A másik véglet pedig a „fanboy”, akinek a torkán mindent le lehet nyomni. Ők azok, akik védik a Call of Dutykat, mert hogy „nemaszinglüalényeg” bennük, hanem a multi, amiért vakon kiadnak 14000 Ft-ot. Nekik a Crysis a grafika miatt tökéletesen bejön, a WoW-ot pedig, ha le mered szólni előttük, akkor „hát neked bizony a susulyka anyád”. Illetőleg, ha firtatod, hogy a StarCraft 2 is sokba kerül, ráadásul csak a játék 1/3-át kapjuk meg single-ben, akkor „SZ.A.R. E.N.B.E.R. V.A.G.Y.”.
Kb. ez a két tábor harcol egymással a StarCraft 2 kapcsán mostanában. Az előbbiek szerint egy fos, sőt, már az első része is az volt, utóbbiak szerint pedig simán megérne még több, mint 90000 Ft-ot is, annyira odabaszós. Az egyik fél azt hangoztatja, hogy „HURR, ugyanaz a játékmenete, mint az első résznek DURR”, a másik pedig amellett „érvel”, hogy ez bizony forradalmasította az RTS-ek műfaját (már, ha beszélhetünk „műfajról” - de ez most nem ide tartozik). Az „egzéniségek” ostorozzák a rövid kampány miatt: „élvezd Kotick hímvesszejét a szádban a 2 órás játékmenettel”. A fanboyok szerint ez ugye csak az első kampány, ami van olyan hosszú, mint az originalban, meg amúgy is, a CoD-oknál hosszabb. Az első csoport szerint „szar a grafikálya”, meg „miez a pofátlanság hogy a War3 motorját tupírozták fel”, a másik csoport szerint viszont abszolút stílusos, és sokkal jobban néz ki, mint bármelyik RTS valaha is fog.
Folytathatnánk ezt a végtelenségig, mert annyi balhereség elhangzik mindkét féltől, hogy egy egész könyvet lehetne írni róla. Az igazság a kettő között van szerintem. A StarCraft 2 igen is egy susulyka jó játék, ám vannak dolgai, melyek felett úgy gondolom, azért nem szabad szemet hunyni, akármekkora rajongói is vagyunk a játéknak. Az elkövetkezendő sorokban ezt fogom kifejeteni, s többek között megpróbálok (tudom: tegyem vagy ne tegyem: teszem) rákontrázni az elhamarkodott „HURR DURR” véleményekre is.
De kezdjük az elején. Nagyon szenvedtem a megjelenéskor, hogy vajon megvegyem vagy sem. Sokan ajnározták már akkor is, hogy mennyire jó, és simán megéri a pénzét. Azonban jöttek vélemények, melyek szerint 10 óra alatt letudható a kampány, illetve a sztori is csalódás kissé. Ráadásul jó sokba került itthon is. Persze lehet jönni azzal, hogy a „Blizzard játékok mindig is 60 dollárba kerültek”. Sőt, én emlékszem is rá, hogy a Diablo 2 annak idején 16 ezer Ft volt. Szóval annyira nem meglepő - és mégis. Azért egy StarCraftban kaptunk 3 kampányt, 40 órás játékidővel, nem beszélve a skirmish mapokról, és persze sokaknak a multi is sokat nyom a latban. Ebben viszont kaptunk 26 küldetést, mely „jó-jó”, hiszen az első részben is 30 volt összesen. De azért mégis olyan szarul jött ez le, hogy 14000 Ft, mikor más, sokkal komplexebb játékok akár 8000-es kezdőáron is jönnek ki. Bár igaz: a StarCraft 2-ben van több nyelv is, 8000-ért meg csak egyet kapunk ;D.
Aztán egyik ismerősöm linkelt egy oldalt, ahol „csak” 11990 volt, ha előrendeltem, ráadásul ingyenes házhozszállítással. Ok, rá is kattantam. Ám végiggondoltam, hogy én ezzel most Kotick nemesebbik szervét fogom szopkodni, meg van elég játékom egyelőre, meg mást is akarok csinálni, nemcsak játszani meg még sorolhatnám. Szóval visszamondtam az utolsó pillanatban.
Sokáig úgy voltam vele, hogy majd, egyszer. Aztán haverom egyik nap mondta, hogy ő megvette és van benne 2 guest pass, ha kell, az egyiket ideadja. A tradíciókhoz híven elfogadtam. (Azért tradíció, mert a StarCraft 1-et is az ő jóvoltából ismerhettem meg annak idején - igaz, az nem „guest pass” volt, hanem egy törtverzió ;D. ) S ezzel „állítólag végig lehet játszani a játékot, ha lehúzod az internetről a gépet”. Jó. Próbáljuk.
