A PC Guru májusi számában írtam először a Vector Thrustról, annak apropóján, hogy az egyszemélyes fejlesztőcsapat játéka februárban végre elérte a bétaállapotot, és már közel került ahhoz, hogy teljes értékű termékként jelenjen meg. Alaposan ki is veséztem az indie címet, és noha eléggé szigorú voltam a számtalan hiányosság és hiba láttán, komolyan (bár, így utólag visszatekintve, talán kissé naiv módon) bíztam abban, hogy ezeket sikerül pótolni, és végül egy kellemes arcade röpszimulátort kapunk. Ez nem így lett. A Vector Thrust továbbra is pontosan olyan gyenge eresztés, mint amilyen az év elején volt. Lehet, hogy a lendület fogyott el, vagy a kiadó unta meg a várakozást, ám akármi is történt, a szomorú végeredmény az, hogy a béta és a teljes játék között csak kevés különbség fedezhető fel. Nagyon erősen érződik, hogy sietve adták ki a játékot, amin csak minimális mennyiségű munkát végeztek el, és így dicstelen véget ért ez a négyéves, ennél azért többre hivatott projekt.
MAYDAY! MAYDAY! ZUHANUNK!
Sajnos az egyetlen pozitívum, ami eszembe jut a Vector Thrustról az, hogy a végleges változatban már nem olyan irányítani a repülőket, mintha egy féltéglát akarna kormányozni az ember. Sokkal jobb a sebességérzet, élvezetesebb a manőverezés és helyenként már egészen szórakoztató a légi csata, de ezenkívül minden teljesen feledhető vagy olyan szinten hiányos, hogy nem is éri meg foglalkozni vele. A kampány például egy zavaros katyvasz, ami egy PMC frissen igazolt újoncáról szó, akivel különböző küldetésekre indulhatunk egy fiktív világban, ám az egész annyira unalmas és annyira semmilyen, hogy egy idő után inkább átugrottam a beleélés nélkül felmondott párbeszédeket, csak, hogy valami akció legyen – ám ezekben sincs túl sok köszönet. Habár a játékmenet egy fokkal jobb lett, mint a bétában, maguk a küldetések teljesen érdektelenek, olyanok, amelyekkel a játékstílus kötelező elemeit járhatjuk végig: légi csata, bombázás, védtelen repülő kísérése. Ennyi, soha semmi érdekes nem történik, amit csak fokoz a kopott grafika. Minden textúra lapos és elmosódott, a robbanások pedig a 90-es évek effektjeit idézik. A környezetek terén négy variációt kapunk: sivatag, tenger, erdő vagy hó, de természetesen mindegyik teljesen sivár és kihalt.
A történeten kívül persze vannak egyéb lehetőségeink is, ám ezek is csak össze lettek dobálva. Az egyik a skirmish, amik egyszeri, különálló, a gép ellen vívható küldetések, de csak kettőt sikerült elkészíteni, így ezt hamar kivégezhetjük. Aztán vannak a kihívások, amikkel újabb és újabb repülőket oldhatunk fel 1-2 perces ügyességi feladatok teljesítésével. Ez tényleg jó, csak kevés, illetve egy bizonyos szinten irreálisan magassá válik a nehézség. Továbbá van még egy beépített pályakészítő, ami immáron működik, de nehézkes a kezelése és nincs egyszerű módja annak, hogy a munkáinkat megosszuk, illetve ott a multiplayer mód, ami szimplán nem funkcionál, mivel senki sincs online. Mindehhez hozzájön még az is, hogy számos hiányzó vagy helyfoglaló szöveggel és egy jó adag hibával találkozhatunk, így teljessé téve a (légi)katasztrófát.
RONCS
Jobban jártok, ha messzire elkerülitek a Vector Thrustot, ugyanis semmilyen szempontból nem éri meg az árát. Az unalmas játékmenet, a semmilyen történet, illetve a hiányzó és bugos elemek láttán pofátlanság és teljességgel nevetséges ezt késznek nyilvánítani. A rozsda rágta géptest alatt azért ritkán megcsillan az a játék, ami ebből lehetett volna, ha még több időt és erőforrást szánnak rá, de ennyi nagyon kevés az üdvösséghez. Nincs mit ezen szépíteni: a szeméttelepen a helye.
