Már a címet olvasva felmerülhetnek az egyszeri játékosban a következő gondolatok:

- komolyan a világ egyik legjobban kinéző játékát hasonlítom valami neve nincs programhoz?
- ki az a Verdun?
- normális vagyok?
- hol élsz?

mire én röviden így felelnék:

- igen
- nem ki, hanem mi
- igen, köszönöm
- Pécsett

Bővebben pedig leírnék egy hosszadalmas tesztet és okfejtést határozott kimutatásokkal és színes grafikonokkal megtámogatva, kikezdhetetlen statisztikai adatokkal sorjázva az olvasót. Megteheném. Helyette inkább leírom egyszerű benyomásaimat, kész.

Battlefield 1

Játékunk meglepő módon a Nagy Háború leghírhedtebb helyszíneit kivéve mindenhová elkalauzol minket, ami elég érdekes döntés, de legyen. A legfontosabb hadviselő felekből csak azt a kettőt nem kapjuk meg akiknek a Német Birodalom mellett oroszlánrésze volt a háború kitörésében: Franciaország és az Orosz birodalom. Értem én hogy kell a DLC anyag, de picit szánalmasnak érzem. Ami a másik furcsaság, az az automata lőfegyverek elképesztő aránya: konkrétan több automata és félautomata fegyver van a játékban mint tolózáras. Persze érthető hogy mért kellett ezt a döntést meghozni. Ha nem is annyira mint egy Call of Duty, a Battlefield 1 egy pörgős játék, ehhez pedig a történelmi hűség rovására kompromisszumokat kellett kötni. A célszerszámokkal pedig még mindig indokolatlanul sokszor kell eltalálni az áldozatot, hogy későbbi memória optimalizálás céljából felszívódjon. Mindez viszont olyan dolog, amivel a játékos már a marketing kampány alatt kénytelen volt megbarátkozni. Mindezek tudatában viszont egy meglepően friss Battlefield-et kapunk. Az animációk hihetetlenül simulékonyak, a roham és közelharci támadások szinte tényleg fájnak a játékosnak, a hangok egy pillanat alatt odaszögeznek a képernyőhöz és könyörögnek hogy tekerjük maximumra a hangszórót. Akik pedig szeretik a benzingőz illatát reggel és fémes csikorgás a csengőhangjuk azoknak a tankok meglehetős kielégülést fognak okozni az agyi örömközpontjukban. Habár a nyílt bétában sokkal erőteljesebb gépek voltak tankok, így is kétszer meggondolja az ember, hogy leáll-e vele vitatkozni, vagy szépen mint aki nem látott semmit, tovább halad. Mindezek mellé még megkapjuk a látványt, melyért a Frostbite motor tehető felelőssé. A pályákon megjelenő időjárási effektek valami hatalmas pluszt adnak, a képernyőn megjelenő és átélhető borzasztóan gyönyörű rombolásnak pedig egyedül az idő szab gátat. Röviden összegezve: ezzel a programmal a játékos valami egészen elképesztően hangulatos valamit kap, melyben a sosem látott mértékű féktelen pusztítás óriási pluszt ad. Bőven benne van a több száz óra játék lehetősége, ha hajlamosak vagyunk eltekinteni a már említett hibáktól és annak kezelni, ami: egy vérbeli Battlefield. Mások sajnos elég hamar le fognak morzsolódni, mások alatt pedig azokat értem akik valami korszakalkotót vártak.

Verdun 1914-1918

Lehet hogy túloztam picit fentebb, de tagadhatatlan: az emberek nagy része rá se nézett erre e programra amíg nem jött a Battlefield 1. A 'nagy rész' között pedig ott voltam én. Sajnos. Ugyan is engem is a DICE remeke sarkallt arra, hogy próbáljam ki ezt is. Hol is kezdjem... a látvány elég 'spártai' a 'konkurenshez' képest, de valahogy mégis lenyűgözően sikerült visszaadni milyen állapotok uralkodhattak a nyugtai-front csataterein. Szerte szét hevernek konkrétan arc nélküli testek akiket ki tudja hányszor temetett el és ásott ki a végtelen ágyúzás leülepedett gázból, vérből és sárból álló masszából melyet egykor talajnak neveztek. Ami a látványt kicsit rondítja, azok egyedül a sokszor későn betöltő magasabb felbontású textúrák és részletesebb modellek. A fegyverek hangjára is lehet némi panasz, ugyanis ha egy olyan játék után ülünk le vele játszani mint a BF1, akkor a fegyverek hangja üres csattogásnak fog érződni. De ami meglepő, hogy a játék összes negatívuma kizárólag abból fakad, hogy a szemünk kicsit 'olcsóbbnak' találja. Viszont magáról a játékról el lehet mondani, hogy Első Világháborús játékként sokkalta jobban funkcionál mint a 'nagy testvér'. A központi Hatalmak és az Antant Hatalmak is több csapat típusból válogathatnak, melyek különböző passzív bónuszokat biztosítanak a játékosnak, és ezek a bónuszok még fejlődnek is ahogy egyre többet játszunk az adott csapat típussal. Csapaton belül különböző funkciójú és felszereltségű szerepek is betölthetőek. Ezek közül talán az NCO (altiszt, gyakorlatilag itt szakaszvezető) szerepe a legizgalmasabb: minden csapat élén áll egy, aki parancsokat osztogat és kér tüzérségi, harcigáz vagy egyéb támogatást ami éppen specialitása az adott típusnak. Az éppen kiosztott parancsok függvényében pedig az egész csapat jutalom pontokat kap ha végrehajtja. A legnagyobb pozitívuma pedig az egésznek az egy lövés egyenlő egy halál megoldás. Bizony. Sokak szerint idegesítő lehet hogy azonnal meghalunk egy találattól, de na, így sokkal élvezetesebb. Mindez pedig arra sarkall, hogy igen is működjünk együtt a csapatunkkal.

Az a baj, hogy egyikről sem tudom határozottan állítani, hogy jobb mint a másik, mert mindkettőben van olyan, ami miatt zseniálisnak találom és megvételére buzdítanék akárkit. Ha tehetitek próbáljátok ki mindkettőt.

Jó szórakozást!

The_Hun