2007

A múltkor leragadtam 2005/2006 fordulópontjánál, és elfelejtettem megemlíteni az egyik nagyon lényeges dolgot: április környékén bekötötték a kábel TV-t, majd utána az internetet is nyáron. Ennek köszönhetően sokkal gyakrabban fordultam meg egyes webhelyeken, kezdett megfertőzni engem is az internet. Így a PC Guru honlapján is rendszeres látogató lettem, sokak bánatára ;D. T-Com. Vagyis már T-Home (múltkoriban javítottak ki ezzel kapcsolatban). Akkor még tök jónak tűnt. Mondjuk a fos Invitel után ez felüdülés volt. Miért ilyen későn lett épkézláb netem? Mert felénk egy nagyon szar megoldás volt életben. Ugyanis szutyok falumat 2001-ben várossá avatták, s ekkor elkezdték sürgetni az útjavítást, meg a modernizálást. Igen ám, de a szélessávú netet a XXI. század peremén meggátolta egy nagyon különös dolog: a Galga nevű folyó. LOL? Az. Nem tudták megoldani, hogy a folyó alatt/felett átvezetik a nyavalyás kábelt. Így a falu egyik oldalán már jó régóta volt normális, szélessávú net, a másikon viszont szoptunk a tornyos megoldással. Micsoda lángelmék, nem igaz? Mondjuk a helyzet mára sem sokat változott, ugyanolyan szutyok ez a hely, mint mindig is volt, falu marad mindörökké, köthetnek be ide internetet, vagy építhetnek citadellát, mint a Half Life 2-ben. Illetve szerencsére falu marad, nem szeretnék városban élni. ;D
Mondjuk csak technikai szempontból „szutyok” e falu. Amúgy szeretem, mert gyönyörű rétjei vannak és rendelkezik pár erdős területtel is. Csak éppen e közösséget is tönkreteszik bizonyos emberek, akik minden magyarországi kisfalu életét megkeserítik… De megfogadtam, hogy nem fogok politizálni, így hagyjuk is el e témát még most, az elején.

2006-ban ezzel izgatták a zöld PGO-t ;D.

Mint említettem, a PC Gurun ekkor lettem aktívabb. Viszont nem ekkor csatlakoztam! Május körül a GS-re regisztráltam, s mintegy „mellékesen” szeptemberben meglestem a Gurut is az egyik jogos fakultatív tárgyam előadásán (számtech - Linux ;D). CheAttila néven regisztráltam, mert akkoriban megtetszett, hogy mindenkinek a pólóján e forradalmár van. Meg a nagy mondása miatt is LOL-nak tartottam, jót röhögtem a „Csináljatok 1, 10, 100 Vietnámot!”. De nem is ez a lényeg. Eleinte, mint már korábban is írtam párszor, trolloskodtam főleg. A Magyarország topicot ostromoltam hülyeségeimmel, illetve nyitottam egy Uwe Boll témát, ahol a rendezőnek kellett ötleteket adni ;D. Ez mondjuk bejött, mert sorra születtek a hülyébbnél hülyébb szinopszisok. (Lehet, fel kellene eleveníteni a mostani Uwe topicot is ilyennel, habár ]{redenc nem tudom, mit lépne rá ;D.) Aztán be-bemerészkedtem egyre több témába, már, ameddig az óra hossza, meg az otthoni lassú netem engedte (keményen fizetni kellett, ha 30 percnél többet voltam fenn a neten). Így megismerkedtem olyan arcokkal, akikkel mai napig is össze-összefutunk, illetve többé-kevésbé tartjuk a kapcsolatot. (Csak párat közülük: Warnen, Ronny, peti112, Gyarfi, BluePitlord /vele nem tudom, mi a fax van/, samu/Samex, Dragon83 stb.)
Így visszatekintve igazából nem tudom, mit ettem/ettünk azon a zöld PGO-n, hiszen egy foshalmaz volt a mostani tartalommal teli PC Guru Online-hoz képest. Ugyebár ott több hónapos hírek voltak kint, adminok/moderátorok nem nagyon voltak már (aki fel-felnézett, az utálta is az akkori társaságot - pl. Royal04 vagy ThomAce ;D), így a trollok özönlöttek. De mégis volt egy erős közösség. Igen, talán emiatt volt jó és legendás 2005-2006 között számomra ez a zöld PGO. Meg tényleg itt szereztem magamnak először online ismerősöket, úgyhogy már csak ezért is szívesen emlékszek vissza rá.

Tenebra, Lord of the Sith (vagy Shit? :D)

Említettem a trollokat: érdekes megfigyelni, hogy az egykori trollokból lesznek igazából a törzsfórumozók, illetve ez fordítva is igaz lehet ;D. Mindenesetre sokunk kezdte trollként, aztán meg visszajáró, tisztességes fórumozó lett, aki rendre utasította a trollokat. Így visszarévedve kicsit szar is volt a stílusom régebben. Sokak nem értették, mi ez a nagy „népszerűség”, meg milyen jogon hozok létre olyan topicokat, mint az „Újoncoknak”. Igazából faszság volt, de az tény, hogy én akkor tényleg magaménak is éreztem a PGO-t, és próbáltam tenni érte, hogy ne arról szóljon már egy nap, hogy kurvaanyázzuk a trollokat, hanem végre rend legyen és így tudjunk értelmes dolgokról vitázni. Meg igazából nem volt rossz itt is a középpontban lenni, bevallom. Az is jólesett, mikor Darths felajánlotta, hogy legyek moderátor az új PGO-n, amit 2006 szeptemberében indítottak el. De van-e olyan, akinek ez nem esne jól? ;D
Egyedüli dolog, amit tényleg szégyellek, hogy annak idején volt egy baszdmeg nevű troll, aki rendszeresen visszajárt idegesíteni minket. Amellett, hogy n00b módra etettem én is, a másik baromság az volt, hogy feltörtem a jelszavát és megváltoztattam. Persze ezt nemes cél érdekében tettem, de akkor is gerinctelen húzás volt.
Na, meg arra sem vagyok büszke, hogy egyszer mi magunk trolloskodtuk szét a topicokat, mivel volt egy Kakulukio nevezetű egyén, aki lebarompingvinezte samut, így ezen röhögtünk egész nap. Ezért linuxos avatart raktunk be, és idétlenkedtünk. Nem csoda, hogy pl. Royal04 facepalmozott rendesen :D.

