Ősi Tünde népek:
Ayleid:
Emberi nyelvre fordítva a nevük ”vad ” tünde. Ők voltak az első nép, akik majdnem egész Tamriel fölött uralkodtak. Hatalmuk központja ugyan az a város volt, ahol most a Birodalom székhelye van. Legnagyobb emlékműjük a fehér arany torony, melyet a Direnni toronyról mintáztak. Az altmerekhez hasonlóan több királyság uralkodott egyszerre, ezek Daedrikus mestereik parancsára hallgattak. A többi tünde néphez hasonlóan ők is az Arany szigetről érkeztek Tamriel központjába, amit ma Cyrodiil-nak hívnak. Környezetükben leigázták az ember és bestia törzseket, hogy rabszolgaként elvégezzék azokat a munkákat, amiket túl alantasnak véltek. Később ez lett a vesztük. A rabszolgák fellázadtak, Szent Alessia vezetésével. Egyszerre imádták az Aedrákat, a nyolc teremtő istent, és a Daedrákat. Amikor megalapult az első emberi birodalom, betiltották a Daedra imádatot, de az óta is léteznek kultuszok. Népük ezután nem tűnt el azonnal. Alessia császárnő a lázadása során segítséget kapott néhány nyitottabb Ayleid háztól. Segítségüket azzal hálálta meg, hogy megtarthatták kulturális függetlenségüket. De az emberek és tündék közötti ellentét nem tűnt el, sőt egyre inkább elfajult.
Az utolsó élő Ayleid a második korban
Az Ayleid civilizáció végét a száz évvel későbbi, az ellentéteket felhasználó Alessiai Rend felemelkedése jelentette. Hosszú lenne kifejteni a rend történetét, talán megcsinálom egy külön fejezetben. A lényeg, hogy ez egy tündék (és valamilyen szinten bestiák) ellen indított fajellenes mozgalom volt. Ekkor kezdték el tudatosan írtani az Ayleid népességet, kultúrájukat a feledésbe taszították. A kegyetlenség elől menekülő tündéknek sajnos nem volt sok szerencsélyük. Akik észak felé menekültek, azokat a nordok lemészárolták. A Fekete mocsárba tartókat a helyiek Elsweyr felé zavarták, ahol hamar ragadozók áldozatául estek. Két szerencsés csoport maradt meg. Akik Sziklaföld felé menekültek azok megmenekültek a Bretonok önzetlenségének hála. A Valen vadonba érkezőket az erdei tündék nyitott karokkal fogadták, azzal a feltétellel, ha tiszteletben tartják a Zöld paktumot. Ezután a kevés túlélő Ayleid beolvadt a helyi népek közé, de írásaik, tanulmányaik a mai napig sokat segítenek a fiatal fajoknak.
Falmer:
Valaha égkoszorú gyönyörű és gazdag tündéi voltak, hatalmuk vetekedett az Altmerekével. Ám az atmorai bevándorlás összezúzta őket. Eleinte békében megvoltak az emberekkel, ám váratlanul véres háború tört ki közöttük. Nem tudni, miért fordultak egymás ellen. Egyesek szerint megrémítette őket az emberek gyors terjedése, és félve, hogy ez birodalmuk végéhez vezet, megpróbálták kiirtani őket. Viszont, az ESK történései során felvetődött, hogy az atmorai telepesek rábukkantak egy ősi ereklyére, amit a Falmer el akart venni tőlük, és emiatt tört ki a háború. Akárhogy is, a jégtündék húzták a rövidebbet. Birodalmuk elveszett.
Az egykor büszke falmer utódai, alig jobbak a goblinoknál
A vérengzés elől, a föld alá menekültek, és az ott élő Dwemer királyoktól kértek menedéket. Akik beleegyeztek, egy feltétellel. Mérgező gombákat kellett enniük, ami elrontotta a látásukat. Az így megvakult Falmerek, arra lettek kényszerítve, hogy rabszolgaként szolgálják a Dwemereket. A földalatti élet és a borzalmas diéta lassan eltorzította külsejüket és elmélyüket. Bár fellázadtak sorsuk ellen, sosem tudták kivívni szabadságukat. Még most is rabszolgák lennének, ha az elnyomóik nem tűnnek el a föld színéről. Az ESK idejére már alig jobbak a goblinoknál. Utolsó értelmes tagjuk, aki vámpír mivoltának köszönhetően még ugyanúgy néz ki, mint ősei, elmeséli történetüket a játékosnak.
