Felháborodásom, és biztosítékom kicsapásának oka egy GS-es levél, az Arénába, az ottani Levrovba, ha valaki nem tudná. Gondoltam sokáig rá, hogy írok én is oda, de az utóbbi 1 évben nem nagyon raktak be oda, szóval gondoltam, inkább biztosra megyek, és ide pazarlom az energiám - itt legalább még talán el is olvassák, amit írok 8D (jó, tudom, sokan nem, mert hosszú - megértem, én is szoktam lusta lenni). Vágjunk is bele, idézném a levelet, szó szerint, s persze név nélkül:
"Feltehetjük a kérdést: Mivé vált a számítógép az elmúlt évek során? Megtalálható minden háztartásban, szinte már egy kalap alá vesszük a hűtőszekrénnyel, vasalóval, mert 'kell'. De amíg a vasalót általában csak rendeltetésszerűen használjuk, addig ez a masina egyben egy szórakoztatócentrum is. És emiatt megéri éjjel-nappal előtte ülni? Példának talán a nagy viták elindítóját, a World of Warcraft-ot említeném. Kedves kisöcsém barátaival egy kellően megbuherált hazai tört szerveren játszik. Tudom, ejnye-bejnye... De itt jön az érdekes dolog. Péntek este, amikor poénból indítok egy karaktert moziba menés előtt, hogy elüssem azt a maradék tíz percemet valamivel, elfutva Stormwindben mit látok? Hogy tele van 'elvetemültekkel'. Péntek este 12-18 éves srácok. Ez lenne a szociális élet? Hogy azt beszéljük meg, hogyan verjünk le ketten valami főboss-t a helyi gm-alakulat által a sarokba állított T7-eket áruló árusok kínálatából? Hol marad a szociális élet? Hol marad a becsületesség? Az önmérséklet? Vagy ez a cél az életben? Sebaj, nincs barátnőm, az arcom pattanásos, görnyedt és szemüveges vagyok a sok gépezéstől, de van egy gm által maxra tett karim, amivel én vagy az ász. És ez nemcsak a WoW-ra igaz. Csupán ez a szélsőség.
Ugyanezt tudom mondani az egyre elhatalamasodóbb MSN-es népdivatról. Csak azért is felugrom, és itt töltöm az életemet - gondolkodik egy átlagos tinédzser. Beszélek ötezer emberrel nagyjából a semmiről. Néhányan lelki szemetesládának használnak, persze, ha élőben futunk össze, mintha nem találkoztunk volna és nem történt volna semmi kettőnk között soha semmikor, semmilyen körülmények között. Efelé közelítünk? Vagy ez valami gyermekbetegség, amit egyszer majd kinövünk? Szerintem a választ önmagunkban kell megkeresnünk. A magam részéről nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol üveges szemű magányos, befelé forduló emberekkel vagyok körülvéve."
Minthogy nem ismerem a levél íróját, és tényleg nem kenyerem, hogy mások véleményét pocskondiázzam, ezért inkább nem is a levélre, hanem arra a sok téveszmére reagálnék, amit a levél képvisel. Ha az írója esetleg itt is jelen van, a PGO-n, már csak azért sem kívánok személyeskedni (pedig erősen felnyomta bennem a pumpát, bevallom - ami engem személyeskedésre késztetne 8D). Az viszont tény, hogy e levél tette be nálam a kaput. De nézzük az előzményeket!