Mondjuk ebben a szégyellnivaló igazából az, hogy mindezt 20 évesen csináltam, ugyebár akkoriban töltöttem be a XX-et. (Igaz, Warnen is benne volt, ha jól emlékszem, ő meg akkor volt… Na, de majd ő elmondja, ha akarja ;D.)

20. születésnapom egyébként elég szar volt, mert a jogon voltam akkor még, így eléggé elcseszte a kedvem a bizonytalanság. Aztán a 21. meg tök jóra sikerült 2007-ben. De így megy ez: egyszer fent, egyszer lent. Mondjuk azért azt sajnálom, hogy annyira nem lett emlékezetes a 20., mint a 18. annak idején. Igaz, ebben végülis csak a „huszonévesség” volt a különleges, nem a szimbolikus „felnőtté válás” (amit persze így utólag hülyeségnek tartok).

Próbáltam magamról jó képeket csinálni, de már annyira kezdtem deformált lenni a hülye hamburgerektől és a sok szar édességtől, hogy ez nem nagyon jött össze. ;D

Ezután jött a 2006-os designváltás, s PGO-t mintegy „felélesztették”. Az akkori design, így visszatekintve, elég gagyira sikeredett. Az a tarkabarka, virító fehér és piros nem annyira jött be nekem. De nem is az volt a lényeg. Végre voltak hírek. Emlékszem, egyik ilyet átalakították „átmeneti fórummá”, amit a mai napig meg-meglátogatok, ha nosztalgiázni akarok. Aztán ismét elindult a normál fórum is. Bár kezdetben közel sem volt tökéletes a PGO, eléggé látszott rajta, hogy még fiatal. De szépen, lassan beindult, és megtelt tartalommal az oldal, a hírek végre naprakészek voltak, és a színvonal is emelkedett. Mondjuk a fórumozás kissé kaotikusabb lett: nem akartak a régi tagok visszatérni, az újakkal meg nehezebb volt ismerkedni. De szerintem a mai állapotokhoz képest az még simán aranykor volt ;D. Legalábbis közel sem járt annyi troll fel az oldalra, mint amennyit most láthatunk pl. a híreknél. De már csak így van ez: a nagyobb népszerűség szélesebb kört vonz. Olyan köröket is, akiknek IQ-ja nem haladja meg a 70-et.

A 2007-es év viszont abszolút aranykor volt szerintem a PGO történetében. Ekkor úgy nagyjából „balance” volt: az oldal színvonalas, a fórum pedig a szaporodó moderátoroknak hála (LOL, nem azért írom, mert én is az lettem ;D) sokkal kulturáltabb volt, mint a zöld oldalon. Én egy tesztem révén kaptam adminrangot, s megegyeztünk Darthscal, hogy hozzátehetek az oldalhoz, ha akarok, bármit. Gondoltam, akkor bombázom majd képekkel a Galériákat, meg rakosgatok be adatlapokat. Akkoriban élveztem ezt, tök jó volt szerkesztgetni az oldalt, rájönni feature-ökre teljesen magamtól. Meg a trollokat is élvezet volt kivagdosni. Érezted, hogy hatalmad van.

Akkoriban volt ilyen szuperhősszerkesztő-program, én meg megcsináltam pár PGO-st is, szerintem ;D. Hogy a bagoly kicsoda, azt kitalálhatjátok ;D.

Ekkoriban még nagy tetsztelő is voltam. Mondjuk ez annyit jelentett, hogy írtam a Haloról, meg a Battle for Middle Earthről. De a manapság jellemző „0” tesztjeimhez képest ezek igen is soknak számítanak.
Az a baj, mára elfogytak a játékok, melyeket úgy ismerek, és meg is vannak, na, meg még nem írtak róluk. Egyedül a Dungeon Lords olyan, amihez lenne ihletem, de egyszerűen annyi játék, meg egyéb feladat van, hogy nincs időm azzal foglalkozni, hogy szépen leteszteljem, majd megírjam róla a gondolataimat. Pedig ez a játék pont megfelelő lenne, mert eddig csak olyanokról írtam, melyeket az egekig magasztaltam. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

2007-ben azonban nemcsak online voltam jelen, akármennyire is úgy látszik. Az egyetem nagyon tetszett. A BTK-t már rutinosan kezdtem el, a mocsok ETR nem tudott meglepetéseket okozni. Na, meg tudtam, hova kell nyúlni, kihez kell segítségért fordulni stb. Így könnyebb volt a kezdés, jobban tudtam a tárgyakra koncentrálni. Tehát a jogi kar annyira nem votl vakvágány, mert ha mást nem, hát az egyetemi ügyintézés rejtelmeit elsajátíthattam. Az 1. félév annyira mondjuk nem tetszett így utólag. Túl sok volt a „kötelező” tárgy, melyet alapozóként el kellett végezni. Pl. itt undorodtam meg a Filozófiától is, mint tárgytól. Annyi hülyeséget kellett olvasni Filozófiatörténetre, amennyit nem sajnáltak feladni. Én szeretek elmélkedni, gondolkodni, de az ilyen „Pegazus nem létezik, hanem pegazlik”-szintű baromságokra már nem vagyok fogékony. Meg különben is: 500-an voltunk az előadásokon, a legtöbbet végigálltam, úgyhogy a tököm tele volt ezzel. De a Retorika sem volt a szívem csücske, habár ezt érdekesnek tartottam. A nyelvtan viszont soha sem volt a kedvencem, ez pedig azért nagyrészt nyelvészet. Mondjuk főleg a vizsga miatt utáltam meg. Igaz, 5-ös lett, de 2 nyavalyás kreditért aránytalanul sokat kellett szívni.
Aztán szerencsére második évben felvettem egy csomó filmes és esztétikai tárgyat. Itt tudatosult bennem, hogy nekem ezekhez van kedvem. A 2007-es 1/II félév volt a legjobb számomra. Jó kis olasz filmeket néztem, jártam haverral borozgatni, reggelente kávézgattam, beültem a Burger Kingbe zabálni (nem hiába híztam fel 2008-ra ;D), jártam Budapestet (sokszor sétáltam át Budára és másztam meg a Gellért-hegyet), szóval éltem az életet. Legjobb év volt. Ekkor majdnem kitűnőre megcsináltam a félévemet. Kár, hogy az egyik szar tárgyból csak 3-asra sikerült a vizsga, mert a többi minden 5-ös lett. Tehát emiatt már kedves nekem 2007.

