A megmagyarázhatatlan, már-már paranormális esetek kiváló iskolapéldája lehetne az a Rebellion, amely az ezredforduló előtt még hihetetlenül tehetséges, nagy jövő előtt álló fejlesztőcsillag volt, mára viszont a B- és C-kategóriás játékok öntőüzeme. A csapnivalóan borzalmas, és éppen ezért sajnos örök emlékként kísértő Shellshock 2, a hasonló kvalitásokkal bíró Rogue Warrior, illetve a sorozat sikerének csak az árnyékát hozó, 2010-es Aliens vs Predator után csoda, hogy még nem húzták le a rolót. Megmagyarázhatatlan módon egy közepes siker (a Sniper Elite V2), és a világ legunalmasabb és legelnyűttebb (zombik) témájának frigye a legjobb ötlet, amit a brit csapat ki tudott magából facsarni az elmúlt pár évben.
HITLER MONDJA: ÖLJ
A Harmadik Birodalomnak lőttek, a szövetségesek már Berlint ostromolják, Hitler pedig mérges -- a bajszos diktátor a zoknijában bújtatott atomrakéták és a garázs alatt rozsdásodó, titkos rakétasiló helyett a természetfeletti erőket hívja segítségül, minden igaz németet a fővárosba rendelve, még akkor is, ha már nincsenek az élők sorában. A „Z-terv” nagy ötlete a teljes német sereg hadrendbe állítása, a holtak kihantolása, és csoszogó ágyútöltelékként való használata –az Indiana Jones-trilógia óta úgyis mindenki tudja, hogy a nácik mennyire szerették az okkultizmust.
Ez a bugyuta alapötlet mégis rettenetesen jól működik a gyakorlatban, pedig a Nazi Zombie Army sikerére azért nem lett volna okos dolog nagy összeget tenni. Az önállóan futó, az alapjátékot nem igénylő mellékszál kizárólag digitálisan vásárolható meg, ára nagyon baráti (11 eurót kérnek érte), feladatból pedig csak egyet állít elénk: zombikat kell ölni benne -- méghozzá sokat, százával és ezrével, pályáról pályára. Itt már nem kell settenkedni, mint az alapjátékban, nincsenek éber őrszemek, gránátokat hajigáló fritzek, csak te, jobb esetben még három társ, és a Harmadik Birodalom teljes serege, élőholt formában.
PÁROSBAN A VÁROSBAN
A társak megléte több szempontból is kulcsfontosságú. Egyrészt kooperatívban minden játék jobb, másrészt szólóban szinte lehetetlen boldogulni, egyedül már az első fejezet is olyan kemény tud lenni, hogy inkább bosszantó, mintsem élvezetes a szinte végtelen lövöldözés. Ez ugyanis egy mészárszék, és ezen nincs is mit szépíteni. A Sniper Elite V2 mégis tökéletesen működik teljesen hagyományos TPS-ként: fegyverből, lőszerből, célpontból van dögivel, az előrehaladás folyamatos, az időnként berakott területvédés kifejezetten intenzív, a tálalás pedig elsőrangú.
Ha valami miatt sajnálkozni lehet, az mindenképp a küldetések hossza és változatossága – a pályák minimum kétszer tovább tartanak, mint az ildomos lenne, harminc-negyven perc alatt szinte egyiket sem lehet teljesíteni, és ebben még nincsenek benne az esetleges újrapróbálkozások, amikre a kevéske, de borzasztóan nehéz főellenfelek kényszeríthetnek rá. Az is furcsa kissé, hogy a mesterlövészkedéssel járó, a belső szerveket (agy, szív, tüdő) látványosan roncsoló lövések is megmaradtak, és ugyanolyan halálosak, mint azelőtt, ami azért a zombik esetében cseppet sem szokványos.
ÖLJ!
Ráadásul a százszoros túlerő miatt már a mesterlövészkedés is elvesztette a súlyát. Látványosnak ugyan még mindig látványos, a távoli fejlövések pedig akkora extázist adhatnak, mint semmi más a nácik ritkítása során, viszont a belassított kamera, a kikockázott aprítás csak az első pár alkalommal nyújt érdekes látványt, utána egyszerűen érdemesebb kikapcsolni ezt a funkciót, mert vannak olyan részek, ahol egyetlen sikátorban úgy 100 katonával lehet végezni, természetesen mindegyik esetében fejlövéssel. Az se lett volna rossz, ha nem teljesen statikus a játék, ha lenne benne véletlenszerűség, valahogy úgy, mint a Left 4 Dead esetében, a dinamikusan változó ellenfelekkel. Itt sajnos mindig, minden alkalommal ugyanaz a csoport, ugyanaz a létszám vonul fel, amely elsőre és másodszorra, különösen barátok társaságában szórakoztató tud lenni, de az is biztos, hogy két végigjátszás nincs a Náci Zombikban.
Az első viszont legalább kifejezetten emlékezetes. Az új Sniper Elite nagyon dögösen néz ki, a zöldesre vett színpaletta tökéletesen passzol a lerombolt épületekhez és a vadítóan jól kinéző élőholtakhoz. Az ára alacsony, a gépigénye baráti, játékmenete egy snack egyszerűségével és nagyszerűségével ér fel -- ez bizony telitalálat, 2013 első kiváló kooperatív élménye. Ennél több (pláne 11 euróért) nem is kell!