A köcsög 7 órás klienstöltésbe persze beleőszültem, ez soha nem ment jól a Blizzardnál. Általában 7 gigát simán leszedek 1,5-2 óra alatt, de a Blizzard hálózata olyan csigalassú voltak, hogy még. Így csak hétfőn tudtam kipróbálni. Ám az a „kipróbálás” egy egész hétre lekötött.
S amúgy ez a nagy átverés is. Nem, nem a játék szar. A StarCraft 2 szerintem isteni játék. A Blizzard volt egy kicsit átgondolatlan. Vagy nem tudom. Jó, az achievementek így nem elérhetők, illetve nyilván multizni sem tud az ember, ha le van húzva a net, és „offline” játszik a StarCraft 2-vel. Mindenesetre így nem számolta a 7 órát, amit elvileg lehetett volna játszani. Kb. 15-20 óráig tartott végigjátszanom a kampányt Normal fokozaton, de a mai napig 6:40-en áll a számláló az accountomban. ;D Hogy ez véletlen baki volt-e, vagy direkt vásárlócsalogató, nem tudom. Mindenesetre én tegnap kaján vigyorral nyugtáztam, hogy kijátszva a Blizzardot végigjátszottam a StarCraft 2-t teljesen ingyen és legálisan ;D. Jó, persze, tudom, biztos van olyan, aki megmagyarázná, hogy „deeznemisannyiralegális”. Gratulálok a Te Fenomenális Okosságodhoz. ;-)
Amitől féltem (s félelmeim be is igazolódtak), az a történet volt. Én őszintén bevallottam, hogy a trailerei nagyon nem tetszettek a játéknak. A legelső, melyben Tychust felöltöztetik power armorba, még tökös volt, de a többi olyan semmilyen, amcsifilmes klisékkel teli, abszolút nem hozták a StarCraft-hangulatot. Aztán persze megnéztem a Zeratul vs. Kerrigan párbajt, ami még bejött (bár arról is a 300 akciójelenetei jutottak eszembe - ami nem baj, csak a SC-be susulykáranem illik), ám a New Gettysburg-visszaemlékezés inkább lehangolt. Mert nem az: teljesen jól van megcsinálva, semmi probléma vele. Csak éppen az első rész művészi átvezetőihez ennek már semmi köze. Ez pedig sajnos az összes játékbeli videóra igaz. De ne szaladjunk ennyire előre! Ami igazán a falhoz vágott engem, az a lezáró videó volt. S nem azért, mert annyira jó lett. Nem elég, hogy egy kiváló karakterrel számolnak le (legalábbis látszólag - hogy a Heart of the Swarmban hogy alakul a dolog, az még rejtély), de még van benne egy másik, felesleges fordulat (az általa gerjesztett konfliktus pedig 4 mp alatt megoldódik), mely miatt egy másik tökös szereplő is odaveszik. Ez eléggé felhúzott már akkor is, azonban a játékot végigjátszva még fájóbb pont. Remélem, a következő kampányban (majdnem részt írtam, de ne káromkodjunk ;D) ezt orvosolják, vagy legalábbis valamilyen épkézláb fordulat jönni fog, mert ez így bizony elég siralmas. Annak fényében viszont feszültségkeltő, amit Zeratult mondott nekünk. SPOILER: Ugyanis a Queen of Blades nélkül a Hibridek elszaporodnak, és hazavágják az egész Univerzumot. Márpedig Sarah Kerrigan így, legyengülten, pucéran, Jimmy karjaiban lófaszt sem ér a vörös szemű rosszarcok ellen. SPOILER
De nézzük a történet pozitívumait. Alapvetően azért nem lehet azt mondani a sztorira, hogy rossz. Sőt, igen jó, szórakoztató. Egyszerre munkálkodunk a zergek megállításán, illetve azon, hogy Arcturusnak odbaszarintsunk. Szinte minden küldetés után kapunk egy átvezető videót, melyben zajlanak az események. Illetve nemcsak ezekben, hanem a játéktér egészén abszolút a sztori és a játékmenet egysége uralkodik. Ezt abszolút faszán sikerült megoldaniuk. Illetőleg nagyon hangulatosak azért ezek az intermezzok is. Persze sajnálatos módon főleg filmes kliséket látunk itt visszaköszönni. Van Jim Raynor, aki szerintem az első részben sokkal lazább volt, itt viszont egy kissé depresszív, és talán túlságosan is alkoholista alak. Ám még így is elég szimpatikus volt, és szerencsére ez a Kerrigan utáni emozása nem rontotta le a karaktert. Látszott az amúgy Han Solora nagyon hajazó figurán, hogy inkább megdugni szeretné a csápos-szárnyas leányzót, mint eszményi kapcsolatot létesíteni vele. Csak hát még annyira nem perverz az ipse, hogy ezen állapotában neki is ugorjon a csajnak. (Bizonyára nem látott még elég animét.)