Dwemer:
Egy Dwemert ábrázoló szobor
A múlt korok titokzatos tünde népe. Idejük nagy részét földalatti városokban töltötték. Városaik égkoszorú hegyeitől Morrovind sivatagjaiig terjedtek. Sokan hibásan törpnek hívják őket. Bár igaz, hogy termetük alacsonyabb volt a legtöbb népnél, de nem voltak alacsonyabbak a Bosmereknél. Népszerű teória szerint égkoszorú óriásai nevezték el őket törpnek, de az óriások szemében a legtöbben törpék. Az összes tündéhez hasonlóan az Aldmerek leszármazottjai voltak. Egy időben váltak, ki mint a Chimerek, és ugyanott telepedtek le ahol ők, népük mégis más úton indult el.
Yagrum az utolsó élő Dwemer aki Morrovindben volt látható
Civilizációjukról csak mesékből és legendákból lehet képet alkotni. Mindennél fontosabbnak tartották a logikát, és a szabad gondolkodást. A legtöbb feljegyzés furcsa módon ellentétesen ír róluk. Egyesek szerint bölcsek és előrelátóak voltak, mások pedig azt állították roppant hirtelenharagúak és türelmetlenek. A többi tündéhez hasonlóan nagy varázserő potenciállal rendelkeztek, de ők inkább a tudományok fejlesztésével foglalkoztak. Hosszú munkájuknak megjött a gyümölcse. Jóval a többi nép előtt érték el a gőzgépek korát. Ezt a mágiával kombinálva olyan eszközöket hoztak létre, amelyek még évszázadokkal eltűnésük után is működnek. Mint például halálos robotjaik. Népük a Chimerrel vívott szörnyű háború lezárulásakor nyomtalanul eltűnt. A háború akkor robbant ki, amikor rábukkantak Lorkhan még dobogó szívére, a vörös hegy alatt. Kagrenac Fő Tonális Építész és Főpap létrehozott három ereklyét, melyek segítségével erőt meríthetett a szívből. Ezt az erőt egy megállíthatatlan fegyver a Numidium működtetésére használta. A Numidium tulajdonképp egy hatalmas mesterséges isten. Az akkori Chimerek ezt isteneik ócsárlásának tekintették, ezért rárontottak a szentségtörőkre. A csata során Kagnerac meghalt, a Chimer tábornokot Nerevart hátbadöfték a társai, hogy a Dwemer ereklyékkel istenek lehessenek és leválthassák a három Daedrikus istenségüket.
Maormer:
A Nyár szigettől délre, a trópusi Pyandonea kontinensén élő tündék. Kevés írás van róluk, azok is homályosak. Altmer feljegyzések szerint, amikor az Aldmerek Tamriel felé hajóztak, egy csoportjuk délnek vette az irányt, és rátaláltak egy trópusi szigetre, ahol letelepedtek. A Maormerek valószínűleg az ő leszármazottjaik. De hiába van közös ősük a Nyár szigeten élő rokonaikkal, külsejük egyáltalán nem hasonlít. A bőrük sötétszürke, vagy teljesen színtelen, szemük pedig fehér és üres. Szóbeszéd szerint a kaméleonokhoz hasonlóan, képesek beleolvadni a környezetükbe. Királyuk Orgnum, egy hihetetlenül erős varázsló, aki legendák szerint egyenesen Aldmeris-ről származik. Ott egy gazdag nemes volt, aki megpróbálta megdönteni a helyi hatalmat. De legyőzték, és követőivel együtt száműzték. Bár ez évezredekkel ezelőtt történt, Orgnum még mindig él, sőt egyre erősebb. És gyűlöli az Altmereket (én nem hibáztatom).
