Khajiit:
Tamriel déli sivatagjaiban és dzsungeljeiben élő macskaemberek. Amikor az első Aldmer felfedezők partra léptek, kétlábon járó, agresszív macskákkal találkoztak. Akkor közönséges állatoknak kiáltották ki őket. Pedig ugyanolyan intelligensek, mint bármely ember, vagy tünde. A tündék érkezése előtt nomád törzseik egészen a kontinens közepéig elmerészkedtek. De a behatoló tündék egészen Tamriel déli csücskéig szorították őket. Ott megalapították a tizenhét tökéletes királyságot. Amik tönkrementek a Thrassiai járvány ideje alatt. Azután két királyságba tömörültek, északra Anequina, délre pedig Pelletine. Ezek egyesítéséből jött létre a mostani királyságuk, Elsweyr. Tiszteletben tartják a tolvajokat. Egyik istenük Rajhin a valaha élt legnagyobb tolvaj. Ha egy kereskedő, vagy nemes túlságosan nagy vagyonra tesz szert, a tolvajok segítenek ”újra elosztani” a javakat, a szegények között. De az emberek és a tündék ezt nem nézik jó szemmel. Sok Khajiit kereskedő megy külföldre szerencsét próbálni, de az előítéletek miatt nem mindig járnak sikerrel.
Ha a külsejükre gondol az ember, valószínűleg az Oblivion-ban látott emberi tulajdonságokkal rendelkező (antromorf) macskákra emlékszik vissza. De ha valaki játszott az első játékkal, az Arénával, akkor emlékezhet, hogy ott még emberek voltak arcfestéssel. Majd ahogy haladtak előre a játékok úgy lettek egyre állatiasabbak. Ahogy sok mindenre, a Bethesda csapata erre is előált egy érdekes magyarázattal. Ha visszaemlékszel a teremtés mitológiákra, a Nirn körül keringő két holdat is imádják Jode és Jone néven. Kapcsolatuk a holdakkal különleges, az állásuktól függ, hogy a megszületendő Khajiit melyik alfajba fog tartozni. Tizenhét alfajról tudunk:
Senche: Négylábú nagymacska. Sokkal nagyobb egy átlagos tigrisnél. Csak külseje állati, valójában ugyanolyan intelligens, mint a többi kétlábon járó faj. Csak épp beszélni nem tud. Viszont megérti a Khajiit nyelvet, ami a Ta'agra. Méretük miatt a kétlábú macskák, harci hátasként szokták alkalmazni őket. Ám nem idomítással veszik rá őket, hanem ők ajánlják fel. Amikor megjelent az ESO kisebb port kavart, amikor a játékban felbukkanó Senche tigrisek koránt sem voltak elég nagyok a lovagláshoz, sőt rátámadtak a többi Khajiit játékosra. Később a fejlesztők tisztázták, hogy azok a tigrisek nem tartoznak a fajhoz, csupán a többi Khajiit nevezte el őket igy, mivel hasonlítanak a testvéreikre. Még később megjelentek a lovagolható macskák a játék valódi pénzel fizetős boltjában.
Senche-raht: Tulajdonképpen ugyanaz, mint a Senche, egy apró különbséggel. Sokkal nagyobb. Bár pontos méretek nincsenek, egyesek szerint olyan magasak, mint egy álló Altmer, és kétszer olyan hosszúak. Mások szerint akkorák, mint egy Mamut. Azért nincs pontos leírás, mert (szerencsére) nem igen szeretik elhagyni a sivatagokkal és őserdőkkel teli otthonaikat. De ha kétlábú testvéreik harcba hívják őket, szívesen lépik át a határt. A Bosmerekkel vívott háború során, harci vértekben vettették magukat a csata sűrűjébe. És bizony ember legyen a talpán, aki egy Mamut nagyságú macskával akar farkasszemet nézni.
Phamar: Kevés leírás van róluk. Azok szerint mind külsőben mind nagyságban tigrisekre hasonlítanak.
Phamar-raht: Lényegében ugyanaz, mint a Phamar, csak sokkal nagyobb. Az Elder Scrolls Legends lényei között van egy Phamar-raht, ott kétlábú macskaként ábrázolják, de ez nem feltétlenül igaz a sima Phamarra. Van példa arra, hogy a sima és raht változatok nagyban eltérnek egymástól.
Cathay: Az Oblivion és Skyrim során csak velük lehet találkozni. Valószínűleg már a könyöködön jönnek ki. Remélhetőleg a hatodik részben találkozhatunk az érdekesebb Egyedekkel is.
