Parkour: nyílt, városi terepen rohanó, eszméletlen látványos akrobatikus mutatványokat bemutató "sport". Biztos láttatok már ti is ilyen videót, ha nem, keressetek, érdemes!

A Mirror's Edge ezt próbálta átültetni PC-re, ráadásul belső nézetben. Kis túlzással egy platform-játékot kapunk, ahol eszméletlen száguldozást hajthatunk végre magas háztetőkön. Nem akarom nagyon elhúzni a bevezetőt, valószínűleg úgyis mindenki hallott már a játékról, ezért inkább csak pontokba szedve kifejtem a véleményem. (A + jel pozitívum a - negatívum. Meglepő, mi? )


+ Stílusos, látványos grafika, tűéles textúrákkal, jól kidolgozott depth of field-del (amire fókuszálsz, az éles, a távolabbi tájak homályosak), ráadásul alacsony gépigény mellett. A látvány hihetetlenül steril, tiszta, szinte minden fehérben és néhány rikító alapszínben látszik, tökéletesen adja vissza a hideg jövőképet. (Galéria itt)
+ Háttérvilág: a bűnözés gyakorlatilag megszűnt, mivel az emberek hajlandóak voltak feláldozni függetlenségüket. Mindent lehallgatnak, ezért az egyetlen biztonságos kommunikációs csatornát a futárok jelentik: ők háztetőkön szaladva kézbesítik közvetlenül a csomagokat, leveleket a figyelő szemektől távol.
- Bármennyire is jó a kitalált világ, a történet hihetetlenül gyenge. Rajtunk kívül van kb 5 szereplő, ebből kettő elárul, kettő meghal, egy meg a rokonunk, aki bajba került... Klisés, ócska, unalmas.
- A fejezetek közbeni animációk is siralmasak lettek. Rajzfilmek, amivel még nem is lenne gond, de művészileg nagyon gyengék, rondák, rossz nézni őket. Itt is próbálták az erősen kontrasztos, kevés színnel operáló stílust, de az összhatás inkább lehangoló lett.
+ A parkour-szimuláció nagyon jó lett! Hihetetlen élmény belső nézetből átélni, ahogy ugrunk, bukfencezünk, átcsúszunk egy rúd alatt, felkapaszkodunk egy kőtömbre, ládáról dobbantva pattanunk fel egy magasabb helyre, vagy épp a falnak feszülve oldalazunk egy vékony párkányon (és még messze nem is soroltam fel mindent!). A hősnő testrészei látszanak, ahogy használjuk őket, a kamera is maximálisan követi a fejünk helyzetét, így például egy szegélyben kapaszkodva nem nézhetünk korlátlanul körbe, ráadásul ha hátranézünk, akkor egyik kezét elengedi, de csak pár másodpercig bírja így tartani magát. Röviden: a szimulációban nem találtam hibát.
+ A fegyveresek elleni harc se mindennapi: mivel nincs fegyverünk, ezért tőlük kell elszedni, amihez jól időzített leszerelést kell alkalmazni közelről. Ekkor megintcsak egy látványos mozdulatsorral szabadítjuk meg fegyverétől a szerencsétlent, időnként már szinte sajnáltam, mikor a fegyverével lerántva tiszta erőből arcontérdeltem... Miután megszereztünk egy fegyver, nem használhatjuk sokáig, a tár hamar kiürül, tartalékunk meg nincsen, ráadásul fegyverrel a kézben mozgásunk is jelentősen lekorlátozódik - ez megintcsak realisztikus, még ha szokatlan is egy tipikus FPS után. A tűzharcok ennek megfelelően többnyire igen taktikusak és veszélyesek: Faith (ez a főszereplő neve) 1-2 lövéstől vagy ütéstől megfekszik, itt nincsen rambózás, nagyon meg kell gondolni, kit, merről támadunk be (vagy sokszor célszerűbb inkább eleve elfutni). Lehet éppen puszta kézzel-lábbal is elintézni az ellenünk jövőket, de ez talán még veszélyesebb, pláne, ha többen vannak.
- Checkpoint-rendszer. Komolyan nem értem, miért nem bírnak erről leszokni egyszer s mindenkorra. Már a konzolok technológiája se teszi szükségessé, ott is lehetne simán menteni bárhol, mégis él még ez a szörnyűség. Kihívást máshogy kéne elérni, nem ezzel. (Bár azt azért hozzátenném, hogy itt még viszonylag normális rendszer van, halál esetén legtöbbször csak pár másodpercet kell újrajátszani, rosszabb esetben maximum fél percet.)
- És akkor a legnagyobb negatívum: a játék meglehetősen monoton. Az első fél-egy óra hatalmas élmény, utána viszont nagyon hamar ráununk a bevált recepre: elrohanunk valahová, elintézzük, amit akartunk, majd jönnek a rendőrök, és mi elmenekülünk, golyózápor közepette. Ezt a golyózáport is túlzásba vitték: sokszor egy csomó fegyveres lövöldöz ránk, mi meg csak futunk... Valahogy nem túl reális ez így, eltúlozták. Sokkal szórakoztatóbb volt, mikor a játék vége felé több hasonló parkour-zsaru elől kellett menekülni, és nem lövedékek tömkelegén átszaladni. A játékmenetet próbálták időnként néhány fejtörővel, nem egyértelmű továbbjutással is feldobni, de az összhatáson nem sikerült jelentősen javítani. Szerintem ez a játék nyugodtan elbírt volna még 1-2 egyéb stíluselemet, például lopakodást vagy esetleg hackelést, megfigyelést, ilyesmit. Nem sokat persze, nem belső nézetes Splinter Cellre gondolok, de 1-1 pályarészt nyugtatásképpen. Utána az akció is sokkal adrenalinpumpálóbb lett volna, mint így. A látvány se segít sokat: hiába járkálunk mi csatornákban, háztetőkön, metróban vagy építkezésen, ha a látványvilág szinte teljesen ugyanaz, maximum a sok fehér mellett nem sárga, hanem zöld vagy piros szín van.

Sok helyen olvastam már, hogy rövidnek tartják. Őszintén szólva, ebből ennyi szerintem pont elég volt, ha sokkal tovább húzzák, még szembetűnőbb lenne a monotonitás.

Említést érdemelnek még a versenyek: adott pár külön pálya, ahol időre kell végigszaladni, és ezeket az időket a játék világszerte rangsorolja. Ez az élettartamon növelhet - bár jelenleg még panaszkodnak a csalókra, amit mihamarabb ki kell valahogyan küszöbölni. Jó lenne ehhez még további pályacsomag, esetleg egy közösség által is könnyen használható pályaszerkesztő, az biztosan megdobná a játék időtállóságát.

Szóval... Nem rossz játék ez, amit célul kitűztek, azt el is érték: egy jóféle, adrenalinpumpáló futkosást-ugrálást. Csak kár, hogy köré a játékot nem dolgozták jobban ki - történet, változatosság, átvezetők mind kifogásolhatóak. Értőbb kezekben valószínűleg igazi klasszikus lehetett volna, így azonban csak "egynek jó".