Szemem az aszfaltcsíkon, pulzusom az egekben. A szállításra váró csomag felszedésével a körzet összes zsaruját magamra vonzottam. A visszapillantó tükör kíméletlenül a szemembe irányítja a kék-piros szirénák fénypamacsait, mintha nem lenne elég a fülsüketítő rikácsolás, amely a kopók kürtjeiből zengi be a környéket. Hopp, ezt a kanyart levágom, majd némi hezitálás után inkább a mezőn folytatom utam a célom felé. Az aszfalt túlságosan is stabil talaj üldözőim számára, akik betéve ismerik ezeket az utakat. Már-már örvendeznék, hogy sikerült leráznom kitartó üldözőimet, amikor újabb négykerekű bukkan fel a dombok mögül, természetesen az én bőrömre pályázva. Fel sem ocsúdok a látványuktól, autóm máris zavarodott viselkedéssel tesz tanúbizonyságot arról, hogy agresszív hajtóm egy elektromágneses impulzuslöketet aktivizált. A kormány elbizonytalanodik, reflexeim összekuszálódnak, és a fontos szállítmányom jelenlétének gondolata sem képes az idegeimet újra összehangolni a gépjármű szenzorjaival. Szinte el sem múlik az elektromos köd, máris visszacsapódom az aszfaltra, ahol a korlátnak vágódva tehetetlenül sodródom, közben pedig pimasz szikrák jelzik a súrlódás törvényeinek kikezdhetetlenségét. Az autóm lelassul, üldözőim vészes közelségéből szabadulni nem tudok – ezt a szállítmányt bebuktam, újratöltés, újratervezés. Morogva konstatálom magamban, hogy kezdhetem elölről a mókát, ha ki akarom kaparni magamnak a Crew következő szintlépését…
Körülbelül így néz ki egy véletlenszerűen kiragadott pillanat abból a The Crew szeánszból, amelyet már az új DLC tartalmával is felvértezett programban indítottunk. A Calling All Units klasszikus rabló-pandúr alapfelállással bolondítja meg a 2014-ben debütált verseny-MMO világát, több, de inkább kevesebb sikerrel. Nézzünk a dolgok mélyére, és lássuk, mit is gurítottak nekünk Ivory Tower fejlesztői.
„Zseniális Amatőr Rendőrök az Utcán”
Mint minden valamirevaló kiegészítőben, így a Calling All Unitsban is kapunk egy kisebb sztoriporciót, amelyben a korábbról ismerős Zoe lesz a mentorunk. A kopók a Harvester nevű banda ellen vetnek be minket, mint a Nemzetbiztonság Bt. új sofőrét. Clara Washingtonnal a sztori elején még az eredeti főszereplő (Alex) ellen is fel kell kötnünk a Csupasz Pisztolyt, aztán jönnek a maffia emberei, a Harvester agresszív szállítói és a többi szerencsétlen, aki még nem tudja, hogy a pimpelt rendőrjárgányok és egy eltökélt rendőrnő ellen esélyük sem lesz majd.
A 12 új misszió mondjuk eléggé soványka adalék. Van olyan küldetés, ahol praktikusan egy perc alatt meglesz az aranypecsét, máskor körülbelül tizedszerre sikerül sarokba szorítani a menekülő áldozatot (persze az is lehet, hogy némi tápolás után hamarabb megoldható egy-egy ilyen felállás). Nem titok, hogy különböző fejlettségi mutatókhoz vannak kötve a Calling All Units küldetései, így ha minddel szeretnénk végezni, akkor a 40-es szintet is be kell céloznunk a karakterünkkel. Annyi plusszal azért még extrán kecsegtet minket a játék, hogy bedobja az 50-ről 60-ra emelt maximális szintküszöb csábítását. Ehhez pedig az új „Crate” küldetéseket és a vérdíj-jellegű „Bounty” rendszert is kiaknázhatjuk. Előbbiben Szállító 2-ként kell rápörögnünk egy-egy csomag elfuvarozására, utóbbi pedig egyfajta presztízs rendszert pakol a kergetőzéshez. Egy magasabb vérdíjjal ellátott játékos lekapcsolása nyilván nagyobb jutalommal jár, de közben a saját szintünk is növekedik.
