Symphonia világa veszélybe került. A gonosz Discord (nem, nem az ingyenes VoIP-alkalmazás) sötét erői elleptek mindent, és ha nem teszünk gyorsan valamit, akkor a helyiekre csúnya idők köszöntenek. Főszereplőnk Harmony, aki lényegében a játék első fél percében csöppen át a való világból Symphonia területére, majd azt a küldetést kapja, hogy állítsa helyre a rendet a környéken, mielőtt túl késő. Ehhez később segítőket is kap, új fegyverekre és képességekre tesz szert, de ami mindennél fontosabb: megtanulja eszközként használni a ritmusokat, az ütemeket és úgy cakk-pakk a zenét.
Dallamtapadás
A sztori nem egy nagy eresztés, de nem is ezen van a hangsúly. Harmonyval (vagy később egyéb karakterekkel) szépen haladunk végig, pályáról-pályára, és irtjuk a táncikáló ellenfeleket, zsákszámra nyeljük a lootot, és fejlődünk. A világok – egyenként több pályával és opcionális mellék-szakaszokkal – kifejezetten változatosak lettek, a masszívabb loot és a kincsesládák miatt pedig mindet megéri alaposabban is bejárni. A Soundfall egyik legjobb pontja, hogy minden egyes szinten más-más zene szól. Ám ezek nem csupán a szokásos „valami duruzsol a háttérben” elvet követik, hanem rendes dalokat készítettek és licenceltek a játékhoz, méghozzá összesen 100 (!) darabot, aki pedig PC-re veszi meg a játékot, az a saját kedvenceit is hozzáadhatja a gyűjteményhez. A játékmenet alapvető része, hogy lőni, dashelni, és egyéb spéci tulajdonságokat végrehajtani sikeresen az adott zenék ütemére tudunk. Nem kell megijedni, az össze-vissza gombnyomkodás is működik, de ha EXCELLENT minősítésre hajtasz, akkor érdemes odafigyelni az ütemre. Ezeket a képernyő alján látod (még metronómot is be lehet állítani), de ha van otthon egy jobb kontroller, akkor azt mindenképp ajánlom a játék mellé. A PS5-ös DualSense kontrollerrel egy álom a Soundfall, konkrétan előre érzed a fokozódó rezgésekből, hogy mikor tudod eltalálni a tökéletes ütemet.
Ellenfelekből egész szép a választék, csak kár, hogy a játék már az elején ellövi a legtöbbet. Nagyon durva darálásokat lehet behozni, ha ráérzel az éppen szóló zene ritmusára, és az a legszebb, hogy nemcsak egy stílusból merít a cucc, hanem kvázi mindből: van itt electro, pop, chiptune, synthwave, rock, hip-hop, bohókás karibi dallamok és metálosabb zúzások is. Alapvetően mind fülbemászó és slágeres, így akkor sem ununk rájuk, mikor már sokadszorra halljuk őket. Mert bizony loopolva vannak, azaz, ha egy pályán, mondjuk, 10 percet pepecselünk az extra útvonalak keresésével és kincsesládák gyűjtögetésével, akkor legalább háromszor le fog menni az a 3 perces szám, amit a fejlesztők odatettek. De ismétlem, a populárisabb hangzásvilág miatt ez egyáltalán nem probléma.
Újra összeáll a banda
Minden egyes pálya végén kioszthatjuk karakterünknek az éppen összeszedett, táposabb fegyvereket (egyszerre kettő lehet nálunk), magasabb szintű pajzsot, elemi buffokat, vagy akár vehetünk is ezekből szép számmal, hiszen az aranyat is két marokkal szórják utánunk. Érdemes kitapasztalni a különféle fegyvereket, mert egy jól összeállított builddel kvázi legyőzhetetlenek lehetünk. Támogatott a co-op, méghozzá összesen 4 fő részére. Ezt akár otthon, egymás mellett ülve is kipróbálhatjátok (jó öreg couch co-op, ugye), de online is be lehet csatlakozni. Itt jegyezném meg, hogy szerintem a crossplay kihagyása elég nagy hiba volt, ugyanis PS5 és PS4 között az istenért sem tudtuk elindítani a játékot (pedig a rendszer felajánlotta, a szerver viszont ledobott), ellenben két azonos platformon letoltunk néhány kört együtt, és igazolhatom, hogy sokkal nagyobb így az élmény, ugyanis bőven több taktikázásra ad okot, ha többen nyomultok.
Ettől függetlenül persze a Soundfall single player része is abszolút megállja a helyét. A rajzfilmes átvezetők nagyon klasszak, kár, hogy viszonylag kevés van belőlük és ezek is rövidek. A megnyitható világok kellően változatosak, és mikor épp kezdenél ráunni az egyikre, akkor már véget is ér, és mész egy teljesen másik helyre. Az opcionális mellék-szakaszok teljesítésével a kötelező loot mellett emote-okat is meg lehet nyitni, aminek mondjuk, én nem sok hasznát vettem, de legalább a játékon belül lehet integetni egymásnak. A Soundfall egyszerű, de pont egyszerűsége miatt képes beszippantani. Olyan, mint egy jó zene: ha magával ragad, akkor teljesen átadod magad neki, kizárod a külvilágot és hagyod, hogy elvarázsoljon. Tudjátok, erre mondják manapság, hogy „elkap a flow”. A Soundfall pedig épp ilyen: percek alatt beránt, majd hirtelen azon kapod magad, hogy az aktuális dalt dúdolod, miközben parádés módon darálsz végig az adott pályán.