Cathay-raht: Nem találnád ki soha. Ugyanazok, mint a Cathayok, csak nagyobbak. De nagyobb méretük nem jelenti azt, hogy lassabbak lennének. Ugyanolyan mozgékonyak, mint kisebb testvéreik, és ehhez még nagyobb erő is párosul. Remek harci képességeik miatt gyakran szolgálnak a Khajiit seregek élén.
Tojay: A legkevésbé ismert alfaj. Annyit tudni róluk, hogy javarészt a Tenmar erdőben élnek.
Tojay-raht: …
Ohmes: Na, végre valami érdekesebb! Akik játszottak az első epizóddal, azok már találkozhattak velük. Az Arénában ugyanis csak ez az egy alfaj volt látható. Persze a pixeles grafikából nem igazán vehetőek ki a tulajdonságaik, és ahogy korábban írtam akkoriban még csak emberek voltak arcfestéssel. Azért van szükségük arcfestékre, hogy megkülönböztethessék magukat a rályuk megszólalásig hasonlító Bosmerektől.
Ohmes-raht: Az eddigi minta alapján rávágnánk, ugyanaz, mint az Ohmes csak nagyobb. De ez nem igy van. Amíg a sima Ohmes tündékre hasonlít, addig az Ohmes-raht az emberekre. Legalább is távolról. Ha közelebbről megvizsgáljuk őket, feltűnnek az állatias vonásaik. Bőrüket vékony aranyszínű bunda borítja. És macskafarkuk van, ami lássuk be, igencsak feltűnő. A Daggerfall során csak ők voltak láthatóak. A Bethesda valamiért csak egy alfajt mutat be egy játékban. De ez valószínűleg változni fog a jövőben, a Zenimax online studios például már tett rá utalásokat, hogy a jövőben egyszerre több alfajjal is találkozhatunk az ESO-ban.
Suthay: A kétlábon járó macskák között ők rendelkeznek a legtöbb állati tulajdonsággal. Termetük majdnem akkora, mint egy Ohmesé. A felsőtestük egy Cathayra emlékeztet, de deréktól lefelé a lábaik olyanok, mint egy macskáé. Inkább a lábujjaikon járnak. A legtöbben nagyobb kuzinjaikat ismerik.
Suthay-raht: A Suthay nagyobb termetű rokonai. Morrowind és ESO során csak velük lehet találkozni. A Morrowind megjelenésekor sokan fejezték ki nemtetszésüket a játék béli modelljükkel kapcsolatban. Az MMO során pedig ismételten kiverte a biztosítékot, hogy az ottani modellek inkább a Chatayra, mintsem a harmadik rész macskaembereire hasonlítanak.
Alfiq: A legkisebb Khajiit (milyen remek cím lenne egy gyerekkönyvnek). Szinte megszólalásig hasonlítanak a házimacskákra. Még az ESO-ban is mellénk szegődik egy, ha nem sajnáljuk érte azt az ezer forintot.
Alfiq-raht: …
Dagi: A termetük kisebb a legtöbb népénél, bár pontos méretet nem lehet adni róluk. Vékony csontos testüket bunda borítja. Főként Elsweyr déli erdeinek lombkoronáiban laknak. Könnyű súlyuknak köszönhetően olyan ágakra is ráállhatnak, ami egy Bosmer alatt már eltörne. Bár lenyűgöző akrobatikával képesek fák lombjai között haladni, leginkább varázs potenciáljukkal tűnnek ki. Sokkal jobb varázslók, mint a többi alfaj.
Dagi-raht: … (sóhaj)
A sörény: Nem is igazából egy alfaj, sokkal inkább egy személy, aki átverte a halált. A Khajiit szerint a Sörény volt az, aki megosztotta a többiekkel Riddle'Thar a rend és cukor istenének tanításait. Ő a Khajiit spirituális vezetője. A legendák úgy tartják, miután meghal, újjászületik, amikor megjelenik a harmadik hold. Ekkor a törzsek levágják sörényüket és belefűzik az újjászületett vezetőébe, ezzel jelképezve köteléküket. Mára már csak az a törzs csinálja ezt, amely sorai között született. De állítólag már ettől olyan nehéz lesz, hogy a sörényt csak egy gyaloghintóval tudják elvinni egyik helyről a másikra. Bár csak spirituális vezető, komoly befolyással rendelkezik. Az általában háborúskodó törzsek is leteszik a fegyvert az ő kedvéért.