Ugye a média az folyamatosan támadás alatt tart minket. Főleg ilyen rendkívül "értelmes" showműsorok, mint
amilyenek az USA-ban mennek (ahol ugye a Mass Effect-et is osztotta egy idióta """pszichológus""" ), illetve az ilyen Fókusz és Aktív nevű igénytelen szar-fos-hányadékok műsorok Magyarországon. Frei Tamást én nem sorolom ide, mert ő egy GSTV-ben adott interjúja alapján szimpatikus lett - szóval őt a hazug műsora miatt nem ítélem el, mert a GSTV-ben azért elmondta, hogy Ő mit gondol. Az, amit akkor leadtak (1,5 éve kb. ), sokkal inkább a TV2 alacsony színvonalát és alacsony IQ-szintű nézőinek igényeit reprezentálta. De, ami a Fókuszban és az Aktívban megy néha, az minősíthetetlen. Minősíti őket eleve a műsorvezetők személye. Marsi Anikó például egy végtelenül buta tyúk, szerintem. Főleg David Merlinis műsorában és a Vágó Istvánnal együttműködésben készült attrakcióban látszott, milyen sötét is az a nő. Ráadásul még a haja színe is passzol egy szintén elég igazságtalan sztereotípiához - de ugye a kivétel erősíti a szabályt (vagyis: nem minden szőke nő hülye - de Marsi Anikó az viszont szőke is és hülye is, mint anyám tyúkja kifordítva). Ehhez hozzá jön a blokkok színvonala. Példák: Top 10 kebelméret; Top 10 magyar hírességek (1. Pákó 2. Győzike stb. ); Molnár Anikó (VV Anikó - szintén "igen okos" egyén) mellműtétei; Dundika Bum Chika-Wa-Wa klipje. Nem azt mondom, hogy csak igénytelen szarok mennek ebben az undorító bulvárblokkban, mert néha-néha (fényévente?) előjön egy-egy érdekesebb téma. De többségében a műsor színvonalát ez határozza meg. Meg a szavazások: "Ön egyetért-e azzal, hogy Fekete Pákó festesse zöldre a bal heréjét?". Jó, ez most sarkított példa, de kb. ilyen szinten mozognak a szavazások. Emellett ott van az a blokk a Fókuszban, mikor a pesti utcákat járják, alapkérdéseket feltéve (pl.: Ki volt Deák Ferenc?). Nos, ez a nézőkről, a magyar társadalomról is ad egyfajta képet (persze nem reprezentatív, de azért attól még lehangoló), meg persze a tudásukról. Ami a béka segge alatt van. Azért ilyen kérdésen megakadni, hogy ki volt Deák Ferenc, vagy, hogy kicsoda Szabó István... No comment, inkább. Tehát a műsor egyaránt saját és nézőinek is reflexiója. A csürhe pedig ezt zabálja, hiszen a legnézettebb műsorok között van. Naná, hogy ilyenekben kell efféléket mondani, hogy "ismét ölt a videojáték!". Még emlékszem, a kezdetekben jártak, mikor még gyerekcipőben járt az egész. Már akkor volt egy olyan hír, hogy "erőszakos játékok". Melyben arról beszéltek a szerencsétlenek, és azon szörnyülködtek (emlékszem Marsi Anikó idétlen kifejezéseire), hogy "hú, a Carmageddonban pontokat kap a játékos azért, ha gyalogost üt el!!!!44444". Felháborító! Meg ugye már rengeteg olyan cuccot közöltek, amiben a videojátékokat osztották.
De nemcsak a média csinálja ezt. Az USA-ban ugye folyamatos hadjárat folyik a videojátékok ellen már évtizedek óta. Az álszent politikusok elsősorban ugye kampányaik miatt használják fel ezeket a dolgokat, és generálnak olyan szervezeteket, mint a szülők a gyerekek lelki épségéért-szerű szarságok. Ott van ugye Jack Thompson, a hülye ügyvéd, Hillary Clinton, a még hülyébb elnök-jelölt (Úristen...), s ott van Schwarzi, az ex-barbár, aki elfelejtette, hogy őt meg a '80-as években osztották, amiért a Conan-ban vérengzett... De mellettük ott vannak a németek, akik, már előző post-omban kifejtettem, hogy szerintem miért csinálják, amit csinálnak.
Itt, Magyarországon a politikusok még nem haraptak rá erre, de az ő kezük nem is kell ebbe - a társadalom itthon kellőképpen idióta, és már rég a videojátékok ellen hangolódtak. Sőt, az idősebbek még ott vannak eleve leragadva, hogy "jaj, ezek a szar filmek, mindig csak lőnek bennünk!".
Számtalan olyan emberrel találkoztam, korosztályomból is, akik nem játszanak, azt sem tudják, mi az, csak hallottak róla. Na, meg a gamer-ekről. Akik nem gamerek, hanem "számítógépbuzik". Még az ELTE-ÁJK-n fejtette ki egyik csoporttársam, hogy mit gondol ő erről. "Én nem akarom, hogy számítógépbuzinak nézzenek!" Annyira nem voltam jóban vele, hogy leálljak vele vitázni XD. De azért lett volna pár keresetlen szavam hozzá. Jobb ez így, meg főleg, hogy ő sem ismert engem túlzottan ahhoz, hogy tudja: ezzel kurvára megsértett.
