A bevezető nem elírás, ez bizony egy 2008-as horrorjáték, a Koei Tecmo azonban már egy ideje ráállt arra, hogy Japánon kívül a nagyvilággal is megismertesse a Fatal Frame-játékok (Európában Project Zero) kevésbé ismert epizódjait. Két éve piacra dobták a Project Zero: Maiden of Black Water-t, amely a 2014-es epizód felújított, és némileg kibővített változata volt, most pedig itt van a Mask of the Lunar Eclipse. Ez a játék annak idején kizárólag Nintendo Wii-re jelent meg, azonban most végre minden platformon elérhetővé vált, méghozzá angol fordítással (azért a japán szinkron természetesen maradt) és modernizált játékmenettel.
Ott repül a kis szellem!
1970-ben egy sorozatgyilkos, Yō Haibara elrabolt öt lányt a Honshutól délre fekvő Rougetsu-sziget szanatóriumából. A lányokat végül megmentették, de hogy mi történt velük, amíg fogva tartotta őket az elmebeteg Haibara, arra egyikük sem emlékszik. Két évvel később borzalmas katasztrófa sújtja Rougetsu-szigetét, kiirtva csaknem a teljes lakosságot. 1980-ban a megmentett lányok közül kettő rejtélyes körülmények között meghal, másik kettő (Misaki és Madoka) pedig visszatér a szigetre, hogy kiderítsék az igazságot a múltjukról. Mindkettőjüknek nyoma vész, ezért egy újabb túlélő, Ruka Minazuki megy utánuk – ő a játék kvázi főszereplője. Azért csak kvázi, mert Misakit és Madokát is lehet irányítani, a teljes kép pedig akkor áll össze, ha mindannyiuk sorsát megismered.
A Fatal Frame-játékok (vagy Project Zero, lényegtelen a megnevezés) sajátossága a szellemfotózás, és természetesen ezt itt sem hagyták el az alkotók. A Camera Obscura már a játék első fél órájában előkerül, és mivel mindegyik szereplő rábukkan, a harc ezúttal sem kerülhető el, ugyanis az elhagyatott hotel (amely egykoron szanatórium volt, csak átalakították) telis-tele van kóborló lelkekkel. Ezek egy része csak fel-alá sétálgat, ártalmatlan, azonban akadnak veszélyes kísértetek is. A Mask of the Lunar Eclipse kifejezetten lassan építkezik, ami a horror szempontjából mindenképp örvendetes, hiszen már jóval azelőtt képes megalapozni a hangulatot, hogy harcra kerülne sor. Teljesen egyedül mászkálni az ódon épületben felettébb nyomasztó érzést kelt, pláne mikor hirtelen bejelez az indikátor, hogy valami van a közelben. A játékmenet nagyrészt abból áll, hogy bezárt ajtókat kell valahogyan kinyitni, és ehhez megfelelő kulcsokat, vagy kulcsfontosságú tárgyakat összeszedni, miközben, néhány jól elhelyezett ijesztgetés kíséretében a sztori is halad előre.
Hotel Mentál
A Camera Obscura fejleszthető, többféle (egyre erősebb) film szerezhető bele, valamint a lencséit is lehet cserélni, és még olyan extrákat is pakolhatsz rá, mint például a jelző, ami megszólal, ha paranormális entitás van a közelben. A tárgylista könnyen kezelhető, a térkép pedig remekül átlátható – ezekkel nincs is probléma. A játék akkor durvul be, amikor megjelenik egy gonosz szellem, és neked le kell győznöd. A Camera Obscura gombnyomásra előkapható, ezzel kell bemérni a lelket, majd a megfelelő időben kattintani. Minél jobban sikerül feltölteni egy mérőt, annál nagyobb sebzést lehet bevinni az entitásnak. Bevallom, nekem ezzel akadtak gondjaim. Bár tudvalevő, hogy egy test nélküli alak képes átmenni a falakon, viszont amíg nincs teljesen fókuszban, nem tudod befogni a fényképezőgéppel. Ez különösen akkor dühítő, amikor odébb futsz, gyorsan megfordulsz, és kattintásra készen várod, hogy érkezzen. Csakhogy ő a falon keresztül jön, és mire észreveszed, már késő. Ha elkap, veszettül kell nyomkodnod a kiszabadulás gombját, máskülönben szépen leszívja az életerőd. Úgy gondolom, hogy a játék érdemi részét hiába hozták át nagyon szépen 2023-ba, az irányítás továbbra is képes frusztrálóvá válni. Addig nincs különösebb gond – max. a kameranézetet fogod szidni –, amíg csak felfedezel és próbálod megoldani a rejtélyeket. De amint vörösre vált az indikátor, és megjelenik egy szellem, szertefoszlik a varázs.
És sajnos a Mask of the Lunar Eclipse bővelkedik a szűk helyekben, ahol esélyed sincs a menekülésre. Próbáltam minden esetben azt a taktikát elővenni, hogy odébb futok, majd tisztes távolságból fotózom a felém közelítő kísértetet. Nos, ez addig működött is, amíg mondjuk, a kinti folyosókon történt maga a harc. Mikor a játék konkrétan egy akkora gyerekszobában szabadított rám egy lidércet, mint amekkora az első albérletem mosdója volt, ott majdnem rage quit lett a kaland vége. A Mask of the Lunar Eclipse egyébként kifejezetten szép, ami viszont már tényleg a Koei munkáját dicséri. Az árnyékok és a zseblámpa fénye hátborzongatóan realisztikus atmoszférát teremt, ami kiegészítve a hatalmas, elhagyatott épülettel, és a benne tanyázó rémségekkel, tényleg hozza azt a fajta j-horror hangulatot, ami a 2000-es évek elején volt divat Hollywoodban. Új kosztümök, és még egy Fotó-mód is bekerült a játékba, amivel nemcsak a szellemeket, de saját magad is fotózhatod, hiszen mi mást is tenne az ember egy elátkozott épület mélyén?
A Project Zero: Mask of the Lunar Eclipse egy korrekt horrorjáték, de a felhúzott látványvilágon túl bennem végig ott motoszkált az érzés, hogy az irányítását tekintve olyan, mintha visszarepültem volna a PlayStation 2-korszakba. Körülményes, nehezen szokható, a harcoknál pedig egészen kaotikus a játék vezérlése, így még azoknak is okozhat fejfájást, akik Easy szinten kezdenek hozzá a végigjátszáshoz. Elsősorban azoknak tudom ajánlani, akik még manapság is előkapnak egy-egy régebbi túlélőhorrort, és egyáltalán nem rettennek meg az old-school irányítástól, vagy a 2000-es évek elejét idéző megoldásoktól. Ha ezekkel meg tudnak barátkozni, akkor Rougetsu-szigetén egy rendkívül hangulatos, hátborzongató élményben lehet részük.
