A JRPG műfajjal az a legnagyobb baj, hogy amíg hazájában, Japánban évek óta hatalmas népszerűségnek örvend, addig simán előfordul, hogy nyugatra csak egy töredékét kapjuk meg az ottani JRPG-kínálatnak. A Star Ocean pontosan ilyen. Hiába tekint vissza 25 éves múltra, nálunk soha nem futott be eléggé, sőt, lefogadom, hogy akadnak többen is, akik most hallanak róla először. Ez nem csoda, hiszen a JRPG pontosan az a rétegműfaj, ami a hazai játékosok mellett olyan szépen el szokott menni, mint a 6:20-as reggeli gyors. Talán csak az ex-Yakuza széria, a Like a Dragon képes behúzni több érdeklődőt (meg a spinoff Judgment), emellett pedig ott van még a Persona és a Tales-sorozat, és… és ennyi. A Star Ocean 1996-ban indult a Square Enix által, az 1999-es Star Ocean: The Second Story-t pedig sokan az egyik legjobb JRPG-nek tartják, szóval várható volt, hogy előbb-utóbb megérkezik a hivatalos remake – ez lett a Star Ocean: The Second Story R.
Csillagok között
Főszereplőnk Claude, a Föderáció tisztje, aki egy igazi kalandvágyó hős. A végtelen űrt járva azonban hajlamos olyan kalandokba is belekóstolni, amik minimum veszélyesek. Mikor egy meghibásodott teleport-géphez az apja intő szavai ellenére is hozzáér, Claude meglepődve tapasztalja, hogy átkerült egy vadidegen bolygóra, aminek neve Expel. Itt fut össze Renával, majd együtt látogatnak el a helyi városkába. Hamar kiderül, hogy a helyet megfertőzte valamiféle meteor, ami nemrég csapódott be és emiatt minden bokorban szörnyek teremnek. Claude és Rena együtt kell, hogy utánajárjanak a dolgoknak, megfejtsék a Sorcery Globe rejtélyét és valahogy visszautat találjanak Claude számára. Persze a háttérben sokkal több áll, mint az elsőre látszik. Valamiképp meg kell menteni a szörnyektől az Expel népét is (ahogy egy ősi prófécia megjósolta), Renának pedig saját múltját is fel kell fedeznie. Ami kiemeli a Star Ocean: The Second Story világát a többi JRPG közül, az maga a központi bolygó, vagyis az Expel. Ez egy kifejezetten visszamaradott, már-már középkori környezet. Claude pedig lényegében több időt töltött űrhajók fedélzetén, mint a földön valaha, szóval érdekes kontraszt alakul ki a technológia szülötte és egy erősen középkori felfogású nép látásmódja között.
A megvalósítás olyasmi, mint amit az Octopath Traveler vagy a Triangle Strategy esetében is láthattunk, vagyis 2D-s pixel art karakterek mozognak 3D környezetben. Aki most találkozik először ilyesmivel, annak picit furcsa lehet, viszont a feljavított hátterek kellően változatosak ahhoz, hogy mindig legyen miben gyönyörködni. Természetesen választható az angol és a japán szinkron egyaránt – én szokás szerint az utóbbi javaslom. Motoi Sakuraba újrakevert zenéi egészen fantasztikusak, még a nyugisabb, felfedezős-beszélgetős részeknél is annyira fülbemászó dallamokat hallhatunk, hogy már csak a soundtrack miatt érdemes rápróbálni a játékra! A harc itt nem körökre osztott, hanem valós időben zajlik. Alap- és spéci-támadásokat is be lehet vetni, a teljes egészében 12 főre hizlalható partiban pedig a csapattársakat az AI kezeli. Lényeges pont a Private Actions, ami lényegében egyedi beszélgetés-opciókat nyit meg helyzettől, helyszíntől és karaktertől függően. Nemcsak Claude és Rena folytathat eltérő beszélgetéseket a parti tagjaival, hanem azok is egymással, és emiatt érdemes alaposan megfontolni, hogy kiket állítunk be magunk mellé. Simán lehet, hogy egy tudós és egy feltaláló pont azért elegyedik beszédbe egymással, mert beválogattad őket a partiba és olyan helyre kerültetek, ahol megnyílt ennek a társalgásnak az opciója. Ez azért is remek, mert a diskurzussal mindkét karakter egyedi harci technikákat tanulhat, amiket a csatatéren vethetnek be.
Megéri? Abszolút!
Visszahozták a tárgykészítést (Item Creation), amivel különböző összetevőket kombinálhatsz, hogy különféle fegyvereket, tárgyakat és felszereléseket hozz létre. Az új nehézségi beállítások által nagyon könnyűre is lehet venni a játékmenetet (EARTH-szint, vagyis a legelső a háromból), és emellett a tárgykészítés már nem egy kihagyhatatlan funkció, de mindenképp érdemes kísérletezni vele. A Star Ocean: The Second Story R jó JRPG-hez mérten kifejezetten hosszú, és akkor arról még nem is szóltam, hogy eleve választani lehet, hogy Claude-dal vagy Renával kezded a kalandot. Úgy gondolom, hogy a japán RPG-k rajongónak kihagyhatatlan a Star Ocean: The Second Story R, és valahogy így kellene kinéznie minden remake-nek manapság. Szebb, jobb, tartalmasabb és a mögötte álló csapat tökéletesen tisztában volt azzal, hogy meddig lehet elmenni az élvezhető nosztalgia mezsgyéjén, és honnan kezdődnek a modern JRPG stílusjegyek. Ezekhez mérten egy tökéletesre mixelt kaland lett a The Second Story R, ami képes a legnagyobb Star Ocean-fanokat is behúzni (számos cameo-karakter feltűnik a későbbi részekből), ugyanakkor azoknál is betalálhat, akik csak most ismerkednének a szériával – ennél jobb belépőt keresve sem találhatnak!
