A creepypasta olyan interneten terjedő rémtörténet, amit fórumról fórumra másolnak át a sztori eredetét sokszor nem ismerő olvasók. Akárcsak a népesék, a creepypasták is hajlamosak változni, alakulni, de a gyökereik mindig megmaradnak, köszönhetően a „copypasta” néven ismert műfaj hagyatékának. Copypasta, mint copy-paste, azaz jelentős módosítások nélkül terjesztett sztori.

A creepypasták túlnyomó többsége buta, tábortüzes estékre szánt mese, akadnak közöttük azonban kiemelkedő darabok, amik kiváló bizonyítékai annak, hogy a független irodalom és az internet találkozása számtalan érdekes és izgalmas dolgot tartogat az olvasásért rajongó közönség számára. Némely creepypasták olyan kidolgozottak, hogy kisregényként vagy novellaként is fel lehet fogni őket, mivel pedig a szerzők lelkes amatőrök -- akiknek semmi sem fogja vissza a képzeletét, és nem zavarják őket az iskolában tanított konvenciók --, teljesen abszurd és sokkoló anyagokkal állnak elő, amik még a Poe-n vagy Lovecrafton nevelkedett olvasó szemöldökét is a homloka közepére tornászhatják.

A creepypasták évekig csupán a 4chan- és 9GAG-kultúra részét képezték, sőt, sokan egyenesen lenézték a kezdetben ötlettelen, és kizárólag gyors, buta riogatásra kihegyezett történeteket, míg végül a Slender Man és Jeff the Killer mítoszok a mainstream internetezőkkel is megismertették a jelenséget, így inspirálva egye több és több önjelölt szerzőt. A zsongás végül akkora lett, hogy megszülethetett a Creepypasta Wiki, mely a legnagyobb creepypasta-adatbázis a világon. A folyamatosan bővülő gyűjteményt a rajongók táplálják, jelenleg több mint 12.000 pasta olvasható az oldalon, melyek között mindössze 1-2 ezer tényleg kiváló darab van. Igaz, már azok is bőven elégnek számítanak, hogy saját műfajként kezeljük a creepypastát az indie-irodalom világában.

Természetesen én sem olvastam el az összes pastát, de az utóbbi két évben szinte nem telt el úgy nap, hogy ne látogattam volna meg a Creepypasta Wikit, és most elérkezettnek láttam az időt, hogy összeállítsam a kedvenceim listáját. Igyekeztem olyan sztorikat gyűjteni, amik a műfajjal kapcsolatos előképzettség nélkül is élvezhetőek, szóval kezdőknek is érdemes átnyálazni a lenti pastákat. Ugyanakkor fontos tudni, hogy mindegyik írás angol nyelvű -- gondolkodtam rajta, hogy egy nap lefordítok párat, s ha megszületik az elhatározás, mindenképp tudatom veletek. A sorrend egyébként véletlenszerű.

Penpal


Rögtön a lecsóba csapok ezzel az igencsak hosszú és bonyolult creepypastával, mely egyébként az egyedüli teljes értékű regény a listán. A Penpalt egy bizonyos Dathan Auerbachc szerezte, aki később valódi könyvként is kiadta azt, természetesen kibővített, itt-ott javított formában. A történet egy visszaemlékezés, melyet első szám egyes személyben mesél el a meg nem nevezett főszereplő, végigvezetve bennünket gyermekkora bizarr és félelmetes eseményein. A Penpal írásmódja már-már irodalmi, sötét hangulata és bánattal átitatott, személyes hangvétele hosszú ideig emlékezetes élménnyé teszi a kötetet. Jómagam a Google Bookson kapható digitális kiadásba is beruháztam, annyira jó az egész -- igaz, tapasztalt olvasóknak azért nem nehéz rájönni, hogy ez egy tehetséges amatőr munkája, akinek még sokat kell tanulnia, ha a nagyok között is érvényesülni szeretne. Legjobban a szereplők viselkedésmintái kritizálhatók: a sokszor 5-6 éves gyermekek a Penpalben olyan összetett és logikus gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot, ami még egy 15-16 éves kamasznak is becsületére válna. Ha azonban elvonatkoztatunk a nevetségesen komolyan vehető gyermekkarakterektől (akik egyébként a négy kisebb novellára bontható történet felénél már majdnem felnőttek), egy erősen ajánlott olvasmányt kapunk, ami mellé a papírzsebkendőt sem szégyen bekészíteni. Az ingyenes változat itt érhető el, haladó (felsőfokú?) angolosok előnyben.

Midnight Train


Éles váltás a Penpal után a Midnight Train, ami egy közepes hosszúságú novella. A történet középpontjában egy, a ’30-as évek Amerikájába született férfi áll, aki időskori visszaemlékezésként meséli el, hogyan találkozott egy vonattal a családi tanya kukoricamezőjének közepén. A Midnight Train enyhén természetfeletti vonatkozása csak a jéghegy csúcsa: valójában szokatlanul sötét korrajzot és társadalomkritikát kapunk, megfejelve pár archetipikus, mégis hiteles és jól bemutatott szereplővel, akik közül talán az alkoholista, erőszakos apa karaktere marad velünk a legtovább. A Midnight Train nem könnyű olvasmány, a részletes leírások és a nosztalgiától sem mentes, ám általa kicsit sem megszépített emlékképek gondolkodtató és szomorú összhangot alkotnak, amin ha félni nem is, töprengeni hosszú ideig lehet. Katt a Midnight Trainért!