Argoniai:
A saját nyelvükön úgy hívják magukat, Saxhleel. A Khajiithoz hasonlóan ők is Tamriel eredeti őslakosai. De a bevonuló Aldmer, majd később a Chimer, a játékokban pedig a Dunmer folyamatosan elnyomta, terrorizálta őket. Egyre mélyebre szorultak otthonuk Fekete Mocsár lápjaiba. Ezért nagyon gyanakvóan kezelnek minden nem argoniait. De amikor eljött a vörös év, és a Dunmer házak összeomlás szélére kerültek, kegyetlen bosszút álltak és majdnem teljesen kiűzték a sötét tündéket Morrowind földjeiről. Sokan őket vádolják a Knahaten flu elszabadításával, de erre kevés bizonyíték létezik.
Külsejük egy aligátor és sárkánygyík keresztezésére hasonlít. Pikkely borítja őket, nyakukon pedig kopoltyúk vannak, amikkel képesek víz alatt lélegezni. A víz alatt legalább annyira otthon érzik magukat, mint a szárazföldön, seregeik gyakran húzzák fel a táborokat víz alatt, és a *****ztogatók is a vízmenti karavánokra szoktak rátámadni. Különleges kapcsolatot ápolnak a Hist fával (Szissz fa a magyar fordítás szerint), azt állítják magukról, hogy ezeknek a fáknak a leszármazottai. De a mágusok szerint valószínűbb, hogy a Hist segítségével emelkedtek feljebb a közönséges hüllőknél. Akárhogy is, a két faj szimbiózisban él egymással. Amikor egy argoniai kikel a tojásból, a szülők első dolga, hogy megitatják vele a fa nedvét, mert a fa így ad lelket az újszülöttnek. Ha pedig meghal, a lélek visszatér a fába, hogy egy újabb testbe kerülhessen. A Hist fák nem mást, mint Sithist, a sötétség apját imádják, és ezért a Saxhleel is őt tartja az egyetlen igaz istennek. Imádatuk odáig terjed, hogy az Árnyék csillagkép alatt született gyerekeket a Sötét Testvériségnek adják, ahol árnypikkellyé, elit merénylővé képzik őket.
Argonia nem csak a Saxhleel népének ad otthont, hanem számos más törzsekben élő hüllőfajnak is. Rokonságról nem találtak bizonyítékot e fajok között, de megemlítem őket, érdekesség gyanánt.
Naga: A könyvek szerint hatalmas Antropomorf Fekete Mambákra hasonlítanak. Rendkívül gyűlölik a kívülállókat. Elvileg felbukkantak volna az ESO Murkmire régiójában, de az olyan régen lett bejelentve, az sem biztos lesz e Fekete Mocsár béli kiegészítő.
Agacephs: Úgy írják le őket hogy, ”tüske” formájú fejük van. Amikor a nyolc istenség hittérítői megpróbálták eljuttatni a tanaikat a mocsarakba, ők voltak azon kevesek között, akik hallgattak rájuk.
Paatru: Béka szerű külsejük van, állítólag szeretik az emberhúst.
Sarpa: Az egyetlen említés, ami róluk szól, azt mondja ”szárnyasak”, de hogy szó szerint, vagy csak metafórikusan azt nem tudni.
Az ősi utak követői:
Nem minden bestiafaj vetette magát a kulturált világ megkötött szabályainak igái alá. Vannak, akik még mindig a tündék és emberek előtti utakat járják. Ahol az erős fennmarad, a gyenge elhullik. Ők azok, akikre a legjobban ráillik a bestia kifejezés. De mégsem nevezhetjük őket közönséges szörnyeknek.
Kentaur:
Bár csak egy nagyjátékban a Daggerfallban játszottak szerepet, mint legyűrendő ellenfelek, még így is nagyából körvonalakat alkothatunk róluk. A Psijic rend tagjai úgy utalnak rályuk mint az ősi utak igaz követői. Büszke nép az övék, akik gyakran lenézik a kétlábú fajokat. A hatalmas testük ötvözi egy ló gyorsaságát, és tűrőképességét, egy testépítő karjaival. Saját nyelvet beszélnek, ami ismert más fajok számára is. Ha valaki folyékonyan beszéli a nyelvüket, az akár el is kerülheti velük a küzdelmet. Főként Sziklaföld és Valen vadon területén élnek.