Egy Maormer az Online ábrázolása szerint
Az első két érában nem volt év anélkül, hogy ne érte volna a Nyár szigetet támadás, és mindet ő vezette. Hajóik teljesen másviláginak tűnnek, bogárszerű külsővel, hártyás vitorlákkal. Tengerészeik veszedelmes harcosok, akik megszelídítették a tengerek óriáskígyóit, és azokon lovagolva támadnak. Ám még a félelmetes szörnyeik ellenére sem jutottak messzire a partoktól. Egyszer indítottak ellenük ellentámadást, egy hatalmas flottával, amiből csak egy hajó tért vissza, az is rossz állapotban. A Maormerek utolsó offenzívája egy hatalmas armada volt, amit az összes Altmer király, és a Birodalom egyesített flottája is csak a nagyhatalmú Psijic rend segítségével tudott megállítani. Amíg a flották harcoltak, a Psijic varázslói egy hatalmas mágikus vihart küldtek a Maormer hajóira, amik mind elpusztultak. Ezután nem érkezett több támadás délről. Úgy tippelik, hogy ez után a borzalmas vereség után, Orgnum nem volt képes új haderőt felállítani.
A ”fiatal” Tünde népek:
Altmer:
A Nyár sziget lakói. Elődeik sok más néppel osztoztak ezen a szigeten, például sokszemű óriások, Welwák, kőlények, tündérek. De legtöbbjüket elűzték, vagy elpusztították. Goblinok és trollok is élnek a tündékkel, mint szolgák, hogy elvégezzék azokat a feladatokat, amik nem méltóak mestereikhez. Magukat tartják Tamriel legcivilizáltabb, legfejlettebb, leggazdagabb népének, és ezt gyakran megemlítik a többi nép tagjainak. Akik ennek nagyon örülnek. A Bretonokhoz hasonlóan a városok külön városállamok, saját királlyal. De ha külső veszély fenyegeti őket, összefognak. Testalkatuk magas és vékony, bőrszínük aranysárga és normál között változik. Egy Altmer akár ezer évig is élhet, ami alatt hatalmas vagyont és rengeteg tapasztalatot szerez. Ők hasonlítanak leginkább őseikre, az Aldmerekre. Amit előre tervezett tenyésztéssel érnek el. Kezdetben Tamriel provinciái, Altmer gyarmatok voltak. A szétszakadás akkor kezdődött, amikor Valen vadon tündéi kinyilvánították függetlenségüket. Ez jelölte az első kor kezdetét.
Ayrenn királynő aki a három zászló háborúja során uralkodott
Kevés alkalommal veszítettek más népekkel szemben. Rövid időre a Sloadok leigázták őket, de hamar kiűzték őket. Egy alkalommal sikerült meghódítania az embereknek a Nár szigetet, Tiber Septim Császár vezetésével, amikor ”egyesítette” Tamriel népeit. Az Altmer most is félelemmel gondol vissza azokra az időkre, és azóta, megvetik a Birodalmat. Csak követeket engednek belépni a szigetre, és nekik is csak rövid ideig szabad ott tartózkodniuk. A negyedik korban, amikor az ESK játszódik, a Thalmor nevű szervezet átvette a kormányzást, és komoly veszedelmet jelentenek az emberek birodalmára.
Bosmer:
Valen vadon tündéi, akik úgy döntöttek lemondanak a gazdagságról, hogy közelebb kerülhessenek a természet erőihez. Termetük alacsony és vékony, talán a legkisebb a civilizált népek között. Külsejüket némelyiküknél állati vonások díszítik, például szarvak. Legendák szerint a partra szállt telepesek, akik a Nyár szigetről érkeztek, a vadon feltérképezése közben, találkoztak egy még élő Ehlnofey-el Y’ffre-vel. Szemtanúi voltak annak, hogyan válik a világ részévé, és megtanulták, hogy lehet megbontani a kötéseket, amik megkülönböztetnek embert, tündét és bestiát.
