A szabad akarat kifejezetten problémás, ha valaki istennek születik, függetlenül attól, hogy istenről, vagy csak egy szimpla, omnipotens lényről van-e szó. A természettel még csak-csak meg lehet birkózni (egy kis árvíz ide, egy tűzvész oda, és máris minden rendben), de ha az emberek is belépnek a képbe, akkor bizony lesznek problémák. Főleg, ha azok az égvilágon semmi mást nem szeretnének csinálni, mint legyilkolni a másikat, csak azért, mert nem ugyanabba a népcsoportba tartoznak. Úgyhogy isten nem ér rá: meg kell mentenie a szerencsétleneket.
A POPULOUS NYOMDOKAIBAN
Ha létezne egy lista arról, melyek egy indie játék ismertetőjegyei, a Skyward Collapse a létező összes mezőt kipipálhatná. Furcsa, nem éppen tetszetős külső? Teljesen elvont, szinte példa nélküli alapötlet? Kifejezetten addiktív játékmenet? Ha mindig is erre vágytál, akkor itt megtalálhatod a számításaidat, elvégre istennek lenni nem éppen a világ legrosszabb elfoglaltsága. A probléma az, hogy vannak alattvalóid. Nem biztos, hogy tisztában vannak a létezéseddel, viszont valamilyen okból kifolyólag nem hagyhatod, hogy kihaljanak. Az nem baj, ha páran elvesztik az életüket a csatákban, ha elpusztul pár épület, csak a végére azért maradjon néhány élő, dolgos lélek. Hadd háborúzzanak: legalább kevesebb szájat kell etetni!
ISTENI SZÍNJÁTÉK
A Skyward Collapse a körökre osztott stratégiák stílusát hivatott erősíteni, annak is a Populous-ágát, ahol istenként kellene gondoskodni két halandó népcsoportról, a görögökről és a vikingekről. A két oldal maximálisan ellenséges, egyetlen céljuk kiirtani a másikat, de ez csak egy bizonyos fokig elfogadott – ha bármelyik oldal, bármelyik város kompletten elpusztul, mindent elölről kell kezdeni.
Ez elsőre nem tűnhet akkora problémának, elvégre csak két település van a spártai, négyzetekből felépített terepen. A cél minden egyes küldetés során egy adott pontszám megszerzése, amit el lehet érni kizárólag a termelésre fókuszálva, vagy épp a jóval egyszerűbb, látványosabb és izgalmasabb harcokkal. Ehhez alapot a nyersanyagok adnak, amiből van majdnem két tucat, kezdve a fával, a kővel és az érccel, egészen az olyan furcsaságokig, mint a disznó, a bárány, az agyag vagy a gyémánt.
TERMINÁTOROK
A játékmenet két jól elkülöníthető részre oszlik: építkezős és harcolós szakaszra. A kettő közös tulajdonsága, hogy minden cselekedethez – legyen az egy épület felhúzása, vagy egy harci egység mozgása/támadása – limitált mennyiségű akciópontra van szükség, így egy körben csak egy adott mennyiségű dolgot lehet elvégezni. Ez kezdetben kizárólagosan a városok létrehozását jelenti, mind a két oldalon. Az egységek közvetlen irányítására nincs lehetőség, azok a saját akaratuknak megfelelően végzik a dolgukat: oda mennek és azt csinálnak, ahová és amit csak akarnak.
Az izgalmat az ebből fakadó kiszolgáltatottság adja, valamint az a csöppet sem elhanyagolható szabály, ami szerint egyik oldal sem lehet túlságosan nagy előnyben. Minden küldetésben az egyensúly kialakítására kell törekedni. Ez az épületek esetében egyszerű, hiszen két tök ugyanolyan várost felhúzni nem nagy kunszt. A nehézséget a katonai egységek adják: a görögök harcosai sokkal fejlettebbek, viszont a norvégok oldalán harcoló mitológiai lények szinte legyőzhetetlenül erősebbek.
LICITHARC
Éppen ezért már pár kör alatt valóságos licitháborúba fordul át az addig kifejezetten barátságos stratégiázás. Istenként a te feladatod az egyensúly fenntartása, ehhez viszont mindig ki kell akasztani a mérleget. Ha hirtelen túl sok íjász hagyja el a görögök bázisát, akkor több barakkot kell felhúzni a vikingeknél; ha egy isteni lény szinte már a fél görög várost elpusztította, akkor nem árt az ostromgépeket munkába állítani. A konfliktus olyan gyorsan eszkalálódhat, amivel már-már képtelenség tartani a versenyt, amit csak súlyosbít, hogy a küldetések második szakaszától véletlenszerű események is bekövetkezhetnek – teljes egészében átrendeződhet a terep, vagy vérszomjas banditák kezdhetik zargatni a közelben járókat.
A Skyward Collapse rettentő rusnya, viszont alapötlete és játékmenete kiváló; ugyan eltart egy darabig, míg teljesen átláthatóvá válik, de hát soha sem egyszerű az istenek dolga.