Igazából ezt a PGO régi dizájnjának felelevenítése okából raktam be, de érdekes a tartalma is. Emlékeztek Ladyslaora? ;D Kellemes perceket okozott annak idején "térítőmunkája". Az volt a legviccesebb, hogy egy gamer oldalon szerette volna Krisna tanait terjeszteni :D.

Aztán a II. félév jóval keményebb lett, minthogy felvettek a filmszakra. Így elkezdtem a kötelező tárgyakat gyűrni. Végülis mind tetszett, a filmes órák többsége nagyon jó és szórakoztató is. De a legjobb egyértelműen a filmkészítés volt. Igaz, ezt még csak próbálgattuk a 2007-es 1. kurzuson. Ugye ilyen hülyeségekkel foglalkoztunk, mint pl. a kamera kezelése, vagy az alapmozdulatok (schwenk, kocsizás, krán), illetve voltak órák, amikor ki kellett menni próbálgatni ezt. Aztán félév végén kellett egy filmet csinálni, „A hely, ahol élek” címmel. Nagy élmény volt elkészíteni. Már csak amiatt is, hogy jártam a környező tájat, elkaptam életképeket. Nagyon jó volt. A végeredmény így visszanézve annyira nem lett észvesztő, de azért fel merem vállalni, mert egész jó trükköket csináltam benne. Ma már azért valami komolyabb sztorit kitaláltam volna hozzá. Igaz, ez inkább dokukmentumfilm, na, de azért azt egy „laikus” is elismerheti, hogy története ezeknek is van, vagy legalábbis egy íve. Az a film rossz, amelyik csak úgy „van”, hiába, hogy nem fikciós.

Az egyedüli dolog, amivel kicsit tele volt a fasz, az az esztétika minor. A minor azt jelenti, hogy kicsiben tanulod azt, amit nagyban tanulnál ;D. Szóval értitek. A lényeg, hogy itt nem kell minden szart felvenni, amit az esztétika szakirányon előírnak, csak 1-2-t, amit kijelölnek. Hogy ennek mi értelme van, azt ne tőlem kérdezzétek, hanem Hitler Istvántól, vagy ki a búbánat az. Az esztétikát akkor nagy baromságnak tartottam. Mára azért változott a véleményem, de akkor még, újoncként eléggé értelmetlenek voltak számomra a szövegek úgy, mint a „tananyag”. Aztán tavaly magyarázta el az egyik tanár, hogy az esztétikában nincs tananyag, mivel ezt nem lehet „tanítani” ;D. Erre vagy ráérzel az olvasott szövegek alapján, vagy nem. Vagy meglátod az elvontban a konkrétat, vagy nem. Nekem sikerült felfognom szerencsére. Vagy legalábbis azt, hogy mindegyik szöveg ugyanarról szól: a művészet fogalmáról, minél elvontabban ;D. Protipp azoknak, akik esztétika szakra mennek esetleg: ha elemzést kapsz, akkor legyen benne mindenképp, hogy a műalkotás nem csupán tárgy; a műalkotásnak aurája van; a műalkotás távolságot követel; a műalkotás kikényszerít bizonyos dolgokat. Ha ezek meg vannak, bármiről írsz, 5-ös. Legalábbis nekem bejön ;D. (Jó, azért tegyük hozzá, hogy mindig utánaolvasok, én nem veszem félvállról a legprimitívebbnek látszó beadandót sem. De az tény, hogy egy bizonyos sémát alkalmazva nem lehet elrontani a dolgozatokat.)

Desktop, 2007.

Magánéletben túl nagy volumenű dolgok nem történtek. Haverokkal összejártunk beszélgetni, de már nem nagyon játszottunk. A multit mindig beszéltük, meg, hogy majd „megyünk inni”, de valahogy soha nem jött össze. Ez van. Sok hülyeség miatt eltávolodtunk. Illetve én továbbra is a WoW-ot hibáztatom ;D.

Mondjuk abban egyik játék sem hibás, hogy pl. nem írok regényt, novellát már vagy 3 éve. Abban csak én vagyok a hibás, hogy elbasztam az időmet játszással. Ha máson nem is, de ezen mindenképp változtatni akarok 2010-től. Ezért is hagytam fel a játékletöltéssel már jó ideje, mert egyszerűen annyi játékom van, hogy nincs szükségem újabbakra egyelőre. Ha meg van, akkor azt már úgyis meg tudom venni, mivel 1. lemegy az ára 2. szerencsére valamennyi pénz mindig folyik be vagy ösztöndíjból, vagy munkából. Na, de ne siessünk ennyire előre!

Játékfronton van elég adósságom! Vegyük is sorra, mi, honnan!

2003-ból
Black and White 1. Molyneux másik nagy játékát is kihagytam, pedig ezzel sokat játszottam. Osztálytársam hozta nekem, állítólag ő nagyon rákattant. Na, mondom, lássuk, mi az, ami nem FPS, nem akciójáték és mégis tetszett neki. Érdekes volt elsőre, de aztán nagyon beleflessöltem. Akkor még nem akartam gonosz lenni, igyekeztem embereimmel jól bánni, s a fejemet fogtam, mikor a kezem egyre jobban kezdett ördögivé válni, a teremtményem meg egy agresszív barom lett. Egy tehén volt egyébként, stílusosan ;D. Főleg az tetszett amúgy a B&W-ban, hogy azt csináltam, amit akartam. Illetve volt egy sztoriszál, de igazából nem volt megszabva, merre mehetek, csupán az, hogy az ellenfél területén nem ügyködhetek, míg ki nem terjesztettem a vallást. Ezt ugyebár lehetett varázslatokkal, melyek nagyon ütősre sikerdetek! Tetszett, hogy rajzolni kell, és így hívjuk elő a különféle alázós spelleket. De én köveket is előszeretettel dobáltam át az ellenfélhez, ezért is lettem gonosz isten előbb-utóbb.
Végül nem játszottam végig sajnos, mert közbejött egy Winreinstall, illetve pár éve, mikor eredetiben megkaptam a Guru mellé választott játékként, már nem bírt annyira lekötni. De tény, hogy szerintem Molyneux-nek ez volt az egyik legjobb megnyilvánulása, amivel játszottam.

