapján csinálták ugyanazon fejlesztők. Ilyet nem nagyon láttam még FPS-ben, hogy ennyire interaktívvá tették ezt a nézetet. Eddig ugye legfeljebb a pofánk vérzett be, vagy elestünk (nekem az első ilyen "esési élményem" a No one lives forever 2-ben volt, mikor Kate-tel Indiában elcsúsztam egy banánhéjon), esetleg leütöttek. De itt aztán a gyomrunk fordul fel, akárcsak a Preyben. Csak itt sokkal jobban, mert itt a tér aztán tényleg nem fix. Igazi, játéktörténelmi darab ez. Kár, hogy rövid és elég "techdemo" izű, de majd a HL 3-ban, vagy már az Ep 3-ban is talán ezt láthatjuk "gyakorlatiasabb" megvalósításban is. Csupán ezért csak 6., amúgy szerintem 3. simán lenne.

Ha már 2008 "nem 2008", akkor a csalódásokat is meg kell említeni, szerintem.
Egy ilyen volt igazából, az pedig a Half Life 2: Orange Box. Méregdrága áron (11900 Ft) vettem meg még idén áprilisban, hogy majd milyen jókat fogok HL2-zni. A lóf.! A HL episode 1-gyel akartam kezdeni, de nem tudtam vele játszani. Hogy ez a buzi gépem-e a hibás, vagy esetleg úgy alapból nem szeretik az Ati kártyákat a HL-ek (ami röhej, mert még az Ati logo is kint van a játék betöltésekor), de mindenesetre kilépegetett, s olykor Alyx textúrája helyén ilyen zizegős szarság volt, mint a TV-kben adásszünetkor. Az Ep2-t így nem akartam "szétspoilerezni". Maradt a Portal és a TF2. A Portal az nagyon bejött, azért megérte (bár ahhoz képest 11990-et kidobni...), a TF2-vel viszont nem nagyon játszok, nem vagyok egy multiimádó. Szóval az Orange Box, amit én vettem meg, egy jó nagy fos volt. Lehet, többeteknek nem voltak gondjai, de nekem ez a "nem játszhatok vele" nagyon beárnyékolta a csomagot. A Portal menti meg attól, hogy a sárga földig lehordjam.

Még így gyorsan pár szót azokról, amik tetszettek volna, meg  akarom őket szerezni, de egyelőre se pénzem rá, se kedvem a Rome és a Medieval 2 miatt.
Az 1. a Far Cry 2. A GTA IV és a S.T.A.L.K.E.R. CS "elhalálozása" után ez maradt az egyik olyan játék, ami érdekelt volna az idei felhozatalból. Azonban akármilyen olcsó is, mostanában én filmekre költöttem, ha volt is pénzem, nem játékokra. Így 6290 Ft-ért inkább veszek 3 filmlegendát, nem 1 Far Cry 2-t. Pedig nagyon érdekelne, mert a szörnyeket én is kicsit rühelltem az alapjátékban, na meg a trópusi környezet is más, mint a fülledt, ebolás Afrika (meg persze KFT roxxx  - az ő zenéjükre biztosan fogok én is videot csinálni majd a játékból :D).
A 2. a The Witcher bővített. A demo alapján elég szaggatósnak véltem, de azt mondják, az Enhanched-et már érdemes megvenni, mert a töltések redukálódtak és nagyon sok dolgot kijavítottak benne (s a visszajelzéseknek hiszek - bár ezúttal a kritikákban is magasztalva volt ez is). Csak ugye ehhez is "idő kell", azt meg most a Total Warok elveszik. Nekem meg ahhoz Geralttá kellene válnom, hogy elmélyüljek benne és ne csak végigkúrjam a játékot.
A 3. az a már említett Assassin's Creed, amit meg fogok majd egyszer venni. Nagyon jó játéknak tartottam, engem meggyőzött, ezért ott a helye a PoP-trilógia mellett a polcon. Meg a gépben, mert sokat fogok vele játszani, remélhetőleg.
Tovább még beszerzésre vár: a Bioshock, meg majd egyszer a Mass Effect, illetve World of Warcraftozni is akarok egyszer már legálisan is a trialon kívül, na meg LotRO-zni is, s a Warhammer Online-t sem ártana kipróbálni.

Na, de egyelőre ennyi elég is lesz, majd még úgyis írok sok értékelő okosságot!

Egyelőre Boldog Karácsonyt mindenkinek, jó bejglizabálást, meg miegyebet, s a legfontosabb: legyetek sokat a családdal, legalább e 3 napban ne kockuljunk!