Bosmer pár az Online-ban
Ezzel megszületett a Zöld paktum, amivel uralmuk alá hajthatják az erdőt és annak minden teremtményét. Képesek az akaratukkal irányítani a fákat, így házakat teremtve maguknak. Városaik hatalmas vándorló fákra épültek. Ezért cserébe nem bánthatnak semmilyen növényt. Csak húst ehetnek, ruhákat csak állati bőrből, és csontból készíthetnek. Legerősebb képességük a vadak létrehozása. Olyan lények, akiknél megbomlott az erő, ami elválasztja az élőt az élettelentől, az értelmet az ösztönöktől. Bár egyelőre nincs konkrét leírás ezekről a vadakról, azt mondják már a látványuk is félelemkeltő, és minden mai ismert szörnyeteg a vadak utódja. Még azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a vadászat daedrikus istene Hircine, Bosmer törzsektől leste el a vadak készítését, hogy létrehozza a vérfarkasokat. Hazájuk Valen vadon, az idők többségében külső erők befolyása alatt áll. Először a birodalom próbálta leigázni őket, helyőrségeket és utakat húztak fel. De elmentek, mikor rájöttek, hogy a törzseket szinte lehetetlen együttműködésre bírni. A helyőrségeket erdei orkok, imgák, és kentaurok (igen, vannak az ES világában vannak kentaurok, de eddig csak egy nagyjátékban, és a kártyajátékban bukkantak fel) tették otthonukká. Az utakat pedig már belepték volna a növények, ha nem tartanák őket rendben az Altmerek.
Dunmer:
Akik játszottak a sorozat Morrovind nevet viselő részével, azok már valószínűleg kívülről tudják a Dunmerek legtöbb tudását. De azért hátha a régi motorosok is találnak itt valami újat. Valaha ők voltak a legszebb tündék a Chimerek. De aztán külsejük megváltozott. Nem tisztázott, hogy miért, egyesek szerint a Dwemerekkel vívott háború lezárásakor megzavarták a Lorkhan szívében lévő erőket, ami az egész nép megváltozásához vezetett. De a legnépszerűbb elmélet az, hogy Azura a bűneik miatt eltorzította őket. A legtöbb tündéhez hasonlóan vékony testfelépítésűek, de ezt az átlagnál nagyobb varázserővel ellensúlyozzák. Természetüknél fogva áskálódók, náluk működik az egyetlen legális bérgyilkos céh, a Morag-tong. Amikor Chimerként kiváltak az Aldmerektől, három Daedrát követtek, Azurát, Boethiaht, és Mephalát. De amikor Nerevar társai, Almalexia, Vivec, és Sotha Sil elárulták őt, felhasználták Lorkhan szívét, hogy istenné váljanak és leváltsák az eredetiket. Évezredeken át uralkodtak a Dunmer nemes házai felett, de végül elnyerték jogos büntetésüket Nerevar reinkarnálódásától, a Nerevarinetől. Ezután visszaált az eredeti istenek imágata.
Sötét elfek, az Online ábrázolásában
A szemük vörös, a bőrük a sötétkéken át a sötétzöldig terjed. Otthonuk Morrovind egy sivatagos övezet, két részből áll, egy belföldből, és egy szigetből, a kettőt egy belső tenger választja el. Olyan faunával és flórával rendelkezik, ami Tamrielszerte egyedinek számít. Hatalmas fa méretű gombák, embernagyságú bogarak. Ez a föld rendkívül ellenséges a külföldiekkel szemben, akárcsak lakói a Dunmerek. A Sötét tündék hírhedtek ellenséges természetükről, amit egymás iránt is ugyanúgy tanúsítanak, mit az általuk alsórendűbbnek vélt fajok iránt. Gyakran támadták meg a bestianépek otthonait, a Fekete mocsárt, Elsweyrt, néha még Valen vadonig is elmerészkedtek. De a birodalom betiltotta a rabszolgavadászatot. A negyedik korban a Vörös hegy kitört ami Morrovind nagy részét lakhatatlanná tette, ezt egy argóniai invázió tetézte. A legtöbb Dunmer Égkoszorú felé menekült, ahol Torygg király felajánlotta nekik Solstheim szigetét, mint menedéket. De sokuk inkább Windhelmben próbált szerencsét.
Orsimer:
Az északnyugati hegységek harcos népe. A legtöbben orknak nevezik őket. Tamriel népei barbárnak tekintik őket, többnyire okkal. Eredetük legendákban van megírva. Eszerint amikor a Chimer el akart szakadni az Aldmerektől, Trinimac és követői hadjáratot indítottak ellenük. Ám Trinimac vereséget szenvedett a lázadó tündék istenétől, ő volt a Daedra herceg Boethiah. A Daedra ”felfalta” Trinimac maradványait, majd felvette a külsejét, hogy eldicsekedhessen a követőinek sikerével. Aztán amikor megunta, ”kiköpte” ami megmaradt ellenfeléből. Bár meghalt, Trinimac esszenciája tovább élt, megőrizte a haragot, gyűlöletet és szégyent. Ebből megszületett Malacath. Akik még hűségesek voltak a bukott istenhez, azok megváltoztak, hogy tükrözzék új mesterüket.
