A 2004-es Painkiller a maga nemében fantasztikus játék volt, mely gyakorlatilag egyedüliként taposta ki a fejlesztésért felelős People Can Fly előtt az utat a AAA-kategóriás játékvilágig. A lengyel srácok azóta más vizeken eveznek, legutóbb a Gears of War-sorozathoz rittyentettek előzményt, első gyermeküket pedig rútul magukra hagyták, hogy a Purgatóriumban bolyongva nézzen szembe az örökké tartó kárhozattal. És vele együtt mi, rajongók is szenvedtünk, hisz az utóbbi pár év Painkiller-játékai felértek egy istenkáromlással. Épp ezért lepődtünk meg, hogy a tavaly tavasszal kiadott Hell & Damnation milyen jól sikerült, és bár végső soron egy modernizált remake-ről van szó, azért meg kell hagyni, hogy a munkával megbízott, szintén lengyel The Farm 51 (csak tudnám, hogy a derék polákok honnan szedik ezt a sok fura nevet) milyen igényes alkotást tett az asztalra. A Painkiller: Hell & Damnation teszt persze már egy ideje a PC Guru Online-on is olvasható, így ha valaki részletekbe menően kíváncsi rá, milyen is a játék, az JohnBart kolléga virtuális tollának termékéből tájékozódhat. Igen ám, de eltelt egy év, és megérkezett az Xbox 360-as, illetve PlayStation 3-as változat is, melyek közül előbbit még a hivatalos megjelenés előtt lehetőségünk volt górcső alá venni. Lássuk, mit kapunk, ha a Microsoft konzolján támad kedvünk egy kis fájdalomcsillapításra!
Ördög és pokol!
A játék főszereplője ezúttal is Daniel, aki, bár kiirtotta a pokol hatalmas démonurait, nem kapta vissza szeretett kedvesét, s mivel se nem élő, se nem holt, a túlvilág szenvedéssel teli mocsarában botorkálva várja a soha el nem jövő véget. Egy nap aztán megjelenik a Halál, és alkut ajánl a Mennyek elárult bérgyilkosának: ha összeszed 7000 lelket, a derék kaszás visszaadja Catherine-t, és mindenki boldog lesz, irány a cuki kis lebegő fellegek és hárfák birodalma. Így hát a játék végül is folytatás, de ugyanakkor remake is, elvégre a pályák az első Painkiller és a Battle Out of Hell kiegészítő szintjeinek itt-ott módosított változatai. Emiatt lehetne sírni, de azt hiszem, a konzolos olvasóknak amúgy sem mond sokat a két régi program, így aki most először ugrik fejest a lengyelek tisztítótüzébe, meg lesz elégedve a változatos, gótikus helyszínekkel, melyek a maguk egyszerűségében hozzák a Painkiller-sorozat régimódi játékmenetét.
Elindulunk a pálya elején, majd egyszer csak utunkat állja valamilyen mágikus ajtó, s míg az adott terep összes pokolfajzatát jobblétre nem szenderítjük, nem is mehetünk tovább. Ilyenkor a szó szoros értelmében elözönlenek bennünket az ellenfelek, mi pedig azt sem tudjuk, hová kapjuk a fejünket, csak lövünk, ahogy a csövön kifér, és nosztalgikus könnycseppel a szemünkben gondolunk vissza a hőskor nagy címeire, mint a Doom vagy a Quake. A Painkiller: Hell & Damnation le sem tagadhatná, hogy ezeknek az időknek hivatott emléket állítani. A rengeteg, igen eltérő formában fellelhető szörnyszülöttet időnként a sötétség vezérei, a főellenfelek koronázzák meg, akik akkorák, hogy simán betöltik a nagyképernyős tévét -- sok sikert a lelövésükhöz! Mindehhez kiváló arzenál és egy érdekes tarotkártya-rendszer dukál, melyek a PC-s változat óta érintetlenek maradtak. A Hell & Damnation egyébként nem különösebben hosszú játék, de a nyolcfős kompetitív multiplayer és a kétfős kooperatív gyilkolás segít kitolni a szavatosságot, így a 10 ezer forintos ár egyáltalán nem vész kárba.
Ha fáj a kontroller
A játékkal tehát nincs gond, na de mi a helyzet a portolással? Nos, mint fentebb már írtuk, csak az Xbox 360-as változatról tudunk nyilatkozni, és azzal bizony nem volt komoly baj. A grafikáért az Unreal Engine 3.0 felel, a látvány pedig hozza az elvárható minőséget, ráadásul a PC-n gyakran a szemünk láttára betöltődő textúrák konzolon tökéletesen jelennek meg. Itt-ott belefutottunk ugyan pár apróbb grafikai hibába, de semmi komoly. Egyedül az zavaró, hogy a sebesség nem egyenletes, időnként beszaggat a játék, és bár ezek a lassabb szakaszok nem rontják le a játszhatóságot, azért egy évvel a PC-s premier után elvárnánk a zökkenőmentes játékot. Jó hír ugyanakkor, hogy az irányítás nagyon jól működik konzolon is, pedig egy ilyen sebes FPS-nél azért aggasztó lehet a kontroller válaszideje. Illetve az Xbox 360-as változat teljes magyar feliratot kapott, ami még úgy is kellemes meglepetés, hogy a program története beleférne egy mondókába. Vegyes tehát a technikai összkép, mégsem kell fejcsóválva sarokba dobnunk a lemezt, mint sok kisebb pénzből készített átirat esetén. Bár azt nem teljesen értjük, hogy a tavaly tavasszal debütált Hell & Damnation miért dobozos formában éri el a konzolokat -- letölthető címként sokkal több emberhez eljuthatott volna. Ugyanakkor, ha a PC-s pokolbolygatás nem kenyered, de szívesen Lucifer szeme közé lőnél, akkor konzolon is nyugodtan ereszkedj alá a pokolba, nem fogod megbánni!
