A szellemileg szerényen bútorozottságról árulkodó "4321", "1234" sem alkalmas arra, hogy kívül tartsa a privát szféránktól az illetékteleneket. Láthatóan ezek a számok a formai szabályszerűségek vizsgálatán koppantak fel, de emellett azt is érdemes megjegyezni, hogy az egyénhez kapcsolódó dátumok sem igazán alkalmasak adatvédelemre, hiszen ilyen információk már egy szimpla netes kereséssel is rendelkezésre állnak bárkiről - erről szólt például a Sarah Palin eset is.
A PIN kódot már 2007., az első iPhone megjelenése óta használjuk a telefonjainkon, ám azóta már sok modell tartalmaz ujjlenyomat olvasót, rajzolható mintát, illetve arcfelismerőt is. Ha ezek mellett/helyett PIN kódot választunk, érdemes valamilyen valóban egyedi, ismétlődésmentes, hozzánk semmilyen módon nem köthető véletlenszerű számot alkalmazni és azt alaposan megjegyezni.
Emellett hasznos, ha a telepített vírusvédelemben aktiváljuk a lopásgátló funkciót is, amivel ha úgy adódik, a telefon keresést, riasztást vagy a távoli törlést aktivizálhatjuk. Végül pedig kis színesként a Ma is tanultam valamit-ből idézünk, hogy a bankkártyák PIN kódjai miért is lettek 4 karakter hosszúak.
A skót származású feltaláló 1967-ben eredetileg 6 számjegyet szeretett volna alkalmazni, ám feleségére hallgatva, hogy maximum milyen hosszúságút tudna kényelmesen megjegyezni - sírjunk vagy örüljünk - a négy számjegyes változat nyert végül, és így ez használatos a bankkártyák esetében mind a mai napig.