Hárpia:
A hárpiák a görög mitológia ismert lényei. Egy madár és nő keresztezésének tűnnek. Fészkeiket hegységekben, vagy magasabb sziklákon húzzák fel. Nem rendelkeznek építészeti, vagy kézműves képességekkel, a lakóhelyeik úgy néznek, ki mintha óriási madarak élnének ott. Eredetük homályos, egyesek szerint valaha boszorkák voltak, akik Daedrákat imádtak, és mestereik adták nekik ezt a külsőt. Viszont az sincs kizárva, hogy már a tündék előtt Tamriel földjei felett repültek. Az egyik első Aldmer felfedező Topal arról számolt be, hogy miután felhajózott a belső földek folyóin, elkerülve az őt és legénységét fenyegető kétlábú macskákat, találkozott egy madárszerű fajjal, akiket megtanított írni és olvasni. A Daggerfall játékosai megtanulhatják a hárpiák nyelvét, ami hasonlít a tündékére. Elképzelhető, hogy Topal a hárpiák őseivel találkozott.
A hárpiák egyik legvitatottabb ténye, hogy csak női tagjaik vannak, akik tojásokkal szaporodnak. De hogy szaporodhatnak hímek nélkül? Nos, ha még lehet hinni a Daggerfall leírásainak, férfiakat rabolnak, akiket halálukig erőszakolnak (snu snu általi halál?). A beltenyészet súlyos probléma náluk. A Wrothgarban élő hárpiák annyira visszafejlődtek, hogy már alig többek óriási madaraknál. Viszont a Breton és Pörölyföldi nővéreik sokkal fejlettebbek. Általában nem támadnak rá a többi népre, de nem tűrik a provokációt. És a végletekig elmennek, hogy megvédjék tojásaikat. A látottak alapján matriarchális társadalomban élnek, ahol az idősebb hárpiák ékszerekkel jelzik magasabb rangjukat. Vagy tolvaj szarka módjára összelopkodják a csillogó holmikat és azért hordják őket, hogy a többieket megegye a sárga irigység. De tény hogy a matriarchák képesek egyszerűbb varázslatokra, amire a látszólag fiatalabbak nem.
Minotaur:
A Hárpiákhoz és kentaurokhoz hasonlóan a görög mitológia lényei. A legtöbben egyszerű szörnyként tartják őket számon. De akik hajlandóak mélyebbre ásni Tamriel históriáiban (és elfogadják azt, hogy az ESO is része a kánonnak), azok tudják, hogy többek ennél. Ha hihetőek a legendák, akkor a Minotauruszok a félisten Morihaus leszármazottai. Ő volt Alessia szeretője és az első birodalom második uralkodója, Belharza apja. Úgy írták, hogy külseje egy ember és bika keresztezése volt, és szárnyai is voltak. Fiára gyakran utalnak, úgy hogy bika ember. De ha a második császár egy Minotaur volt, akkor hogyhogy most alig többek útmenti szörnyeknél? Ha még emlékszel a tündékkel foglalkozó részre, akkor még biztos rémlik az Alessiai rend. Ez egy tünde ellenes szervezet volt ami Alessia halála után száz évvel jött létre. Bár a hivatalos iratok szerint csak tündékre vadásztak, néhány fennmaradt műalkotás szerint a bestianépeket is célozták. Ezek már eltűnek, vagy szándékosan elpusztították, azt ábrázolták, hogy a nedékkel békésen együtt élő bikaembereket elkergették, vagy megölték. Ha ez igaz valószínűleg Morihaus utódait a rend tagjai kitaszították, akik igy elfajultak, elvadultak.
A Minotauruszok törzsekben élnek ahol a legerősebb uralkodik, akinek folyamatosan küzdenie kell, hogy megőrizze pozícióját. Vannak Minotaur nők, de a számuk nagyon alacsony. Csak a törzsfőnek lehetnek utódai. Bár főként Cyrodiil területén élnek, általánosságában bárhol felbukkanhatnak.
lamia:
Félig kígyó félig nő. A testük deréktól lefelé egy kígyóé, felsőtestük pedig humanoid. Főként víz közelében, folyók mentén, tengerpartokon, és szigeteken élnek, de a sivatagos területeken is felbukkannak. Sokan közönséges szörnynek titulálják őket, pedig a valóság az, hogy rendkívül intelligensek. Képesek megtanulni a köznyelvet, és nagyritkán szóba állnak a civilizált népekkel. Sőt saját vallásuk van, ahol a Tojás anyát, és a Nagy tojást imádják.
