Viszonylag ritkán szoktam versenyjátékokon igazán meglepődni , az a kevés alkalom azonban különös mód szinte mind a Milestone nevéhez kötődik. A stúdióért sosem rajongtam igazán, de mégis úgy hozta a sors, hogy az elmúlt 10-15 évben majdnem mindent ki tudtam próbálni, ami a vevükhöz fűzhető. A meglepetések többsége sajnos inkább negatív töltetű volt, de akad kivétel is: a Ride például egyértelműen ilyen, amely a kicsit esetlen első részt követően szerintem kifejezetten jó irányt vett a folytatással. A harmadik felvonás Gebbbe kolléga szerint még jobb lett, és bár én kicsit sajnáltam, hogy a széria kezdte egy kicsit túlságosan is komolyan venni magát, ettől függetlenül azonban kíváncsian vártam, hogy mit talál ki az olasz stúdió a negyedik részre. Ekkor azonban még nem számítottam arra, hogy egy újabb meglepetés vár rám...
A korábbi pozitív élmények miatt tehát kifejezetten vártam a Ride 4-et, bízva abban, hogy ismét változatos és szórakoztató motorozás vár rám. Ehhez képest a kezdeti ismerkedési fázis olyannyira nyögvenyelősen alakult, amihez hasonlót rég nem tapasztaltam – minden volt, csak nem szórakoztató. Az első kötelező feladatok során úgy éreztem, hogy iszonyatosan visszafogott a motorok lassulása (még mindkét fék használatával is), de nem estem kétségbe, bekapcsoltam a dinamikus íveket, mondván, majd így hozzászokom az új, hosszabb féktávokhoz, koptatva kicsit a meglévő berögződéseket. Na, itt rögtön jött az újabb pofon, a Ride 4 ezen eleme ugyanis a legrosszabb, amit valaha láttam: nem elég, hogy kegyetlenül pontatlan (hol túl rövid, hol túl hosszú féktávot jelölve), de sokszor még a célegyenes kellős közepén (!) is képes sárgára vagy pirosra váltani. Maradtak tehát az érzésre vett lassítások, ami az előző rész esetében is sokat kritizált, szuperszigorú pályalimittel párban különösen kegyetlennek bizonyult: elég, ha túl agresszívan támadod valamelyik kerékvetőt, ha rámész egy kicsit is a vonalon túli aszfaltozott részre, vagy ha simán csak megcsíped minimálisan a füvet, már buktad is a körödet. Tekintve, hogy a Ride 4 első futamai szinte mind időmérő jellegűek, ez a most felvázolt csomag olyan első benyomásokat szállított, ami teljesen megdöbbentő volt számomra – és sajnos nem jó értelemben.
Végre eljutottam az első valódi versenyhez, ahol volt szerencsém megismerni a Ride 4 legrosszabb elemét is – pedig reménykedtem, hogy már túl vagyok a találkozáson. De nem, a mesterséges intelligencia többi motoros viselkedése valami gyötrelmes, a riválisok minden lehetséges hibát elkövetnek: belénk vágódnak a féktávokon, a kigyorsításoknál kilökik alólunk a motort, vagy egyszerűen csak nekünk jönnek a legártatlanabb szituációkban – például egy egyenes kellős közepén. Próbáltam gyorsan és agresszívan, lassan és óvatosan is menni, meg nagyjából mindent, ami elképzelhető a kettő között, de nem túlzok, amikor azt mondom, hogy egy kört tizenötödjére sem tudtam végigmenni bukás nélkül – és hangsúlyozom, ez a karrier legelső versenye volt a Cadwell Parkban. Oké, a tipikusan brit, szűk és dimbes-dombos vonalvezetésével vonzza a bajt, ezt nem vitatom, de az azért nem túl jó, hogy még itt is tartani kell a social distancing által megkövetelt másfél méteres távolságot, különben tuti kilök valaki. A helyzet pedig a modernebb, szélesebb pályákon sem sokkal jobb: pont ugyanolyan idiótán viselkedik mindenki, csak legalább több helyed van kikerülni őket. Örökre beleégett a retinámba, amikor a mellettem lévő úgy indult el, hogy egy kövér gázzal kilőtte maga alól a motort, ami aztán méterekre (!) felrepült a levegőbe, de az sem volt rossz, amikor a mezőny fele száz méter után, még bőven a célegyenesben összehozott egy tömegkarambolt.
A jó hír az, hogy ha ezeken a nehézségeken átrágjátok és túlteszitek magatokat, akkor egész jó dolgokkal találkozhattok. Maga a vezetési modell például a már említett érthetetlen féktávokat, illetve a szinte állandó (de emiatt egészen megszokható) alulkormányzottságot leszámítva egészen szórakoztató – ha autós hasonlattal kellene élni, akkor a simcade lenne a megfelelő jelző. A karrier pedig a Gran Turismo által lefektetett alapokon nyugszik: a folyamatosan gyűjtögetett kreditekből motorokat kell vennünk, amiket aztán tuningolhatunk, fejlesztgethetünk, mindegyik versenyre a megfelelő besorolású paripát hozva. Vannak egyéb kitételek is (a karrier során megszerzett pontok, illetve kupák mennyisége), így ha haladni szeretnénk, akkor a legtöbb helyen teljesítenünk kell a szükséges minimumot – a Ride 4 ezzel kényszerít rá bennünket, hogy mindenbe belekóstoljunk egy kicsit. Nagy kár, hogy maga a játékmód nem túl változatos, hiszen futamból nincs túl sok fajta, így a feladatokba idővel bele lehet unni, és a 30 pálya sem eget rengetően sok (főleg úgy, hogy a karrier elején csak a harmaduk elérhető a regionális bontás miatt). Összességében azt érzem, hogy túlságosan is konzervatívak voltak a készítők, és ez az érzés az egész játékot belengi – a Ride 2 például a karrierben sokkal bátrabban húzott elő szokatlan ötleteket, mint ahogy a fiktív pályák aránya is nagyobb volt. Félreértés ne essék, jó érzés a klasszikus aszfaltcsíkokon száguldozni, de egy jól összeállított originál kínálat nemcsak az élményt tudja feldobni és frissebbé tenni, hanem egy kis egyéniséget is adhat a játéknak – ez az, amiből a Ride 4-nek túlságosan sok nem jutott.
Bizakodva vártam tehát a Ride 4-et, de végül felemás érzésekkel távoztam: ha rosszindulatú lennék, akkor azt is mondhatnám, hogy ez egy kifejezetten jó motoros játék egy kifejezetten rossz motoros játékba csomagolva. A valódi összkép ennél persze árnyaltabb. A tartalom például mennyiségileg teljesen rendben van, egyedül motorból találunk csak valamivel kevesebbet, mint legutóbb – de csak azért, mert azokat a nulláról építették újjá, és ez meg is látszik a grafikán, ami egészen csinos. A vezetési élmény is tartogat élvezeteket, csak éppen ott vannak a már felsorolt furcsaságok, illetve ott a borzasztó AI, ezek együtt pedig képesek mindezt csúnyán aláásni. A karrier viszont kellő szabadságot nyújt minden téren, még ha nem is mondható túlságosan innovatívnak. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy majdnem minden jó elemre jut egy kevésbé jó, ami miatt nem könnyű egyértelmű álláspontra helyezkedni a Ride 4 kapcsán. Éppen ezért vásárlás előtt mindenképpen ajánlok egy próbát, hiszen ezzel kideríthetitek, hogy mennyire vagytok képesek tolerálni a negatívumait – nekem sajnos kevésbé sikerült, de ki tudja, talán ti megértőbbek lesztek vele.