Vaskabátok
Mindezek mellett az üldözéseket feldobták pár kütyüvel is, így villanógránátot vagy EMP-t is bevethetünk a megfelelő közelségbe került négykerekűekkel szemben. A Bűnvadászok és az utcai versenyzők más-más cuccokat alkalmazhatnak, ezzel erősítve a támadó-védő szerepeket. A leteperésre váró mazsolákat amúgy nem a Burnout-módszerrel (azaz a nagybetűs és fenséges Takedownnal) tudjuk végleg lekapcsolni. Elég, ha kellő közelségben, olyan 30 méteres távolságban maradunk hét másodpercig, máris domináltuk a menekülő járgányt. Ezt azzal fejelték meg a készítők, hogy a Halálos Iramban iszkoló szállítót más utcai versenyparipákkal is segíthetjük, ezzel törve borsot az üldözők orra alá. Amikor nagy a tömeg, olykor azért el-elszabadul a káosz, de talán pont ezek a pillanatok szolgáltatják a Calling All Units legmozgalmasabb és legemlékezetesebb jeleneteit. Néhány új autót is kapunk a pénzünkért (a játékban meglehetősen sokat kell perkálni a fejlettebb példányokért), de a friss járgányok ténye nyilván azokat fogja csak letaglózni, akik eleve gyűjtögetés-fetisizmussal vágnak neki egy versenyzős játékprogramnak. Ezen felül 8 korábbi kocsi viselkedése is finomhangoláson esett keresztül, valamint a kétkerekű vasak fizikáját is polírozgatták a fejlesztők.
Mire jók a rosszfiúk?
Sajnos a problémák halmozottan ütik fel rusnya fejüket, és ezek feltárásához nem is kell 48 órát játszani a programmal. Emlékezhetünk rá, hogy méretes nyitott világából fakadóan a Crew utcái közel sem voltak olyan csiszoltak, mint mondjuk a Criterion játékaiban megszokott terepek. A Calling All Units üldözős jelenetei közben rengetegszer akadunk majd fenn a pálya különböző díszleteiben. Multiplayerben mondjuk már csak emiatt is jól jöhet a pályára visszahelyezés képességének elsütése, amivel a menekülő járgányhoz is felzárkózhatunk (némi cooldownért cserébe). Így akár a zsarustratégia részévé is lehet emelni a visszatérő opciót.
A készítők fókuszálatlanságát bizonyítja, hogy nem sokat simogatták az olykor bogarassá váló GPS-t, nem finomították a terepszakaszok döcögősségét, de mit is mondjunk – a látványhoz, vagy úgy en bloc a prezentációs elemekhez sem adtak semmi újat az Ivory Tower munkatársai. Kár, mert azt a soványka sztorit is hihetetlenül lehúzza ez a hozzáállás, amelyet bónuszként az utóbbi idők legrettenetesebb szinkronjával spékeltek meg. Szegény hősnőnk stílusa az iskolai osztályunk kitűnő tanuló, de félszeg kislányára emlékezteti az embert, aki hibátlanul felmondja a drámai memoritert, ám körülbelül annyi beleélést tesz a dologba, mintha egy autóalkatrész-katalógus sorait olvasná fel. Ami viszont erős a kiegészítőben, az már az alapjátékban is dögös és megkapó volt. Így egy új találkozás a Crew terebélyes térképével még akár most is élményszámba mehet. A járműpark és a terep szódával egészen jól csúszik, az irányítási modell (a fennakadásokon felülkerekedve) egész élvezetes, egy frissen indított karakterrelpedig sokáig elszórakozhatunk, pláne, ha egy tettre kész „krú” is a közelünkben ólálkodik.
Pofázunk és végünk!
Oké, ígérjük, több gyenge mozis hivatkozást vagy égetnivaló filmcím-fordítást nem fogunk letuszkolni a torkotokon (elég, ha ezt a filmforgalmazók megteszik velünk szezonról szezonra). De az az igazság, hogy a Crew új letölthető kiegészítője nagyjából azon az értékszinten mozog, ahol ezek a filmek is ketyegnek. Van azért némi tartalom a csomagban, de meglehetősen sovány. Vannak poénos ötletek, akad néhány új járgány, de ezért a pénzért akár többet is várhattunk volna. Az üldözések, mint már az a fentiekből kiderülhetett, sokszor szórakoztatóak, de ennyi és körülbelül nem több az az élmény, amire emlékezni fogunk a Calling All Unitsszal kapcsolatban. Akkor és csak akkor érdemes komolyabban elgondolkodni a beszerzésén, ha [KÉKLÁMPA] a mai napig elő-elő vesszük a játékos-életünk részévé vált alapjátékot, vagy ha [PIROSLÁMPA] most akarunk nulláról beleugrani a Crew élménycsomagjába. Ez esetben az alkalmanként akciósan is elkapható alapjáték mellé érdemes lehet behúzni az új kiegészítőt, mert grátisz dukál a Wild Run az Újabb Rendőrsztori mellé.