2004-ből
Majdnem kihagytam a Worms 3D-t is. Ugyebár írtam korábban, hogy haverokkal az Armageddonnak és a 2-nek nagy fanjai voltunk. Nos, a 3D erre csak rátett egy lapáttal. Ugyanaz az élmény, csak jobb grafikával és a 3D lehetőségeivel. Így nagyobb kihívás lett a Worms, de nagyobbakat is röhögtünk, oltottunk egymáson. Jellemzően én ebben valahogy nem tudtam nyerni, a rohadt szél mindig beleköpött a levesbe, és elfújta a rakétákat. Mondjuk azért aláztam párszor, illetve csapkodtuk az asztalt, mikor 1 életen múlott, hogy ki nyer és ki veszít. Nagy játék volt, kár, hogy a Mayhemmel ezt is tönkrevágták. Hogy folytatás lesz-e, azt nem tudom, de mindenesetre jó lenne. Szerintem mindenki örülne neki, aki fanja volt. Talán haverokkal is összegyűlnénk rá egy party erejéig.

Thief 3. Hasonlóan kultikus játék lett, habár eleinte sajnos nem ment a gépemen (fránya pixel shader 1.1). Először a demora kattantam rá, majd haver elhozta a teljes játékot. A Doom 3 mellett ez volt a másik cím, amit kizárólag sötétben játszottam, úgy volt az igazi. Nagyon tetszett a darkos hangulat, illetve az, hogy itt sem kötötték meg a kezünket, szabadon kószálhattunk a városban. Igaz, sajnos a szabadságot itt sem tudták igazán kihasználni, ahogy az idei Wolfensteinben sem, mivel igazából csak lophattunk, mást nem nagyon csinálhattunk. De nem is baj, az illúzió meg volt, s egy lopakodós játéknál úgyis az a lényeg, hogy az egyes küldetésekben miként tudjuk elkerülni a bajt. Az Árvaház pedig szerintem mindannyiunk rémálma, akik játszottak a Thief 3-mal. Na, nem azért, mert szar, hanem azért, mert annyira félelmetes.

2005-ből:

Elfelejtettem megemlíteni, pedig nagyon is lényeges: szeptemberben rögtön meg is vettem Sid Meier Pirates!-remake-jét. Nem hittem el, hogy ennyire addiktív, pedig de. Végülis aktuális 2007-ben is, mert e játékot nem nagyon lehet letenni. Az ember mindig talál benne újdonságot, mindig érdekli, hogy vajon nehezebb szinten hogy boldogul, vagy pl. önálló kalózként mennyire tud érvényesülni. Engem megbabonázott, a monitor elé láncolt, legalább annyira, mint a Diablovak. Mondjuk ebben is ugyanolyan elcseszettnek találtam az öregedést, mint a Fable-ben. Nem értem, miért ilyen gyors. Jó, hogy játék, de szerintem nyugodtan kitolhatták volna így a játékidőt, van mit csinálni a Pirates!-ben. Éppen ezért is kicsit gyors, idegebeteg lett a tempó, nem tudta az ember igazán kiélvezni a kalózélet szépségeit. Igaz, gyógynövényekkel lehetett lassítani a folyamatot, de mire azokat megtaláltuk, már elég szar állapotban voltunk. Mindezt 40 évesen, ami elég LOL. Mondjuk egy valódi kalóz bizonyára ekkorra már rég elitta a máját, szóval reális, hogy ilyen idősen már a visszavonulást kell fontolgatni ;D. Mindezek ellenére jó kis játék, a mai napig „elővevős”. Érdemes volt rá elcseszni első egyetemi évemet, meg 2008 tavaszát is.

Hogy ez a Game Cock vajon komoly vagy csak poén akart lenni, nem tudom, mindenesetre lekaptam a Pirates!-ben, már csak azért is, mert van egy ilyen nevű igénytelen fejlesztőcsapat ;D.

Kb. ebben az évben vettem meg a XIII-at is erdetiben. Ez egy nagyon hangulatos, újszerű, képregényes grafikájú FPS. Azért újszerű, mert itt eléggé magas a játék interaktivitási foka, hiszen székekkel csapkodhattunk, üvegeket használhattunk fel az ellenség hatástalanítására. Ez akkoriban pedig újszerűnek számított. Mármint 2003-ban, mert ez abban az évben jött ki, pontosan az év vége felé. A demoja nagyon meg is tetszett, így nagyon vártam, hogy lemenjen az ára. Végig jó kis fordulatos sztorija volt, kár, hogy elakadtam egy részen (a hülye ezredesnél, akit egyszerűen nem lehetett leölni), így a mai napig nem tudtam ezt sem végigjátszani, pedig többször is nekiugrottam… De emlékezetes számomra, így itt a helye.

Ugyan 2004-es játék szintén, de ekkortájt szereztem be a Quake 4-et is. A demoját még idejében kipróbáltam, az nagyon tetszett, tök „Call of Dutys” volt a maga háborús hangulatával. A teljes játéktól is valami hasonlót vártam, de annyira nem ütött. Igazából nagyon frusztráló volt, veteran fokozaton kezdtem neki. Folyamatos lőszerhiányban szenvdetem, ami annak is volt köszönhető, hogy a gépen, amin a Doom 3 tök jól futott, a Q4 eléggé akadt a nagyobb csatáknál, így sok lövés ment félre. De az ellenfelek is nagyon szemétre sikerdetek, a röpködős izék szerintem durván kemények lettek. Illetve a főbossok sem éppen a kreativitásról híresek, szerintem nagyon gyengék, színtelenek lettek. Kár érte, pedig szerettem a Quake 1-et és 2 demojával is jól elvoltam annak idején. Ráaásul eredetiben megvettem… Pfff. ;D Jó, mondjuk annyira nem rossz, sőt, el lehet vele játszani unalmasabb napokon, de tény, hogy ezt nem fogom elővenni annyiszor, mint a Doom 3-at.

 

Quake 4 fanvideóm. A sznob YouTube természtesen leszedte az audiót :D. Pedig tök jó Nightwish szólt alatta.

2006-ból
A Quake 4-hez hasonló érzelmeket váltott ki belőlem a Prey. Ismerős, ugye? Egy indián, egy űrhajó és „a Doom 3 leselejtezett szörnyei”. Mondjuk a portalok miatt szívesen végigjátszanám még egyszer, de amúgy nem jött be. Túl monoton, túl könnyű, a fegyverei eredetiek, de elég gagyik, és még a sztori is nagyon LOL (ez az erőltetett indiánkultúra vs. modern környezet valahogy nem passzolt ide). Egynek mondjuk jó, de ha a Q4-től nem dobtam hátast, akkor a Preytől aztán végképp nem.

