Persze közel sem egyszerű feladat a Fallout nevével fémjelzett műfaj klasszikusai közé kerülni, különösen, ha erre egyetlen ember vállalkozik. Márpedig az Underrail esetében pontosan ez a helyzet, hiszen a játékot jegyző Stygian Software lényegében egy lelkes fejlesztőt takar. A szerb Dejan „Styg” Radisic bő hét évvel ezelőtt vágott bele nosztalgikus rémálmának megvalósításába, hogy felelevenítse azokat az időket, amikor még izometrikus nézetben, körökre osztott harcrendszerben verekedtük át magunkat az atomcsapta világon, a túlélés pedig valóban próbára tette játéktudásunkat. Styg ugyanakkor nem elégedett meg a puszta múltidézéssel, így az Underrail számtalan kliséje ellenére képes újat mutatni a műfajban.
Az ajtók záródnak
Ezzel az újdonsággal már azelőtt szembesülünk, hogy virtuális alteregónkkal egyetlen lépést tennénk a játék világában. A mindenkori karaktergenerálást ugyanis megelőzi egy roppant egyszerűnek tűnő, ám hihetetlenül fontos döntés, amikor is kiválaszthatjuk, miként szerzünk majd tapasztalati pontokat a játékban. A klasszikus, minden hátrahagyott hullát jutalmazó rendszer mellett találunk egy „Furcsaságok” feliratú opciót is, ami messzemenően hű marad beszédes nevéhez. A szisztéma lényege, hogy a módszeres mészárlás helyett csupán a küldetések teljesítéséért és a világban elszórt különleges tárgyak fellelése után kapunk tapasztalati pontokat. Bár mindez első hallásra nem tűnik egetrengető különbségnek, az új rendszer merőben eltérő játékmenetet diktál majd túlélőtúránk során. Először is folyamatosan rá leszünk kényszerítve az aprólékos felfedezésre, lényegében garantálva az Underrail legeldugottabb titkainak megismerését, és ami még ennél is fontosabb, lehetőséget kapunk egy fékezetten pacifista, a lopakodás és a meggyőzés köré épített végigjátszásra. Azt persze semmiképp sem állítanám, hogy az Underrail az utolsó mellékküldetésig kipipálható egyetlen fegyver eldördülése nélkül, ám a Furcsaságok módot választva sokkal különlegesebb játékélményben lesz részünk az önfeledt hentelés hiánya miatt (már csak azért is, mert egyszerűen nem tudunk tapasztalati pontokat farmolni az alacsonyabb nehézségű szinteken).
A fejlődési módok mellett a játékmenet másik meghatározó tényezője a karaktergenerálás. Botcsinálta hősünket egy meglehetősen összetett, háromszintes rendszerben tudjuk létrehozni, melyben hét alapvető tulajdonságunk erősen befolyásolja választott készségeink hatékonyságát, utóbbiak alapján pedig különböző bónuszokat adó jártasságokat választhatunk. Mivel az elérhető opciók száma már önmagában szédítő, főhősünk megformálásának szinte csak a képzelet szab határt: lehetünk késforgató mentalisták, számszeríjas besurranók vagy állig felfegyverzett diplomaták – a döntés csak rajtunk áll.
Kérjük, kapaszkodjanak!
Frissen kreált hősünkkel egy rövid gyorstalpaló után az Underrail társadalmának krémjébe csöppenünk: karakterünk bebocsátást nyer a földalatti világ egyik városállamába, ahol némi eligazítás után megkapjuk első küldetésünket. Ezen a ponton a játék látványosan elengedi a kezünket, és kinyílik előttünk az egykori aluljárók posztapokaliptikus, fosztogatóktól és mutánsoktól hemzsegő útvesztője. Bár maga a körítés kísértetiesen, már-már perrel fenyegető módon emlékeztet a zsánerek hasonlóan mocskos univerzumára, az Underrail világa bőven tartogat meglepetéseket megannyi frakciójával, őrült figuráival és sajátos (bár kissé foghíjas) történelmével.
Régi vágású szerepjátékhoz hűen jellemzően két dolog tölti majd ki a játékidők oroszlánrészét, nevezetesen a társalgás és a felfedezéssel egybekötött harc (adott esetben lopakodás). Előbbi lényegében felér egy intenzív angolkurzussal, hiszen amellett, hogy a játék egyelőre csak ezen a nyelven elérhető, a dialógusok szövege valószínűleg önmagában kitenne egy kisebb trilógiát, szinkron pedig még nyomokban sem található a játékban. Bár a párbeszédek és leírások többségét maga Styg fogalmazta meg, a stíluson csak elvétve érződik az idegen nyelvi háttér, a helyszínenként változó, komor zenei aláfestés pedig kiváló hangulatot teremt a hosszas beszélgetéseknek.
A menetrendszerű összetűzések esetében már némileg más a helyzet: a dinamikus háttérzene hiánya és a puritán animációk jóval többet bíznak a játékos képzelőerejére, ám a harcok során egyébként sem lesz sok időnk holmi esztétikai szőrszálhasogatásra. Bár a körökre osztott rendszerben gondosan megtervezhetjük minden egyes lépésünket, az állandó túlerő és az ellenfelek váratlan rajtaütései alaposan megnehezíthetik a dolgunkat. A helyenként már-már szadistának tűnő kihívás miatt lényegében minden képességünkre és eszközünkre szükség lesz az életben maradáshoz, ám frusztráló negatívum helyett ez az Underrail nagybetűs esszenciája: ez sarkall kreativitásra, és biztosítja az elkeseredett küzdelem élményét a könyörtelen világban.
A szerelvény fékezhet
Akad azonban néhány tényező, ami könnyen elveheti a kezdő szerepjátékos kedvét a puszta túléléstől. Bár a harcok során tapasztalt kihívás hatalmas sikerélménnyel jár egy győztes csata után, néhány esetben szinte reménytelen helyzetekbe csöppenünk. Ennek egyik fő oka, hogy bizonyos karakterek egyszerűen képtelenek megbirkózni adott típusú ellenfelekkel (például egy kizárólag pszi képességeket használó hős esélytelen robotokkal szemben), ha pedig elegendő tapasztalat és kutatás híján sikerült még a főmenüben elbaltáznunk karakterünket, lényegében nincs visszaút. Az efféle baklövések ráadásul nem feltétlenül derülnek ki a játék első szakaszában, így megeshet, hogy tíz-húsz óra után kényszerülünk új karakter indítására.
A modern RPG-khez szokott játékos szemét emellett kifejezetten bánthatja a kezelőfelület is, melynek használata indokolatlanul körülményesnek hat az első órákban, de a folyamatos (és kötelező) gyűjtögetés miatt újra és újra belezavarodhatunk a gyakran átláthatatlan eszközmenedzsmentbe.
Az efféle szépséghibák és buktatók miatt az Underrailt elsősorban azoknak a veteránoknak ajánlom, akik az elmúlt években megelégelték a langymeleg atomrobbanásokat és a látszat apokalipszist – bár közel sem tökéletes, ez a csiszolatlan gyémánt garantáltan kárpótolja őket minden elmaradt kihívásért.