De számos helyről hallom, hogy kik vagyunk mi, akik videojátékokkal játszanak. Pattanásosak vagyunk, ahogy a nagyon értelmes idézett levél szerzője is említi, dagadtak, szemüvegesek, és antiszociálisak. Ennél álljunk meg egy pillanatra!
Szóval, ha már ennyire vagdalózunk ezzel a kifejezéssel, legalább tudjuk, hogy mekkora baromságokat állítunk, ha ilyen értelemben használjuk.
Persze az "okos" embertől ezt nem várhatjuk el, mert neki mindig igaza van! Mi kockák vagyunk, mi pattanásosak
vagyunk, mi nem élünk szociális életet. Kérem szépen: az ilyenek az addikcióról beszélnek. Az addiktakról. Az pedig egy betegség, amit magyarul "függőségnek" hívnak. Tökéletesen igaz ezekre, hogy a "szer" nélkül képtelenek a normákhoz való alkalmazkodásra, kommunikációra, szociális életre stb. Van ilyen, játékokból és drogokból, alkoholból, cigiből is, egy percig sem tagadom. De ezeket nem gamer-eknek, játékosoknak kellene nevezni, nagyokosok, hanem "addiktok"-nak, vagy függőknek.
Legalábbis én és az ismertségi köröm, akik gamer-ek, és vállalják (mert van olyan nyuszi, aki beijed az ilyen vagdalózásoktól, és a saját társait kezdi el oltani, hogy trendinek tűnjön - az ilyentől tényleg szabályosan bepörgök), nem pattanásosak, nem szemüvegesek, iskolába járnak, sörözni járnak, találkozgatni járnak haverokkal a VALÓ ÉLETBEN, és én igyekszem értelmes dolgokról beszélni mindegyikkel, ha MSN-en vagyunk (bár ott már vagy 1 éve ugye nem LOL), ha szemtől szemben. Úgyhogy az ilyen leveleket, amit idéztem, és a többi rágalmat kategorikusan elutasítom, és kikérem magamnak, és társaimnak is.
Emellett pedig elmondanám, hogy nekünk ez a fő szórakozásunk. Ugyan had válasszuk már meg, hogy mivel szórakozunk... Vagy, ha már így állunk, hogy pocskondiázzuk egymás szórakozásást, akkor had szóljak már én is pár dolgot.
Nekem nem tetszik, és én elítélem, hogy ha valaki drogozik, szipózik hétvégenként egy mocskos lebújban, diszkóban, ócska, fos, szar, zenének nem nevezhető prüntyögésen vonaglik. Undorodom a diszkóktól. S ott a statisztika is: diszkóbalesetben sokkal többen halnak meg (nem pihenik ki magukat a zaj után, drogosan, ittasan ülnek kocsiba stb.), mint számítógép előtt, otthon, nyugisan beszélgetve a "semmiről" MSN-en.
Nem tetszik továbbá azon felzselézett hajú, nagypofájú egzisztenciaharcosoknak sem a stílusa, akikkel a diszkó tele van. Nem tetszik az sem, hogy a csajokat ilyen szarságokban lehet csak felszedni.
Persze ez a normális, mert a média szerint ez a trendi, meg ez a "pezsgés", ezt fújja minden szar. A reklámok, a hazug propaganda ezt szajkózza: "pörögj, bulizz, egyszer élsz". Ez nem káros, ugye? A diszkó soha nem öl, csak a videojáték. A diszkós drogozás nem beteg dolog, csak a videojáték. A városok, utcák, terek festékkel és egyéb vandál cselekedetekkel való szétbaszása beállva az jó, az pedig rossz, ha valaki otthon békésen cseveg MSN-en vagy Skype-on, vagy ICQ-n stb.. A valódi antiszociálisok a jövő generációi, az ideálok, a videojátékosok pedig a Sátán fattyai, akiket ki kéne irtani a hülye játékaikkal együtt...