Amit kipróbáltam, és tetszett, s majd be akarom szerezni egyszer, az a Civilization 4. Régebben nem nagyon szerettem a TBS-eket, mondván, hogy én a valós időt szeretem, engem ne korlátozzanak már egy játékban sakkra, éppen eleget műveltem eme sportot (pl. a balatoni osztálykiránduláson haverral hajnalig sakkoztunk, hulla fáradtan is ;D). Ám ahogy egyre érettebb lettem gondolkodámódban és játékokban egyaránt, úgy közeledtem e stílus felé (mondjuk az egyik régi Guruhoz adott Heroes 3-mal azért jól elszórakoztam annak ellenére, hogy körökre osztott). 2002-ben például kipróbáltam a Jagged Alliance 2-t, amit a Guruhoz adtak. Tetszett, pedig TBS volt. De valahogy megfogott a szütyögés, a karaktergenerálás, a csapatösszeállítás, így a stílus is tetszeni kezdett.
De a lényeg, hogy a Civ-részeket nem nagyon ismertem, mivel ódzkodtam a körökre osztott stratégiáktól. A Civilization 4 viszont nagyon bejött! Irtó komplex, rendkívül sok dologra kiterjed a játék, illetve teljesen szabadon fejlődhetünk a világban, olyan néppel, amilyennel akarunk, olyan vallással, amilyennk akarunk (pl. a buddhista kereszténység sem idegen a játéktól). Nagyszerű volt az a pár óra, amit eltöltöttem vele. Sid Meier tud valamit… Úgyhogy majd egyszer rászánom magam és megveszem, hogy elmélyülhessek benne. Csak az a fránya Total War mindig elvonta a CivIV-től az erőforrást ;D.

Nagy meglepetése volt az évnek a Titan Quest. Azelőtt a Sacreddel játszottam, ami hasonlóan Diablo-klón, tetszett is, de valahogy hiányzott belőle az a dinamizmus, ami a Diablo 2-t naggyá tette. A TQ-nak végülis sikerült leutánoznia a nagy elődöt, s a Torchlightig szerintem a legjobb Diablo-klón volt. Miért? Mitológiai környezet, rengeteg cucc, mastery-k variálása. Amiben viszont elég gyenge volt, az a sztori, a rögzített pályák (itt csak a cuccok estek random), a fantáziátlan bossok (egyedül a Minotaurusz és Typhoon voltak erdetinek mondhatók), illetve az eléggé szar alapkarakter (nem értem, miért nem lehetett legalább pár választási lehetőséget berakni, miért csak ez a „férfi vagy nő” maradt). De amúgy nagyon jól el lehetett vele játszadozni, igaz, egy idő után ásított az ember, mert annyira monoton lett. De azért pl. Kínában már bedurvult és ott bizony ment a szentségelés a sárkányok miatt. Csak Hellász elejét kell túlélni, és Egyiptomtól már beindulnak az események.

A kiegészítő 2007-ben jött ki, meg is vettem azzal együtt a Gold Edition változatot borsos 9990-ért. Mondjuk semmiképp nem bántam meg, de talán elhamarkodott döntés volt ennyit kiadni érte ;D. Mindenesetre az Immortal Throne hozta a szokásos formát, jó kieg. lett, habár a Lord of Destruction magasságába nem nő fel tartalomban. A Dreamer kaszt viszont brutálisan jó lett.

2006 nyara a F.E.A.R. jegyében telt. Miért? Aki emlékszik rá, az bizonyára már bólogat. Ekkor tették a fejlesztők ingyenesen letölthetővé a játék multiplayer verzióját, a F.E.A.R. Combatot. A dolog egyszerű: megkaptuk azt, ami végülis a játék lényege. Mert nem a single-t nevezzük annak, annyi bizonyos. A multi valami egészen addiktívra sikerdett. Pedig nincs benne semmi ördöngősség: death match, team death match. Csak éppen mindez a SloMo-val megspékelve. Vagyis: bullet time multiban. Aki birtokolja ezt a power-upot, az ugyan látszik a radaron a többi játékos számára, de az illető belassíthatja az időt, s ilyenkor igencsak nehéz lelőni, mivel az ellenfél ilyenkor lassan mozoghat szintén, ám saját kárára. Mondjuk ez nem akadályozott meg benne, hogy egyszer-kétszer jól lerúgjam a bullet time-os ipse fejét. Mert meg lehetett csinálni.
Nekem kedvenc fegyverem a puszta kéz volt, és a dupla beretta. Szerintem ez a kettő halálos. Sokan a shotgunnal, meg a kurva penetratorral szarakodtak (ez elég veszélyes fegyver, hiszen egy lövés is halálos lehet - utáltuk is nagyon), de a beretta az mindent vitt, ha jól kezelték. Emlékszem, egyszer innen, a PGO-ról egy tapasztalt játékos becsatlakozott és ő nyert, mert ő is berettával hasított. Miért is ilyen jó ez a fegyver? Mert kettő van belől, ennyire egyszerű ;D. Az ökölharc meg nagyon imba lett, hiszen egy ütés és az ellennek annyi. Igaz, közel is kell kerülni hozzá, de én pont azt szerettem, hogy belassítottam az időt, majd az ellen rám lesett a boci szemeivel, én meg szépen bevertem a képét. LOL volt, hogy mindezt headshottal jutalmazta…
Mindenesetre akár nyertünk, akár nem, felejthetetlen, addiktív multijáték volt ez. Jobb, mint a CS, állítom. Még olyat is kitaláltunk, hogy az egyik ipse fix ponton áll, fedezékben, s folyamatosan soroz, míg a másiknak el kell jutnia hozzá úgy, hogy nem lőhet addig, míg bizonyos távolságon belül nem kerül. Amolyan „normandiai partraszállás” ;D. Nagyon élvezetes volt ez is, érdemes kipróbálni más FPS-eknél szintén.

Majd elfelejtettem megint: a Gunt is ekkortájt próbáltam ki. Ugyebár ez egy újfajta, nonlineárisabb játékmenetet hozott, amolyan „Grand Theft Horse”-stílusban.
Itt meg kell említeni, hogy én a Mafia óta vágytam egy olyan játékra, ami hasonló grafikával, hasonlóan komoly, realisztikus rendszerrel, GTA-szintű szabadsággal vadnyugati környezetben játszódik. Tehát rendesen pisztolypárbajok egy külön rendszer keretében, vonatrablás, lótolvajlás, kocsmai verekdések stb. A Gun hírére nagyon megörültem (s még jobban meglepődtem, hogy a Rockstar csinált olyat, hogy Red Dead Revolver - amit persze PC-re csesztek kihozni), s le is csaptam rá, amint lehetett. Igazából azt kaptam, amit vártam, csak a nonlinearitás nem ütött olyan nagyot. Igazából túl kevés lehetőségünk van, túl egyszerű, könnyű a játék annak ellenére, hogy egy szép nagy vidéket járhatunk be. Ez azonbn kevés, a westernfilmekben sokkal több minden történt, hiába sűrítettek be a sztoriba minél több klisét. Tehát sokkal több potenciál van egy westernjátékban, amit talán a Red Dead Redemption fog majd kihasználni. Csak hát az sem akar kijönni PC-re, hogy csesszék meg.