Ork pár ahogy az Online-ban láthatóak
Bár magiszteránusok és történészek is hivatalosan elismerték, hogy ők is a tündékhez tartoznak, sokan a goblinoidok közé sorolják őket. Külsejük valóban a goblinokhoz hasonlít, zöldbőr, agyarak, és hegyes fülek. De termetük jóval nagyobb és egyenes háttal járnak. Bár legtöbbjük Wrothgarban él, Tamriel legtöbb provinciájában letelepedtek, több-kevesebb sikerrel. Azok az orkok, akik megpróbálnak emberek, vagy tündék között letelepedni, gyakran esnek előítéletek áldozatául. A legtöbb ork erődökben él, melyet nyersanyagokhoz közel szoktak felhúzni. Így helyben elkészíthetik fegyvereiket. Az erőd ura a törzsfő, aki úgy szerzi meg ezt a címet, hogy megöli elődjét. Ezzel tejhatalomra tesz szert, és igényt tarthat a törzs összes nőjére. Csak neki lehetnek utódai, és több felesége is lehet, akik különféle feladatokat látnak el, mint a fegyverkovácsolás, vadászat. De csak egy erős törzsfő tarthat rendet, a feleségei között. Ha a gyengeség jeleit mutatja, a párjai gyorsan végeznek vele. Nem zárkóznak el a külvilágtól, gyakran kereskednek ércekkel, a törzs fiataljai csatlakoznak a légióhoz, vagy zsoldosnak állnak. Számukra a másik lehetőség az, hogy az erődben maradnak, a lányokat hozzáadják egy másik törzsfőhöz, a fiúk pedig készülnek, hogy átvegyék apjuk helyét a trónon.
Délebbre, Pörölyföld sivatagjaiban élő orkok, a vas ork nevet hordozzák. Ők minden kereskedő réme, akik a sivatagon keresztül próbálnak átkelni. Miattuk hiszik a legtöbben az orkokról, hogy kegyetlen szörnyetegek. A vas orkok erőszeretettel végeznek mindenkivel, aki betéved a területükre, még saját fajtársaikat sem kímélik. Képesek trollokat és welwákat szelidíteni, hogy mellettük harcoljanak. Bár lehetetlen szót érteni velük, történészek úgy vélik, hogy a nedék idejében békések voltak. Ám amikor a Yokuda földjéről érkező harcosok elkezdtek teret hódítani maguknak, az orkok kénytelenek voltak életmódot váltani, és életüket a harcnak szentelni. Még délebbre, Valen vadon rengetegeiben élnek, az erdei orkok. Annyiban különböznek az északi testvéreiktől, hogy nem csak Malacath, hanem Hircine tanításait is követik. Sokat tanultak a Bosmerektől, így nem csak nyers erőben, de ügyességben és nyomolvasásban is jeleskednek. Bár a legtöbb ork odafigyel a beltenyészet elkerülésére, a rossz nyelvek szerint az erdei orkok nem igazán akadnak fenn ilyesmin.
Az írás során az alábbi oldalak segítségét használtam fel, a képeket is ezekről az oldalakról másoltam át:
Elder Scrolls Wiki
UESP
Elder Scrolls Lapok
Há! Erre fogadjunk nem számítottál! Két bejegyzés egy hétvégén! Meglepődtél mi? Sokkot kaptál? Azt kérded ez hogy lehetséges? Nos amikor elkezdtem a fajokról írni azt gondoltam az embereket, tündéket, és bestiákat egy bejegyzésben rakom fel. Aztán rájöttem, hogy ez mennyire megterhelő, és átláthatatlan lesz így az egész. Ezért amikor befejeztem a tünde részt, úgy döntöttem feltöltöm külön-külön. Így már csak a bestiák maradtak hátra, amit még meg kell írnom. Na ideje lehibernálnom magam néhány hónapra, nehogy hozzászokj ehhez a tempóhoz!