Persze ez is sztereotípia és közhely, hogy a diszkózást, berúgást, drogozást szembe állítjuk a XXI. századi szórakozási formákkal (játszás, chat-elés). S abban igaza van a levél írójának, hogy az elítélendő, ha valakinek csak neten keresztül nagy a pofája, amúgy meg meg sem ismer. De azért nem kellene általánosítani, ebben sem, a játékosok tekintetében sem. Attól, hogy vannak olyanok, akik 72 órában MMORPG-znek, még nem biztos, hogy mindenki ezt csinálja, bármelyik játékkal. Az, hogy gamer, ma már semmiképp nem ezt jelenti, amit ilyen visszamaradottak, szűklátókörű emberek gondolnak. Ma már a "kocajátékosok", vagyis az alkalmi játékosok megjelenésével ez a fogalom kitágult, és esetleg a házibulik részes lehet a Wii-zés is, vagy a Guitar Hero-zás, Rock Band-ezés. Remélem, hogy minél elterjedtebb lesz ez, és végre a hazug média és a mocskos politikusok is rájönnek, hogy a JÁTÉKVILÁG hasonlóan nagy lett, mint a FILMVILÁG, sőt. A játék a szórakoztatás sokkal szélesebb skáláját nyútja, hiszen míg egy filmben passzívak vagyunk, addig egy játékban nagyon is aktívnak kell lennünk. Tehát interakció, interakció és interakció! S múltkor olvastam egyik játékmagazinban (nem tudom, hogy a Guru volt-e vagy a GS), hogy vannak olyan "játékok", melyek DVD-re jönnek ki és asztali DVD-n lehet velük játszani. Tehát hihetetlen módon terjeszkedik a játékvilág, lassan már tényleg mindenre lesz minden.
S ezzel szemben itt vannak az ilyenek, akik pocskondiáznak minket, és, ahogy a Hír TV egyik "kurva értelmes"
riportere is mondta, "beteg világ" a miénk. Szánalmas és dühítő is egyben. Nem, mintha ettől bármi változna: én ugyanúgy maradok GAMER, és VÁLLALOM, leszarom, hogy ki, mit gondol rólam, mit vág a fejemhez (lletve nem meri, csak a hátam mögött szól le feltehetően). De akkor is felnyomja az emberben azt a bizonyos pumpát, ha ilyen beszűkült gondolkodással szembesül. Persze a film is végigment ezen a vesszőfutáson keletkezésekor, de, mintha a játékoknál ez a folyamat már túl hosszúra nyúlna. Kezdem már nagyon rühellni az ilyen megnyilvánulásokat velünk, játékosokkal szemben. Ami hazánkban különösen elterjedt. Sajnos még tulajdon anyámmal is harcokat kell vívnom néha, és órákig vitáznom, hogy miért nem beteges e szórakozás. S az a tapasztalatom, hogy hiába hozok érveket, bizonyítékokat, ők csak fújják a maguk hülyeségét.
A baj mindenkinél ugyanaz: nem járunk diszkózni, nincs barátnőnk, ülünk a gép előtt, és nekem még az is a szememre lett vetve, hogy "van egyáltalán valaki az MSN másik végén?" LOL. Én szeretem anyámat, de rettenetesen "egyszerű" gondolkodású tud lenni... (S ezt pont ő mondja, aki régebben azért túlórázott, hogy játszhasson a Prince of Persia Classic-kal LOL)
Ja, és ezeknél a legmegdöbbentőbb, hogy többségük úgy vagdalkozik, hogy azt sem tudja, miről van szó. A média ezt fújja, és ők ezt elhiszik. Itt mindenki manipulálva van!
A barátnős dolgoról amúgy is meg van a véleményem...XD. De ezt inkább hagyjuk, majd talán egy későbbi alkalommal (fujj, nem úgy XD).
Ezellen nem lehet túl sokat tenni. Látható, hogy tök hiába szerveznek itthon is "játékbarát" rendezvényeket, ahová az egész családot megpróbálják elcsalogatni. Mindhiába, mert a közvélemény "negyedik dimenziós gyilkosoknak", antiszociálisoknak tart minket, és minden játékost függőnek tartanak. Így én most meghirdetem az ELLENHÁBORÚT! XD Javaslom, hogy mindannyian, akik ilyenekkel találkozunk, akik oltják a gamer-ek egészét, igen is vágjunk vissza! Nemcsak ismertségi körben, hanem akár idegeneknek is vissza kell pofázni. Nem durván, intelligens módon. Ha a média ellenünk van, akkor alulról kell megindítani egy folyamatot. Szóval én azt mondom: NE HAGYJUK MAGUNKAT! Nehogy már eltűrjük, hogy legyilkosoznak minket, meg valótlan barom idiótaságokat állítanak rólunk.