2007-ből
Év elején ismertem meg a Jade Empire-t. Rohadtul megtetszett ez a kínai mitológiavilág, szinte ittam a filozófiáját, illetve a mesterem szavait. A harc is bejött eleinte az iskolában, habár túlságosan is akciósra sikerdett egy KotOR után (én igazából annak a rendszerét vártam volna vissza…). Aztán jött egy nagy harc, amikor az iskola már égett, s ott szépen elpicsáztak. Elsőre. Másodikra. Harmadikra. Sokadikra. A falhoz vágtam a billentyűzetet és letöröltem a ’csába ezt a jó kis játékot sajnos. Aztán 2 év múlva vettem elő, amikor végre 2000 Ft-ért megvettem erdetiben. Nyugodtan megtanultam harcolni, és rájöttem, milyen istenjáték is ez. Csak rövid, és túl konzolos, na, meg a vége túlságosan is nyálas lett, hiába a gonosz befejezés, amit ennél is preferáltam. De erről bővebben majd 2009-ben.

Kb. februárban szántam rá magam a The Godfatherre is. Tudni kell, hogy ekkoriban pótoltam be a filmbeli lemaradásomat is. Illetőleg ez úgy indult, hogy sokat jártam az Alexandra könyvesházban, a Deák téren, ahol megakadt a szemem Mario Puzo regényén. Annyira megtetszett, hogy Keresztapa-lázban kezdtem égni, és megvettem a filmeket DVD-n. Gondoltam, akkor már a játékot is csak meg kellene nézni. Minthogy a tört verzióban nem lehetett kiszállni a kocsiból, így kénytelen voltam megvenni. 4000 Ft már nem volt annyira sok érte, így a Media Marktban végül rászántam magam a vételre. Igazából a kocsik irreális vezetési modelljén és a szürke New Yorkon kívül nincs vele probléma. Az tényleg szar, hogy Michael Corleone, a főhős, abszolút jellegtelen lett, minthogy Al Pacinos nem adta sem arcát, sem hangját a játékhoz, de ezen kívül nagyon átjött a sztori. A jellegzetes zene kíséretében kiváló volt hasítani az utcákon, illetve ölni, verni a mocskokat, akiket a filmből is megismerhettünk. A karakterünk behozatala, meg eleve a karakterkészítés is nagyon tetszettek, illetve a minimális RPG-elem is üde színfoltja a The Godfathernek. Szerintem a verekedés kiváló lett. Nem egérrel kell szarozni, és akkor nincs vele baj. Szerintem mindegyik játékba ilyen komplex harcrendszert kellene integrálni, a sok gagyi, leegyszerűsítetten csak ásítozunk.
Annak idején én majdnem 100%-osra teljesítettem a játékot. Igaz, a sztori után kicsit már unalmas volt, mivel mindent megszereztünk, legyőzhetetlenül erősek lettünk, főleg a gépfegyverek miatt, melyeket birtokultunk. Ám a film történetével szinkronban nagyon élvezetes játék volt, párhuzamosan nézve vele a trilógiát pedig maximálisan „Donnak” éreztem magam. Emlékszem, akkoriban fel is vettem kicsit ezt a hideg, tiszteletteljes stílust, meg rákattantam a spagettievészetre is rendesen ;D Hiába, na, a filmek és a játékok azért csak hatnak az emberre a virutális világon túl is. Márpedig ezek alapján szerintem a The Godfathert koránt sem lehet rossz játéknak nevezni. Igaz, a Mafia mindmáig király a trónon, hiába, hogy igazából az „koppintotta” a sztorit.

 

Saját videó a Godfatherből

Kb. ekkor szereztem be a Return to Castle Wolfensteint és a Soldier of Fortune 2-t is eredetiben. Az 1. résszel még jó régen, 2004-ben játszottam haverom révén, aki megkapta erdetiben. A darabolás miatt bejött. A 2 erre csak rátett, illetve sokkal realisztikusabbra sikerült. Sajnos viszont pokoli nehézsége miatt a 2. dzsungeles pályán elakadtam, easyre meg nem voltam hajlandó levenni a nehézséget. Igazából az ütődött mentési rendszere riasztott el, nem is a nehézség. Egyszerűen elment a kedvem tőle, hogy elfogytak a mentéseim, és emiatt jó messziről kellett elölről kezdeni bizonyos pályákat. Pedig szeretem az ilyen katonás-darabolós cuccokat. De akkor marad a Far Cry… A SoF meg sajnos kinyalhatja. A 3-at meg ki se pórbáltam, mert nekem nem kellenek szlovákoktól játékok <dacos smiley>. Na, jó, nem(csak) ezért, hanem mert annyira rossz reviewkat kapott (Darths is lehúzta videótesztben), hogy semmi kedvem nem volt ilyenre fecsérelni az időmet.

