A bevezetőt rögtön finomítom is: egyrészt a „mindenki” alatt persze az alapjáték híveit értem, illetve azokat is, akik néha eljátszanak a gondolattal, hogy kipróbálják a játékot (a reflexből, divatból fikázókat úgysem győzhetjük meg), másrészt a „Világ körül” úgy okoz meglepetést, hogy tulajdonképpen sok meglepetés nincs benne. Paradoxon? Nos, nem. Azt ugyanis tudtuk, hogy az EA Sims kreatívjai ismét elővesznek egy régi témát, és hozzáigazítják az új mechanizmushoz. Első választásuk a Vacation (On Holiday), illetve Jó utat! (Bon Voyage) vonalra esett, teljes joggal, hiszen a nyitott játéktér szinte könyörgött ezért: immár semmi nem akadályoz meg bennünket abban, hogy vakáció színhelyének minden zegzugát magunk járjuk be. Ám amit ebből kihoztak, mégiscsak meglepetés.
Világpolgár kerestetik
Ha valaki a játékot a karakterkészítőben kezdi, egyből fülig ér a szája, hiszen akár Indiana Jonest is megformálhatjuk jellegzetes kalapjával együtt, ráadásul ehhez új jellemvonást és életcélt is rendelhetünk, így aztán felkészülten vághatunk bele a nagy kalandba, akár azonnal beköltözésünk után. Az első utunk persze inkább csak „szomszédolás” lesz, hiszen bár az útiköltség annyira nem húzós, a kezdő vízumszintünk háromnapos ott-tartózkodást engedélyez. Ezt különféle kihívásokkal, a helyieknek tett szívességekkel, barátkozással hosszabbíthatjuk meg, illetve új életcéljutalmakkal (lásd külön!). Hazatérve kicsit regenerálódni kell, mielőtt újra nyakunkba vennénk a földgolyót; igazság szerint pár napnyi kalandozás után én nagyon nem találtam a helyemet Sunset Valleyban, üresnek és ingerszegénynek tűnt a megszokott környezet – de azt hiszem, egy közel-keleti, ázsiai utazás, esetleg egy párizsi kiruccanás után sokan vannak így a való életben is...
Márpedig ez a három kultúra vár ránk. Az igazi kalandorokat nyilván Egyiptom fogja csábítani, elvégre felderíthetjük a piramisok belsejét és múmiák elől menekülhetünk (csak óvatosan, mert ha megátkoznak...). A varázslatos kelet elsősorban a testükre-lelkükre figyelő simeket vonzhatja, ugyanis itt elsajátíthatjuk a simfu harcművészet fortélyait, megtanulhatunk meditálni, sőt teleportálni is. Aki pedig inkább a kulináris élvezetek rabja, annak irány Franciaország, ahol ellesheti a nektárkészítés titkait is (á la Makin' Magic [Abracadabra]...). Természetesen ősi sírokra, titkos pincékre bárhol bukkanhatunk, és az önjelölt séfek számára is új ízeket, recepteket kínál a távol- s közel-kelet, így valóban érdemes bejárni az új vakációs szomszédságokat – hihetetlenül sok titkot és poént zsúfoltak bele a készítők a csomagba. Ráadásul a gyűjtőszenvedélyünket is okosan meglovagolták: újfajta kövek, rovarok és növények várnak ránk, nem is kevés, az amatőr geológusok, zoológusok és kertészek bizonnyal nagy örömére. És tetejébe koronát: igazi fotósokká is avanzsálhatunk, ami jövedelmező szakmává válhat (ehhez is jár jellemvonás és életcél!). Ahogy fejlődik tudásunk, úgy választhatunk más képméreteket, szűrőket (fekete-fehér, szépia), s egyre szebb (és értékesebb) műveket készíthetünk – a nagy ötlet az, hogy ezernyi kihívást rejtettek el a játékban a fejlesztők: amint lefotózzuk a parkot, máris megkapjuk a „Város körül” témát, amelyben le kell kapnunk a helyi nevezetességeket, de ugyanígy kollekciókat készíthetünk a flóráról-faunáról, mindennapi szituációkról, a külhoni látnivalókról és még sorolhatnám -- „botrányosan” addiktív a dolog...
Sims Raider
A nagy plusz, ami a sokat emlegetett meglepetést okozza, és a fent leírtakat szinte jópofa extrákká halványítja, a mechanizmus változása. A kazamaták felfedezése ugyanis egy mini Tomb Raider-játék: szobrokat húzhatunk rá nyomólapokra, csapdák lesnek ránk, titkos ajtókra és rejtett kapcsolókra bukkanhatunk, kulcsköveket gyűjtünk, alámerülhetünk rejtelmes kutakba. A föld mélye mesés kincseket rejt: ősi érméket, amelyekből hasznos holmikat vásárolhatunk a helyi „különleges kereskedőnél”, több ezer éves relikviákat, amelyeket el is adhatunk, de akár odahaza is kiállíthatunk gusztusos tárlókban, töredékeket, melyeket össze kell állítanunk, és így tovább. És bár mindezek egy idő után ismétlődnek, a remek hangulat nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elnézd ezt a kissé repetitív mókázást. Miután azonban a játék nem tud és nem is akar kibújni önmagából, a szükségleteket ugyanúgy menedzselned kell, mint eddig. A nagy ötlet viszont, hogy ehhez nem kell egy sírbolt mélyéről hazarohannod: a helyi szatócsboltban vehetsz sátrat, amelyet akár odalent is felverhetsz, szárított élelmet és egyszer használatos „úti tusolót”, így semmi nem akadályozhat meg egy több napos kalandtúrában. Hozzáteszem: ezeket a holmikat bárhol használhatod, azaz igazi világjáróként akár odahaza sem kell házat építened! Elég, ha veszel egy olcsó telket, hiszen akármerre letáborozhatsz, a közösségi helyeken pedig mindent megtalálsz, ami az életvitelhez kell, az úti beszámolókat megírhatod a laptopodon vagy a könyvtár számítógépein, formában tarthatod magad a konditeremben és így tovább – így válhat Sunset Valley és Riverview is egy újabb „világfaluvá”.
Utazni szükséges
Amikor pár napnyi tesztelés után az ember úgy érzi, hogy elvesztegetett idő minden perc, amit nem a játékkal tölt, akkor kijelenthető: az adott cím megérte a pénzét. Márpedig a Sims 3 első expanziója ilyen: a pénzünkért végre kapunk valamit; rengeteg ötlet, remek, tökéletesen eltalált hangulat, teljesen új dolgok a mechanizmusban – mindenki találhat benne valamit. Természetesen nem söpörhetjük szőnyeg alá az alapjáték hibáit: bármennyire is kitettek magukért a grafikusok, csak az említett hangulat (beleértve a nagyszerű, új zenéket és animációkat) viszi el az egyre korszerűtlenebbnek ható látványt, mindamellett a rossz memóriakezelés miatt egy erős gépen is szaggat a cucc, késik a textúrázás, lassú a betöltés -- és ott van ugye örök mumusunk, a legendásan rossz útkeresési rutin is. Az EA szerencséje az, hogy zseniálisan kreatív munkatársak dolgoznak a Sims-műhelyben, akik képesek olyan tartalmat belepakolni egy csomagba, amely „hibaelnéző” módba kapcsolja a játékost. Persze ez kötéltánc: ennél nem szabad alább adniuk, mert átbillen a kapcsolónk – az első kiegészítővel a srácok tehát saját maguknak tették magasra a lécet. Épp oly merész vállalkozás, mint alászállni egy fáraósír mélyére -- de mint tudjuk, bátraké a szerencse...