Aztán ott van Tychus, aki a szokásos „keménytökű, eszesemmi” figura, aki folyton nagyon laza szövegeket próbál tolni. Sablonos, de szerethető ő is. Aztán van itt szemüveges bénázós tudóspalánta, illetve egy intelligens mandarinis, akivel akár Raynor is vigasztalódhatna (már, ha nem döntöttem volna úgy a történetben, hogy szarok a bolygójára a némbernek ;D). Szóval sikerült összeszedni az amerikai filmek (Alien, Star Wars stb. ) karaktersablonjait és ráhúzni ezt a StarCraft 1-re. Jól sikerült, de azért én ennél kissé komorabb hangulatot vártam volna, ha nem is annyira eredetit.
S ez az átvezetőkre is igaz. Tök jó, lehengerlő mindegyik, de hiányzik belőlük az a „darkness”, ami a StarCrat 1 videóiban meg volt. Volt egy olyan intermezzo, ahol Raynor egy hasonló szituációba került, mint a megsemmisítő alakulat az Amerigon. Ám itt semmi horrorhangulat nem jött át. Inkább egy akciófilmes kliséjelenetnek lehettünk tanúi. Persze emlékezhetünk rá, hogy az 1. rész sem mellőzte a humort (ami főleg Raynor révén volt jelen a sztoriban), gondoljunk csak a Terran első három küldetés utáni átvezetőben történtekre („I love you, Sarge!” ), de ez nem „amcsihumor” volt, hanem inkább groteszk. Nyilvánvaló számomra, hogy a fejlesztők szerettek volna még több rajongót gyűjteni. S mi másra is következtethettek volna az amerikai filmek sikeréből, mint arra, hogy valószínűleg azok sablonjaival jóval populárisabb játékra számíthatnak. Így nemcsak a dél-koreai geek veszi meg, hanem mindenki a világon. Eme tézisemet egyébként a „casual” nehézségi szint is alátámasztja, melyet nem próbáltam már a neve miatt sem, de sejtem, mennyire lehet „kihívás”. (Számomra olykor még a Normal is nevetségesen könnyű volt - némelyik pályát legközelebb csak hardon fogom játszani. )
Szóval összességében egy szórakoztató történetet kaptunk már e részben is, melyet olyan apróságok egészítenek még ki, mint a kantinban a híradók/reklámok (melyekben Arcturus és propagandistája hülyítik a népet Jimmy aktuális akcióival kapcsolatban), illetve az egyes karakterekkel való beszélgetések. Tehát, ha nem is sikerült átütő erejű sztorit összehozni, a hangulatot sikerült megteremteni, és a klisék ellenére nagyon bele lehet feledkezni a StarCraft 2 világába is. Én ott éreztem magam a Hyperionon első perctől kezdve, és szinte éreztem a szivar erős szagát, meg a borgőzös levegőt. Nagyon kár érte, hogy ilyen nyegle befejezést kapott.
Ja, és még valami: az utolsó küldetés lezáró része előtti cinematic valami őrülten giccsesre sikeredett. ;D Érzelmes-dicsőséges zene szól, lobog a zászló, Raynor beszédet mond, a páncélok csillognak, az eső zuhog, és vadászgépek szállnak az égen. Bazzmeggg. Mintha valami szar Roland Emmerich- vagy Michael Bay-propagandafilmben lettem volna. Persze kétségtelenül hatásos, de kérem: ez sem StarCraft. A legkisebb dicsősége sem volt meg az első részben. Számomra a StarCraft és a Warhammer 40000 is mindig azért voltak nagy játékok és univerzumok, mert egyfajta rapszodikus (tehát egyszerre elégikus és ünnepélyes) légkör lengte körül ezeket. A StarCraft 2 „All in” pályája előtti videó viszont szimplán patetikus volt, ami nem annyira rossz, hiszen a Gyűrűk Ura csak ebből állt, ám az 1. rész után ez is fájó pont. Folytatás a másik blogon