Ha nem táplálnának ellenszenvet a civilizált népekkel, akár még be is illeszkedhetnének Tamriel népei közé. A legtöbbjük képes varázslatokat használni, sőt az idősebb matrónák akár egy képzett mágussal is felérhetnek. A hárpiákhoz hasonlóan szeretik az ékszereket, és csak nőkből állnak. Tojásokkal szaporodnak, és én itt sem tudom biztosan megmondani, hogy hogyan csinálják hímek nélkül. Mendemondák szerint képesek más fajokkal szaporodni. Például Craglorn sivatagjainak közepén élő Lamiákat úgy magyarázzák, hogy egy állatidomár, és az ő Kígyónő feleségének a leszármazottai.
Goblinoidok:
Akik ismerik a D&D szörnymeghatározó szövegeit azok már nagyából tudják kiket jelent ez a kifejezés. Ugyan ezt a szót használják az Elder Scrolls világában a goblinokra, ogrékra, és sokan hibásan az orkokra. Bár nincs bizonyíték arra, hogy ezek a népek közös őssel rendelkeznek, sokan egy csoportba sorolják őket, hasonló tulajdonságaik miatt. Rabszolgaként éltek az első tündék idején, de a Camoran Dinasztia uralmakor sokakat szabadon engedtek. Ha hihetőek a legendák ezek a felszabadított goblinok, ogrék, gremlinek és orkok alapították meg az első Orsiniumot (ork várost). Ahogy az idő haladt előre, rossz vér alakult ki közöttük, végül az orkok mindenki mást elkergettek.
A goblinok, törzsekben élő primitív humanoidok. Sokan az orkokhoz hasonlítják őket. Fizikumuk nagyban eltér két goblin között, vannak, akik alacsonyabbak, mint egy kamasz, mások pedig magasabbak egy nordnál. Amikor a Vörös őrök partra szálltak Pörölyföld partjain, óriás méretű goblinokkal küzdöttek meg. Ők talán a legelterjedtebb nép mind közül. Nagy számban vannak jelen minden provinciában. A civilizált népek kártevőként tekintenek rályuk, és ott irtják őket, ahol csak tudják.
Az Ogrék alig tekinthetőek többnek óriás szörnyeknél. Primitív barbárok, akik mindent és mindenkit azonnal megtámadnak. Akkorák, mint egy gorilla és ugyanakkora erővel is rendelkeznek. Az idősebb Ogrék több intelligenciát mutatnak, mint bandákba vergődött társaik. Wrothgar Ogréi például gyakorlottak a jégmágiában. Talán valaha ők is civilizáltabbak voltak, és elvadultak miután elkergették őket Orsiniumból.
A gremlinekről nagyon keveset tudni. Egyszer bukkannak fel az Elder Scrolls Redguard mellékhajtásában. Úgy is hívják őket, hogy orkpatkányok, amivel gyenge fizikumukra és gyakori szerepükre utalnak, mint a nagyobb és erősebb orkok talpnyalói.
Lilmothiit:
A Fekete mocsár egyik elfeledett népe. Ők is a Knahaten flu áldozatai közé tartoznak. Bár sokan kihaltnak tartják őket, nem bizonyított, hogy ez igaz lenne. Az Elder Scrolls Skyrim megjelenéséig a Falmer is eltűntnek volt titulálva. Azóta már tudjuk, hogy még mindig élnek, csak épp annyira eltorzultak, és visszafejlődtek, hogy már alig jobbak a goblinoknál. Nagyon elkanyarodtam a témától, térjünk vissza hozzá. Antropomorf nép voltak akár csak a Khajiit, csak nem macskákra, hanem kutyákra, rókákra hasonlítottak. Nomád életmódot folytattak, egy várost alapítottak, Feketerozsát. Hasonló tulajdonságaik miatt sokan úgy gondolják ők is a Khajiit egyik alfaja voltak, a nevük Ta'agra fordításban annyit tesz „akik Lilmoth körül élnek”. Persze a két nép közötti kapcsolatra kevés bizonyíték létezik. Egyáltalán, hogy lehetnének egy nép? Az egyik macska, a másik kutya, szó szerint!