S.T.A.L.K.E.R. Azon kevés játékok egyike, amire tényleg évek óta vártam. Egy 2003-as GS-ben olvastam róla először, osztálytársam mutatta, ő nagyon rá volt izgulva. Én eleinten nem is annyira, de mikor egyre biztosabbá vált, hogy ez egy forradalmi, RPG-elemekkel dúsított, nonlineáris, misztikus FPS lesz, nagyon rákattantam. Aztán csak csúszott… Csak csúszott, és végül 2007-re odáig jutottunk, hogy nem nagyon hittem el, mikor bejelentették a megejelnési dátumot. PGO-n a topicjában az első HSZ-em ilyen kételkedő is. Sőt, abban is biztos voltam, hogy nagyon le fogják húzni mindenütt, hiszen évekig készült, kiadóváltással szarakodtak, meg a grafika is eléggé elavult, így bizonyára sokaknak nem fog bejönni. Így is lett mondjuk: a sok grafikára verő troll nem szerette, illetve azon panaszkodtak, hogy nagyon nehéz („fejlövést adok, erre semmi”). Nos, igen, ez bizony nem egy casual szarság. Nem egy Prey, amit csukott szemmel, beszélgetve végigjátszol veteranon is. A S.T.A.L.K.E.R. világában élni kell. Le kell bonatni a valóság korlátait magad körül, hogy eggyé válj a karaktereddel. Ehhez relaisztikus harcrendszer, viszonylag valósághű fegyverek, inventory, boltosok, küldetések járulnak hozzá, valamint egy élő világ, ami tőled függetlenül létezik. Mondjuk így, az Oblivion Lost modot ismerve már koránt sem nevezhető annyira jónak az alapjáték A-Life-a, de akkor, márciusban én ledöbbentem. (Szaggatott ez is rendesen, de már csak azért is játszottam vele.) S minden terület egyedi volt, mindegyiknek meg volt a maga varázsa, tele anomáliával, misztikummal, s a csernobili kelet-európai posztapokaliptikus atmoszféra nem eresztett egykönnyen. Mindezt a sztori koronázta meg, amelyet eleinte elég szimplának hittem, de aztán a csavar annyira megrázó volt, mint mondjuk a KotOR-ban a Sötét Oldalra való áttérés. Ilyet azóta sem tudtak produkálni FPS-ben, hacsak a Bioshockot nem vesszük ide (ami szintén 2007-es, de az már tényleg nem indult el a gépemen, csak igen ocsmány, vízfesték-jellegű grafikával, ami miatt játszhatatlan lett a játék).
Ami nem tetszett, az a mocsok respawn, és persze az, hogy rengeteget kellett mászkálni benne fölöslegesen, minthogy a járműveket kihagyták belőle. De az Oblivion Lost minderre megoldást kínál, szóval aki játszani akar vele, szerintem azzal kezdje, hogy felrakja Kanyhalos eme mesterművét, mellyel tulajdonképpen beteljesítette a fejlesztők eredeti elképzelését. (Hiszen a játék eredeti címe Oblivion Lost lett volna, ám ezt idő közben Shadow of Chernobylra változtatták.)

S.T.A.L.K.E.R. Oblivion Lost moddal. Enyém.

Nem volt elég, hogy a S.T.A.L.K.E.R.-t megvettem 9990 Ft-ért frissiben, tetejébe kijött az Oblivion első hivatalos kiegészítője, a Shievering Isles (ugye előtte megkaptuk a Knights of the Nine című lehúzást, modgyűjteményt, vagy nevezze mindenki, aminek akarja). „Kénytelen voltam megvenni” ;D. De nem bántam meg. Kedvenc Elder Scrolls istenem jelent meg benne, Sheogorath, az őrült. Az ő világába léphettünk be, ami tényleg idiótákból, szürrális alakokból és eseményekből áll. Így Cyrodiil szinte sterillé változott ehhez képest. Miért? Felturbózott küldetések, izgalmas események, rendkívül bolond feladatok. Ráadásul tök jó páncélokat kovácsolhattunk, illetve az ellenfelek is nagyobb kihívást nyújtottak végre, a fejlesztők kicsit javítottak a „velünk fejlődős” szaraságon. Előbb is játszottam végig az alapjátéknál.

Nyáron festettünk. Legalábbis az én szobámat és a nappalit. A lakás nagy része ugyanis már készen volt, 2006 nyarát is arra kúrtuk el, hogy lapoztattunk, illetve utána mi, 3-an kifestettük, amit tudtunk. A szobámat viszont már nem mertük bevállalni, minthogy tele volt poszterrel a falam, és a ragacsok rátapadtak a falra. Még a hivatásos festő is megszenvedett ezek eltávolításával, szóval jobb, hogy nem kezdtünk bele. Ez azzal járt, hogy ki kellett költözni a szobámból vagy jó egy hétre. Ráadásul még padlószőnyeget is cseréltünk, így aztán napokig el voltam szakítva a nettől. Mit is csináljunk? Hát persze: Hitman! :D Ekkortájt rendeltem meg a Triple Hit Packet, mely tartalmazta a Hitman 2-t, a Contractset és a Blood Moneyt. A 2-t még osztálytársam mutatta be nekem: egy korai bétaváltozat volt, amivel nem nagyon lehetett játszani ;D. Így felüdülés volt 2007-ben megszerezni a 2-t. A Contractsszel pedig 2003-2004 környékén ismerkedtem meg, a demot rengetegszer végigjátszottam (oroszos pálya), annyira tetszett. Sokan oltották, hogy miért az 1. részt dolgozza fel. Miét, miért - mert az 1. egy fos lett. Mikor a Guru mellékleteként megkaptam, és kipróbáltam, ledöbbentem, hogy lehet ennyire elszúrni egy ilyen jó koncepciót. Így örültem, hogy a Contractsszel megismerhetem pl. a Gellért szállón játszódó pályát. Igaz, annyira nem volt katartikus élmény, jóval lemaradt a 2. résztől, de számomra klasszikus lett e rész is.
A 2 viszont abszolút kedvenc, nagyon sokat játszottam vele, főleg azon a nyáron. Zseniális történet, viszonylagos szabadság (fegyvergyűjtögetés), illetve az 1. rész jó pontja, vagyis a játékmenet tökéletesítése. Legjobb lopakodós játék szerintem mai napig.
A Blood Moneyt meg még nem nagyon nyüstöltem. 1-2 küldetést megcsináltam, de valami miatt abbamaradt. Na, majd bepótolom ezt is!

A Hitmanben nem éppen dicsőség, ha idáig jut az ember, vagyis az FPS nézet bekapcsolásig, s darál. Ezek éppen az utolsó pillanataim, mert "elkúrtam" ;D. A kép a 2004-es demóból származik, és még fényképezőgéppel csináltam ;D.

Kb. ősszel kezdett el aktívabb lenni a The Witcher nevezetű csoda is. Mikor kijött a demo, izgultam, hogy elinduljon, mert mindenképp ki akartam próbálni ezt az ajnározott, régóta csiszolt játékot. (A Dragon Age-dzsel együtt híreztek róla 2004-2005 környékén, s kb. annyit húzták ezt is, mint a DAO-t.) Rákattantam rendesen, habár a mocsok sok és hosszú töltögetés kissé elriasztott tőle. De ez a filmszerűség, az újfajta harcrendszer, és a tökös Witcher főhős nagyon megtetszettek, úgyhogy reménykedetem a mielőbbi árcsökkenésben.

