A Persona 5 Royal a megváltásról szólt. Többnyire a valóságban is teljesen zakkant (már-már beteg lelkületű) karakterek még ellenszenvesebb verzióival találkozhattunk az alternatív világban (ott a "Palotákban"), ahol minduntalan el kellett hoznunk számukra a megváltást. Ezek olyan sötétebb színárnyalatok voltak a Persona-szériában, amikkel ugyan már korábban is kacérkodott az Atlus, viszont a Persona 5 Royal-ban maxolták ki őket úgy igazán. A Persona 5 Strikers egy huszárvágással kukázta a Royal karaktereit és eseményeit, és inkább az alapjátékot folytatta tovább – felemás eredménnyel. Az Atlus viszont úgy érezte, hogy ennyi spinoff után továbbra is van értelme tovább nyúzni a nagy sikerű ötödik részt, és a várva-várt Persona 6 nyugodtan maradhat még egy darabig a fiókban. Mint egy kedves régi ismerős, úgy köszöntött a Persona 5 Tactica, majd megkért, hogy ugorjak be egy finom kávéra a Leblanc-ba és pacsizzak a Fantom Tolvajokkal.
Jean, adja ide a vadászpuskámat!
Azokkal a Fantom Tolvajokkal, akik ebben a részben épp a Leblanc kávézóból kerülnek át egy számukra teljesen ismeretlen világba, ami olyan, mintha az 1800-as évekbeli Franciaország szürreálisabb verziója lenne. Mondjuk itt nem Arno ugrál a háztetőkön, hanem egy magukat Légionáriusnak nevező katonai csoport tartja elnyomásban a népet, élükön a helyi uralkodóval (és ez még csak az első világ!). Brigádunk továbbra is Joker vezetésével harcol az elnyomás ellen, de több ismerős szereplő is visszatér: itt van Makoto, Ryuji, Ann, Yusuke és Morgana is, mellettük pedig Futaba és Haru szintén beugranak mellénk. Kapunk vadonatúj karaktereket is, akik közül a leglényegesebb Erina, egy forradalmár, aki rögtön a sztori elején segít Jokernek és Morganának megszökni, hamarosan pedig beszáll a csapatba és aktív, hasznos taggá válik. Egy teljesen egyedi, a Metaverzum mélyére kalauzoló történetet kapunk, ami ismét az elnyomásról és az emberek kizsákmányolásáról szól, tehát ebben a tekintetben visszatérünk az alapjáték vagy a Royal hangvételéhez.
Tehát hiába a Persona Q-t idéző chibi-karakterdizájn és rajzfilmesebbre vett képi világ, a Persona 5 Tactica meglehetősen komoly témákat érint, ahogy azt a szériától már megszokhattuk. Oké, annyira durva pillanatokkal talán nem szolgál, mint mondjuk Nanako elrablása a Persona 4-ben, de fel kell rá készülni, hogy a színes-szagos körítés alatt bizony kellően lélektépő történetek lapulnak. A címből már lehet sejteni, de mindenképp érdemes szem előtt tartani, hogy a harcrendszer is változott és sokkal taktikusabb, nagyobb odafigyelést igénylő irányba ment el. A Fantom Tolvajok csapatából három karaktert kiválasztva kezdhetünk bele az összecsapásokba. Figyelni kell az ellenfelek helyzetére, hogy milyen messze vannak, fedezék mögött lapulnak-e vagy nyílt terepen, illetve, hogy akad-e bármiféle környezeti elem, amit a javunkba fordíthatunk (például robbanó-hordók). Karaktereink eltérő tulajdonságokkal és eltérő skill-fával is rendelkeznek, így nyugodtan lehet próbálkozni különböző variációkkal, amíg a legütőképesebb bandát meg nem találjuk.
Nem mindegy, hogy ki a jobb közel-, illetve távolsági-harcban, de ugyanígy a Personák tulajdonságait is szem előtt kell tartanunk, hiszen komplett összecsapásokat dönthetnek el – a lényeket egyébként immár bármelyik csapattag bevetheti, nemcsak Joker. A Persona 5 Tactica tehát tényleg nagyrészt a megfelelő taktika megtalálásáról szól, és az Atlus ebben a tekintetben nagyon ügyesen nyúlt hozzá a már korábban is remekül összerakott (körökre osztott) harcrendszerhez. A képességpontok nemcsak a főküldetések megszabott céljainak teljesítésével, hanem mellékes missziókkal is farmolhatók, aztán a Leblanc alternatív változatában – ez a bázisunk – szórhatjuk el őket. Ugyanitt lehet erősebb fegyvereket venni vagy beszélgetni a társainkkal, de akár a Velvet Room-ba (Bársony Szoba) is benézhetünk, hogy a Personákat fejlesszük, sőt, a mellékes tevékenységeket is itt vehetjük fel. Hangulatos, de hiányzik a felfedezés öröme.
Bizony, a Persona 5 Tactica legnagyobb negatívuma, hogy nagyon kötött lett maga a játékmenet. Nem kószálhatunk szabadon a küldetések között, csupán a Leblanc kávézó alternatív változatában beszélgethetünk a többiekkel, vagy szórhatjuk el a pénzünk és a képességpontjaink. Kár érte, mert a Metaverzum kifejezetten érdekes alapanyag és örültem volna, ha alaposabban fel lehet fedezni. Emellett érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a Persona 5 (mármint az alapjáték) ismerete nélkül előfordulhat, hogy csak bambán pislogunk egy-egy beszélgetés alkalmával. Ettől függetlenül a taktikusabb harcrendszer, a remek zenék és a kellően csavaros sztori bőven elviszik a hátukon a játékot, a chibi-dizájn pedig még mindig nagyon cuki. Persona 5-rajongóknak kihagyhatatlan, de azok is nyugodtan tehetnek vele egy próbát, akik a Marvel's Midnight Suns vagy a hasonló, körökre osztott stratégiai-játékok körökre osztott harcrendszere miatt találtak rá az Atlus új üdvöskéjére. Februárban érkezik a Persona 3 Reload, aztán remélhetőleg az Atlus most már tényleg átáll a Persona 6-ra, mert épp itt lenne az ideje egy újabb, a műfajt alapjaiban felrázó forradalomnak.