Óriások:
Tamriel legnagyobb humanoid népe, ha nem vesszük figyelembe a jégóriásokat. Olyan magasak, mint egy kétemeletes ház, és akkora erejük van, hogy egy embert képesek áthajítani egy mezőn. Remete életmódot folytatnak, vagy két, három óriás él együtt. De ha egy erőskezű óriás összegyűjti őket, akkor klánba is szerveződhetnek. Igen nagy fenyegetést jelentve mindenkire, aki a közelben lakik. Ritkán még azt a létszámot is elérik, ahol egy városra is veszedelmet jelentenek. A földesurak ilyenkor általában kiküldik a katonáikat, vagy felbérlik a harcosok céhét, hogy öljék meg a klánvezért. Szerencsére, ha sikerül legyőzni a vezetőt, a többi óriás nem szokott bosszúra szomjazni, inkább visszatérnek a magányos léthez. Külsejük egy emberére hasonlít, de a füleik hegyesek, ezért sokan az orkokkal hozzák őket rokonságba. Pedig több jel is arra mutat, hogy az emberek távoli kuzinjai. Először is nagyon valószínű, hogy a nordok ősi otthonából, Atmorából jöttek át Tamrielbe. Ezzel magyarázható, hogy főként északon, Égkoszorú és Sziklaföld területén élnek. Másodszor, sok történész azt feltételezi, hogy az Atmoraiak és az óriások közös őstől származnak.
A legtöbb óriás mamutokat terel, hogy a tejükből sajtot készítsen, de a húsukért nem vágják le őket. Helyette más állatokat sütnek meg nyárson. Nem esznek embert. Egyes megfigyelések szerint a mamutok és az óriások inkább kölcsönös bizalomból élnek együtt, nem pedig gazda és jószág viszonyaként. Kevesen tudják, de az óriások saját nyelvet beszélnek. Ez elsőre közönséges morgásnak, és nyögdécselésnek hallatszik, de aki megtanulja a nyelvüket, az akár meg is közelítheti őket, nem fogják megtámadni. Ha egy óriás úgy érzi, hamarosan meghal, elmegy egy temetkezési helyre, amik szentnek számítanak az óriások szemében. Ha pedig nem tud eljutni oda, vagy végelgyengülés miatt, vagy már eltávozott az élők soraiból, a többi óriás elviszi őt.
Az Elder Scrolls Skyrim idejében a legtöbben szörnyként tekintenek rájuk, pedig ez valaha másképp volt. A Régi időkben az emberek és az óriások gyakran összejártak kereskedni, társalogni. Sőt néha még szerelem is kibontakozott egy óriás és egy ember között (hogy ez miképp történt abba még belegondolni sem merek). Akik egy ilyen nászból születtek azok nagyon magas emberek, és sajnos sokszor anyátlanok lettek, mert sokan belehaltak a szülésbe. Ahogy az idő haladt előre, a találkozások egyre ritkábbak lettek. Végül látszólag elfelejtették ezt a szokást és áttértek az ellenségeskedésre. Az emberek vadászni kezdték az óriásokat, hogy testrészeiket alkímiai főzetek készítésére használják. De az órások nem támadnak vissza. Csak a területükről zavarják el a behatolókat. De néha, ha gyengeséget tapasztalnak, emberi szomszédjaikon, akkor betolakodnak egy farm, vagy egyéb magányos épületek területére. És azonnal el is szoktak menni, ha látják, hogy az emberek vasfegyverekkel jönnek visszavenni a birtokukat. Bár a kapcsolat, nagyon megromlott a két nép között, akad néhány óriás, aki megtanulja a közös nyelvet, hogy kereskedőnek, vagy zsoldosnak álljon.
Sload:
Bár keveset említik őket, és mindössze egyszer találkozhattunk egyik tagjukkal a teljes Elder Scrolls Saga alatt, ezek a förtelmes lények igen nagy befolyással voltak Tamriel népeire. Nemcsak ők a legocsmányabb élőlények, de egyben ők a legellenszenvesebbek is. Még az Altmereknél is kiállhatatlanabbak, ami már önmagában is nagy szó! Nevük az angol csiga és béka szavak keresztezéséből származik (slug+toad). És ennél pontosabban le sem lehetne írni őket. Olyanok, mint egy hatalmas beszélő varangy. Bőrük nyálkás, és sikamlós. Nem mutatják ki az érzelmeiket úgy, mint egy ember, vagy tünde. Sőt lehet nem is rendelkeznek érzelemmel. Cselekedeteik alaposan átgondoltak, beszámolók szerint, van, hogy percekig gondolkoznak azon, mit válaszoljanak egy kérdésre, ha egyáltalán válaszolnak. Számukra a létezés egyetlen célja, hogy minél nagyobb befolyásra és hatalomra tegyenek szert. Ezért nem riadnak vissza a Nekromanciától, vagy a Daedra hercegekkel való alkudozástól. Gyakran állnak nagyhatalmú feketemágusok szolgálatába, ahol kamatoztathatják természetes adottságukat a mágiahasználatban. Legnagyobb hősük és állítólag királyuk nem más, mint Mannimarco a valaha élt legnagyobb Nekromanta. Számukra a mágia mindennapos. És elengedhetetlen, ha szárazföldön mozognak. Ugyanis inkább teleportálással, vagy levitációval közlekednek. Mindegyik tagjuk hermafrodita (fúj), utódaik pedig tojásból kelnek ki nagy számban. Az újszülöttek agresszívak és állatiasak, a szüleik pedig egy cseppet sem törődnek velük. Kivéve, ha megfőzik őket szappannak, vagy levesnek, vagy feláldozzák őket.