A The Witcher sok szempontból kiváló játék, de a csajai aztán tényleg elsőrangúak. Vagy legalábbis nem nagyon emlékszem játékra, melynek női karaktereinek kívülről tudom a nevét. Talán csak a Tomb Raider vagy a Dark Messiah ilyen. A képen személyes kedvencem, Abigail, a boszi látható. Egyszerűen gyönyörű. Lehet, hogy szüzen halok meg, de akkor is kurva jó csaj ez az Abigail! ;D

Mint írtam, a Bioshock sajnos már nem akaródzott futni a gépemen. Egy patchcsel mondjuk legalább a töltésig eljutottam, de a bevezető, ahol tengert és világítótornyot kellett volna látni, ott vörös-kék-fehér-sárga-zöld pacák tárultak elém csak. Így meg nagyjából játszhatatlan volt. Tehát nagy fájdalmamra ki kellett hagynom, s annyi ideig „halasztottam”, hogy erdetiben már nem tudtam megvenni. Majd egyszer lecsapok erre is, mert idén nyáron végigjátszottam, és kruvára ütött.

Hellgate: London. Na, igen. 2005 óta vártam erre a játékra. Emlékszem, még ]{redenc cikkében, egy másik gamermagazinban olvasatam róla bővebben, ahol Bill Roper fűt-fát leígért az égről. Én pedig hittem is neki, minthogy a Diablo 2 is az ő nevéhez fűzödött. 2006-ban kaptunk egy nagyon hangulatos videót, aztán meg az E3-on egy újabbat, ezúttal már az introt (tudjátok, a „Jessicás”). Reménykeltő volt, hiszen épkézláb sztorit vetített előre. Így már biztos voltam benne, hogy a Painkiller + Diablo élmény valami nagyon ütős formában fog visszaköszönni.
A demora azonnal ráugrottam, ahogy kijött 2007 szeptemberében. Akkor nagyon addiktívként hatott, több karakterrek többször is végigjátszottam a bevezetőt. Hatalmas volt szerintem TPS nézetből irtani az özönlő hordákat, ala Diablo. Nagyon reménykedtem benne, hogy mindez majd teljesben is ekkorát fog ütni.
Aztán csalódni kellett. A játék sztorija megszűnt létezni az intro után. Jessica? A lófaszt. Soha többet nem hallottam róla. Vagyis lehet, hogy a Hellgate végére csak előkerült ő is, de én addig nem jutottam el, mivel csalódotta töröltem a játékot a dögunalom küldetések és a monoton pályák „élménye” után. Mondjuk még ezen is képes lettem volna túllépni, mert az irtás élvezetes lett volna, illetve a tárgykezelés, fabrikálás, fejlődés is jól eltalált, Diablos volt. Ám sokkal durvább dolgok idegenített el: a SZAGGATÁS! Rémálom volt, hogy még fejlettebb gépen, több giga rammal is játszhatatlanul swappelni kezdett, mikor 5-nél több szörny gyűlt össze a képernyőn. Hiába vettem le minden beállítást, ez a szaggatás megmaradt. Iszonyatosan sajnáltam, sajnálom ezért a mai napig a Hellgate-et. Mert, ha ez nincs, talán túl tudunk lépni a monotonitáson, meg a gagyi, habár eredeti küldetéseken (egy idióta agyában kellett hentelni egyik alkalommal). Egy troll a PGO-n el is kezdett cseszegetni a játék témájában, hogy biztos szar a gépem, meg valamit szarul csinálok, hogy ennyire szaggat, mert bizony a Hellgate az az év játéka… Sajnos nekem volt igazam, mert a Hellgate csúfosat bukott. Ha máson nem, hát azon látszik, hogy lehúzták a rolót a multiban, a szerverek bezártak (legalábbis eddig úgy tűnik - de állítólag lesz supportja), a fejlesztők szétszéledtek. Kár érte.

 

Az 1. trailer, melyre magömlésünk volt.

Állítólag készül a következő rész, mely Tokióban fog játszódni. Nem tudom, örüljek-e neki, illetve fűzzek-e hozzá reményt. Egyelőre úgy állok hozzá, hogy kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, de nem élem bele magam. Mondjuk, ha legalább lekoppintják a Hellgate: London jó tulajdonságait, és szaggatásmentesen megoldják a dolgokat, akkor talán még lehet kellemes meglepetés. Csak remélni tudom, hogy sikerül, kár lenne egy ilyen koncepció végleges elhalálozásáért.

 

A 2., E3-as verzió, melynél már biztosak voltunk benne, hogy ez fasza játék lesz

Ez volt tehát 2007. Extrém hosszúra sikerdett írásom, de talán most kimerítő voltam. Annyit még hozzá kell tennem, hogy ekkor dőlt el, lesz egy családi vállalkozásunk. Apám cége anyagi okok miatt feloszlott, ő viszont nem akarta hagyni a szellemi és anyagi termékek veszését, illetve nem azért buktak meg, mert szarok voltak az üzleti kapcsolatok. Egyszerűen nagy volt az épület, túl magasak a költségek, s nem tudtak profitálni belőle. Ezért kellett „tömöríteni” a céget. Így ősszel Pestről ***ra szállítottunk mindent, mely vagy 3 napot is igénybe vett. Végülis egy élmény volt, s megérte, mert szerencsére működött a váltás. Igaz, ebben a szemét rendszerben cégünknek is nehezebb, de pont egy olyan „ipart” űzünk, melyre mindig lesz igény, hiszen pályaalkalmassági vizsgálatokat kell végezni. A kérdés csak az, hogy apám után ki veszi át a javítási és gyártási procedúrát, mert ugyebár én bölcsész pályát választottam, így legfeljebb ahhoz értek, hogy kell filmre venni ezeket a műszereket (;D), de javítani, gyártani már nehezebb „móka”. Mondjuk párhuzamosan tanulom, figyelem ezeket is. Majd még elválik, mi lesz a jövő.

 

Első filmem. Elég LOL így visszanézve, 3 év filmes képzés után nagyon másképp csinálnám. De hát valahogy el kellett kezdeni ;D.

Szóval elmondhatom, hogy 2007 egy kiváló év volt, mindenben sikereket értem el, és rendkívül jó játékokkal játszhattam. Igaz, a vizsgaidőszakot még nem vettem annyira könnyedén ekkor sem, de azért már kezdtem rutint szerezni, kezdett minden egyenesbe jönni. De a szellemi dolgok, illetve az egyéb anyagiak mit sem érnek, ha az ember a legfontosabbat, az egészségét leszarja nagy ívben. Így 2008-ban a következő feladat az lett, hogy ezt is helyre hozzam.