A holland Glowfish Interactive csapata nagyjából ezt tette, hogy valami újat hozzanak létre, miközben lerótták tiszteletüket a nagy elődök előtt. A végeredményt viszont leginkább talán vegyesnek nevezhetnénk.
A világ legokosabb ravaszdija
Játékunk főhőse egy rendkívül okos róka, aki vígan tengeti életét, a tévéjét nézve, mikor is támadás éri otthonát, és ellopják a találmányait. Ennek hatására úgy dönt, itt az ideje, hogy hőssé váljon és utána nézzen, kik állnak eme turpisság mögött. Ahogy azt a bevezetőben írtam, lépten-nyomon találkozhatunk ismerős megoldásokkal, héroszunk például (aki valamiért nem kapott nevet) különböző harci öltözeteket (á la LEGO Batman-sorozat) használ a rosszarcúak elpáholására. Ezekből három van (ezért "tri" az a "fox", ki hitte volna?), és mindegyik más kasztba helyezi viselőjét. A harcos sprinteket ad, a mágussal teleportálhatunk, a mérnök pedig egy háti-helikoptert dob a repertoárunkhoz, ám mindhárom képesség csak rövidtávon használható. Emellett minden ruhához különböző fegyverek tartoznak, a sprinterhez egy kalapács, a teleporterhez fényes izék (nem igazán tudtam eldönteni, hogy ezek most villámok vagy valamilyen energiagömbök) hajigálásának képessége, a helikopterruhához pedig mindenféle kütyük használata (például golyószóró, telepíthető lövegtornyok).
A vicc az egészben az, hogy mindezek kombinálhatóak, tehát mágusként ugyanúgy használható a kalapács, mint ahogy mondjuk, harcosként a golyószóró, tehát a lehetőségeink szinte végtelenek (és ezzel egyben ellent is mondtam a korábbi állításomnak úgy, hogy végig igazat mondtam). Mindehhez kapunk egy központi helyszínt, ahonnan újabb kalandunkra indulhatunk (lásd: Crash Bandicoot-széria), nézegethetjük statisztikáinkat, menedzselhetjük képességeinket (melyekből egyébként maximum négyet használhatunk), sőt a gyakorlóteremben ki is próbálhatjuk őket. A játék érdemi részében két dolgot csinálunk: a háromszor 3+1 pályán vagy ugrabugrálós-rejtvényfejtős vagy harcolós szakaszokon evickélünk át, miközben tallérokat gyűjtünk, amikkel új képességeket oldunk ki. Pluszban pedig időnként főellenfelekkel is meg kell küzdenünk.
Homokszemek a gépezetben
A grafika az újgenerációs Crash-játékokat juttatja az ember eszébe, érzésem szerint ez adta a legfőbb inspirációt az alkotóknak. Szép, szép, de igazából nem váltja meg a világot, igaz, az értékeket feljebb tolva előszeretettel szaggat be, amit nem igazán tartok indokoltnak. Persze újfent előfordulhat, hogy nálam volt a hiba. Ha a hangszekciót nézzük, szinkront nem találunk, csak morgásokat, nyökögéseket és hasonlókat, szóval ugorhatunk. A zene kellemes, és jól passzol az adott helyhez és helyzethez, bár, ha elakadunk valahol, akkor egy idő után azért picit frusztrálóvá válhat az állandó ismétlődés.
Most pedig jöjjön a fekete-, akarom mondani vörösleves. Az irányítás ugyanis nem igazán szereti a billentyűzet+egér kombinációt, ami valahol érthető, hiszen ehhez a stílushoz leginkább a kontroller dukál. Ám abban sem vagyok egészen biztos, hogy utóbbival sokkal jobban járna az ember – sajnos ebbéli tapasztalatokkal nem rendelkezem. Maga az irányítás leginkább a Subverse (azt az erkölcstelen mindenemet!) shoot-em-up szegmenseit idézi, ez billentyűzeten úgy néz ki, hogy WASD-vel mozgunk, egérrel célzunk és támadunk (röhejes módon közelharci támadások esetében is), ami ott viszonylag jól működik, mivel nincsenek szakadékok, és nem nagyon vannak olyan dolgok, amikben el lehetne akadni.
Itt viszont elég idegesítő tud lenni, amikor ezek valamelyike megtörténik és emiatt hal meg az ember – azaz róka. És az eszeveszett szaladgálás közbeni célzást még csak nem is említettem. Talán egy automata vagy egygombos célzás jól jött volna. Jelzem, az ellenőrzőpontok viszonylag sűrűn vannak szétszórva, és végtelen számú folytatási lehetőségünk van. Az ugrálós szegmenseknél hősünk mozgáskultúrája tudja betenni a kaput – helyből az Abe's Odyssee jutott eszembe, amikor róka komám még véletlenül sem akkor akaródzott ugrani vagy megállni, amikor szerettem volna.
Nincs új a róka alatt
A Trifox alapvetően egy szép és méltó tiszteletadás a nagyok előtt, annak minden örömével és bánatával együtt. Hardcore platformer-fanoknak ideális, persze megfelelő kontroller és kötélidegek társaságában. Nagyon szerettem volna igazán megszeretni, de így, ebben a formában nem igazán ment a dolog. Reménykedem, hogy valamiféle javítás készül hozzá a jövőben, mert a kíváncsiságom minden hibája ellenére megmaradt.