Hát nem ennivaló?
Származásuk ismeretlen, már az írott történelem kezdete óta Nirn óceánjait járják. A Nyár szigettől északnyugatra elterülő Thras az otthonuk. Kevés Tengerész hajózott el oda és tért vissza, hogy elmondja, amit látott. A leírások kis szigetek csoportjairól beszélnek, amik félkörben terülnek el, mint egy hatalmas korallzátony. Ezek a szigetek viszont leírásról leírásra változnak, mintha mindig változnának külsőleg és pozícióban. Két valami viszont mindig ugyanaz marad, a korallból felépített városok, és a számtalan ősi hajóroncs. A vezetőjük állítólag egy hatalmas förtelem, Az ősi felfúvódott, egy lüktetőfejű szörny, szemekkel a hasán. A Sload ritkán hagyja el nyirkos otthonát, általában olyankor is rossz szándékkal. A szóbeszéd szerint léghajókkal közlekednek az óceánok fölött, és partmenti faluk, városok közelében szállnak le, hogy elvigyék a temetőkből a holtakat, akiket zombikként ráuszítanak a még élő rokonaikra. Ez a Vörös őrök szemében vérbeli sértésnek számít. Legszörnyűbb tettük mellett ez azonban csak apró csínynek számít. Ugyanis a második korban, rászabadítottak egy pusztító járványt Tamrielre, ami a népesség felével végzett. Ekkor foglalták el egy rövid időre a Nyár szigetet. Ezt azonban megtorlás követte. Az összes nép egyesítette megmaradt hadihajóit egy hatalmas flottába, amivel szó szerint letörölték Thras szigeteit a térképről. Legalább is egy rövid időre, ugyanis később újra kiemelkedett az óceánból, rajta a Sloaddal. De úgy tűnik tanultak az esetből, ugyanis ezután már nem merészkedtek a szárazföld közelébe.
Nimfa:
Tamriel talán legtitokzatosabb lényei. Ahogy más médiumokban, itt is gyönyörű nőként jelennek meg. Főként víz közelében, tavaknál és folyóknál élnek. De hogy pontosan hol azt soha senki nem tudja megmondani. Eddig csak a Daggerfall szerepeltette őket, azóta se hírük se hamvuk. Elképzelhető, hogy kitörölték őket a kánonból és beledolgozták őket a Nereidekbe, a vízi szellemekbe, de erre semmilyen bizonyíték nincs, csak találgatás. Úgy tartják nagyon bölcs és türelmes lények. A nyelvük hasonlít a tündékére, de nincs köztük rokoni kapcsolat. Rendkívül jól tudnak rejtőzködni. Ha valaki pedig van annyira szerencsés, hogy rábukkan egy Nimfa otthonára, akkor is csak napokig, hetekig, vagy hónapokig tartó udvarlás után áll szóba egy idegennel. Bár első ránézésre védetlennek tűnnek, valójában nagyon veszélyesek. Képesek ellopni mások állóképességét, és erős varázslatokat is ismernek, amikkel könnyen megölnek egy felkészületlen betolakodót. De még ha valakinek sikerül is megközelítenie egy nimfát ártó szándékkal, sima vasfegyvereknél többre van szüksége.
Képet nem rakok be róluk, akkor már +18 karika is kellene a blogra.
Imga:
Valen vadon őserdeiben lakó majomemberek. Leginkább csimpánzokra hasonlítanak, csak épp kétlábon járnak. Pontos leírás nincs a külsejükről, ugyanis egy játékban sem szerepeltek. Még az ESO is kiírta őket, ugyanis egész Valen vadon területén egyet sem látni. Civilizációjuk eléggé visszamaradott, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy úgy viselkedjenek, mint egy elkényeztetett nemes. Az Altmereket tartják példaképnek, de csak a viselkedésüket másolják le. A legtöbben Grófnak, Bárónak, mindenféle kitalált címen szólítják magukat, föld vagy nemesi vér nélkül. Sokan odáig fajulnak, hogy leborotválják a bundájukat, amitől állítólag jobban hasonlítanak egy tündére. Még az emberek iránti gyűlöletet is átvették, akik szerintük büdösek. De nem mindegyik Imga van oda a hegyes fülűekért, elég csak Marukh nevét felidézni. Ő ugyanis gyűlölte az összes tündét. Az ő hetvenhét megdönthetetlen elméletére épülve jött létre az Alessiai rend, egy rasszista mozgalom, ami tündegyűlöletéről volt híres.