Godzilla NES Game


A sok komolykodás után jöjjön egy kicsit lazább pasta: a Godzilla NES Game egy megszállt Godzilla: Monster of Monsters cartridge története, amit a sztorit mesélő Godzilla rajongó nemcsak hosszan és részletesen mutat be, de számtalan képpel is illusztrál. A szöveg talán kicsit giccses, nem sok olyan fordulat várható, amit egy tapasztalt horroros ne látna előre. Viszont a hamisított, de hihetetlenül részletes screenshotok azt az érzést keltik, hogy ez pasta nemcsak fikció, hanem valódi dokumentum -- látszik, hogy a szerző mindent beleadott a realitásérzet fokozásába. A Godzilla NES Game nem valami bonyolult írás, játékrajongóknak viszont remek induló pasta, csak hogy lássák, mi mindent érhet el egy amatőr, ha kellő lelkesedéssel veti bele magát az írásba. Katt!

1999


Az 1999 az úgynevezett „lost episode” alműfajba tartozik, azaz olyan creepypasta, ami egy elveszett tévéműsor ijesztő, megdöbbentő, vagy egyenesen veszedelmes jeleneteiről szól. A zsáner többi képviselőjével ellentétben viszont az 1999 nem csak egy sorozatot vagy epizódot, hanem egy komplett csatornát mutat be, amit a főszereplő még kisgyermekkorában nézett, és melynek saját gyártású műsorai egyre sötétebb irányba fordultak. Az 1999 egyik legerősebb pozitívuma a nyomozós jellege, mely a pasta naplószerű felépítéséből adódik: a szerző egy blogot vezetve meséli el, hogyan kutat az immár 15 évvel ezelőtti események után, melyeket mintha az egész világ elfelejtett volna. Hangulatos és életszerű rémmese, amit elsősorban a modern thrillerek kedvelői élveznek majd. Irány a múlt!

Hands


Egy kevéssé ismert creepypasta, ami legjobban Stephen King korai novelláira hasonlít. Egy álmos kisváros helyi kölykei azzal szórakoznak, hogy szándékosan elájulnak (ne tessék röhögni, gyerekként mi is mindenféle ökörséggel próbálkoztunk), ám az egyik kísérlet baljós következményekkel jár. Mivel a Hands rövid, az ember könnyen hiheti róla, hogy összecsapott vagy nem elég feltárt sztorival rendelkezik, holott akárcsak King, a magát unseen wombatnak nevező szerző is meg tudja velünk kedveltetni a szereplőit egy-egy mondattal, elérve, hogy sokkal jobban vonzódjunk hozzájuk, mintha órahosszú dialógusokban mutatnák be magukat. A Hands ideális kezdés a creepypastákkal csak ismerkedő olvasónak, ugyanis könnyed nyelvezete és lehengerlő hangulata meghozza a kedvet a további pasták böngészéséhez. Kattol és olvas!

The Showers


Akárcsak a Hands, a The Showers című creepypasta is mintha csak Stephen King tollából született volna. A pasták műfajára jellemző, első személyű előadásmód ezúttal egy egyetemista fiatalember közvetítésében mutat be nekünk… valamit. Hogy mit, az tulajdonképpen az egész elbeszélés során nem derül ki, a The Showers ugyanis a szokásosnál többet épít a meg nem oldott rejtélyekre. Ez azonban ne vegye el a kedveteket, ugyanis remek írás, nagyszerű hangulat és furcsán vonzó helyszíni leírások tarkítják a viszonylag hosszú novellát, melynek befejezése olyan keretbe foglalja az ember által megtapasztalható, túlvilági félsz rettenettől körülölelt utóhatásait, amilyet csak a legjobb írók tudnak leerőszakolni az olvasók torkán. Ide katt a The Showersért!

Normal Porn for Normal People


Az utolsó pasta mára egy NFSW-kategóriás elbeszélés, azaz olyan iromány, amit kifejezetten felnőtt olvasóknak szántak. A cím mindent elárul: Normal Porn for Normal People, azaz pornográf tartalom várható, de persze nem épp a megszokott fajtából. Álszenteskedésnek nincs helye, mindenki elkalandozott már az internet sikamlós oldalai között, ám mi történik akkor, ha valaki rossz helyre téved, és egy koránt sem átlagos közönségnek szánt weblapon kezd el pornót nézni? Nos, a Normal Porn for Normal People megválaszolja a kérdést, méghozzá naturalista, erőszakos és hihető formában. Érdekessége a pastának egyébként, hogy a cím által megörökített honlap egykor állítólag tényleg létezett, de hogy pontosan mi volt rajta, senki sem tudja megmondani. Talán jobb is így. A pasta itt olvasható, de azért nézzetek körül, hogy ne álljon mögöttetek senki!

Ennyi lett volna az első creepypasta-összeállításom. Azért csak az első, mert ahogy egyre többet olvasok, úgy fogom bővíteni a felhozatalt, szóval csak idő kérdése, hogy mikor osztok meg egy újabb posztot a témában. Addig is jó rettegést, a kommentek között pedig nyugodtan mehet a sztorik ajánlgatása!