Akavir bestianépei:
A misztikus kontinenst lakó népek zöme, bestiafaj. Kivéve az embereket, akiket a Tsaesci ”felfalt”. Ez a kontinens alig ismert, csak inváziók útján jött létre némi elképzelés arról, hogy is néz ki ez a föld és annak lakói.
Tsaesci:
Egy rejtélyes és nagyon veszélyes nép. Annak ellenére, hogy ők vezették az első inváziót Tamriel ellen, amiben nagy számban érkeztek, nincs tiszta kép a külselyükről. Egyszer úgy írják le őket, mint egy nagyra nőtt kígyó karokkal, máskor arany pikkelyekkel borított emberekhez hasonlítják őket. Állítólag vámpír képességekkel rendelkeznek, de hogy ténylegesen vámpírok e, az nincs tisztázva. Birodalmi megfigyelők Akavir megszállása során azt jelentették, ők a kontinens katonailag legerősebb népe. Hadseregük nem csak saját fajuk tagjaiból áll, hanem emberekből, és nagyra nőtt goblinokból is van a soraik között. Valószínűleg rég leigázták volna Akavir egészét, ha nem állná útjukat a Ka Po' Tun, és az ő Tang Mo szövetségeseik. Miután felfalták az embereket, megpróbálták felfalni a sárkányokat is, de csak a vörös sárkányokat sikerült nekik. A fekete sárkányok Po’ Tun földekre menekültek, ami egy hatalmas háborúhoz vezetett, ami legyengítette mindkét felet. És minden sárkány meghalt, legalább is Akavir területén.
Ka Po' Tun:
A sárkányok és Tsaesci inváziója előtt simán Po' Tun volt a nevük. Külsőre hasonlítanak a Khajiitra, csak tigris mintájúak. Az invázió után elhatározták, hogy felveszik a sárkányok alakját. De eddig csak egy valakinek sikerült, akit úgy hívtak, Tosh Raka (akinek a neve hasonlóan cseng, mint az Akatosh az idő sárkányistene, de ez lehet csak egybeesés). Miután felvette egy sárkány alakját, kinevezte magát az első Sárkány Császárnak, és átnevezte népét Ka Po’ Tun-ra. A birodalmi jelentés szerint célja, hogy elpusztítsa a Tsaesci birodalmat, majd megtámadja magát Tamrielt. Bár ez valószínűleg csak propaganda, hisz a Ka Po' Tun az egyetlen nép, ami nem indított inváziót. Eddig.
Kamal:
Az Akavir nyelvén nevük annyit tesz, jeges pokol. Birodalmuk szó szerint maga a fagyos pusztaság. Ők indították a második inváziót Tamriel ellen. De a jelek azt mutatják, hogy céljuk nem hódítás, hanem egy tárgy felkutatása volt. Úgy írták le őket, mint óriások, akiknek a hátából jégcsapok nőnek ki. A birodalmi invázió során azt jelentették, hogy évente egyszer, amikor királyságukban olvadásnak indul a jég, megtámadják a környező területeket. Támadásaik többnyire a békés Tang Mo ellen irányulnak, akik mindig sikerrel szorítják vissza az agresszor jég démonokat.
Tang Mo:
A majom nép, akik az Ezer Majom Szigeteken élnek. Igen kevés információ van róluk (talán ha ők is megtámadták volna Tamrielt, többet tudnánk róluk). Hasonlóan a Khajiithoz több alfajuk van, amik különböző majomfajokra hasonlítanak. Külsejük ellenére mindegyikre jellemző a bátorság és/vagy az őrület. Otthonukat gyakran kell védeniük a külső fenyegetésektől, különösen a Kamal *****ztogatóktól.
Végszó
A forrást a játékokból és ezekről az oldalakról szereztem, illetve a képeket a wikikről lopkodtam össze:
Elder Scrolls Wiki
Unofficial Elser Scrolls Pages
Elder Scrolls Lapok
Egy jóóó hosszú késés után végül felraktam. Félévente egy bejegyzés, bármely blogíró megirigyelné ezt a sebességet. Komolyra fordítva a szót. Remélem annyira élvezted az olvasást amennyire én az írást. Következő Project: Istenségek
