A soulslike címek mostanában igen komoly népszerűségnek örvendenek az indie fejlesztők körében, és az elmúlt hetekben is befutott belőlük két érdekes próbálkozás. A július végén megjelent Hellpoint sci-fi és horror elemekkel próbálta feldobni a zsáner Dark Souls-játékokból jól ismert formuláját, míg a Cold Symmetry csapatától érkező Mortal Shell azt a kérdést teszi fel, hogy vajon mi lenne, ha saját karakterünk helyett legyőzött harcosok feltámasztott hulláit vezethetnénk a harcba. A végeredmény pedig sokkal szórakoztatóbb, mint az ember elsőre gondolná.
Egy szétesett világ utolsó reménysége
A Mortal Shell sztorija a legtöbb soulslike játékhoz hasonlóan elég sötét és nyomasztó, valamint a zsáner hagyományainak megfelelően nincs is a szánkba rágva, a játék inkább ránk bízza, hogy összerakjuk a nagy, egybefüggő képet a sok kis homályos utalásból és apró információmorzsából. Röviden és tömören egy haldokló, szétesett világot járhatunk be egy különös, nemrég életre hívott lénnyel, akinek az egyik leghasznosabb képessége, hogy meg tudja szállni a halottakat, és így kvázi páncélként vagy héjként viselheti őket, ahogy arra már a játék címe is utal.
Ehhez a komor történethez pedig sikerült egy nagyon nyomasztó világot is megalkotni. Igaz, hogy a Mortal Shellből sajnos kimaradtak az igazán látványos és ütős helyszínek, de cserébe az egész játéknak van egy igazán erős és sötét hangulata, járkáljunk akár egy ősi romokkal telehintett, elvadult erdőben, akár valami misztikus, az élet és a halál között félúton elterülő létsíkon.
You Died
Alapjait tekintve a Mortal Shell pont úgy működik, mint a legtöbb soulslike játék, azaz piszok nehéz. Karakterünk már pár csapástól is fűbe haraphat, így nem ronthatunk fejjel előre az ellenségnek. Ki kell ismernünk és el kell kerülnünk a támadásaikat, hogy aztán a megfelelő pillanatban lecsaphassunk rájuk, kihasználva pillanatnyi védtelenségüket. A játék során két legfontosabb tulajdonságunk az életerő és az állóképesség, az egyes küzdelmek alatt ezeket kell menedzselnünk, ezen kívül pedig kapunk egy Resolve csíkot is, amit sikeres csapásokkal tölthetünk fel, és amit erősebb támadásokra költhetünk.
És bár a Mortal Shell mechanikái a fentiek alapján csak egy egyszerű Dark Souls-másolatnak tűnhetnek, a fejlesztők szerencsére vittek két fontosabb csavart a zsánerbe. Az egyik ilyen kis extra, hogy karakterünkkel bármikor kővé válhatunk egy rövid ideig, ami két szempontból is hasznos tud lenni: egyrészt ilyen állapotban nem sebződünk, ezért a képesség segítségével elháríthatunk olyan csapásokat is, melyeket amúgy biztosan bekaptunk volna, másrészt ellenfeleink fegyvere lepattan a kőről, így pedig védtelenek maradnak a mi pengénk ellen.
A másik izgalmas újítása a játéknak a megszállható hullák megjelenése. Ezeket a bukott harcosokat a pályákon szétszórva lehet megtalálni, és onnantól kezdve, hogy megszállunk egyet, szabadon irányíthatjuk és fejleszthetjük új héjunkat. Az egyes hullák kinézete és képességei eltérnek egymástól, ha pedig az életerejük nullára csökken, kilökődünk belőlük. Ebben az esetben két választásunk van: vagy villámgyorsan újra megszálljuk a testet, vagy valódi alakunkban próbálunk végezni a támadóinkkal, de nem árt résen lenni, hiszen a második halál mindkét esetben végleges.
Ezek az újítások pedig nagyszerűen működnek együtt a soulslike zsáner már bejáratott mechanikáival, egyben pedig adnak egy erős, egyedi ízt is a játéknak. Épp ezért a Mortal Shell elsőre piszok nehéznek tűnhet (főleg akkor, ha nem vagyunk jártasok az ilyen címek világában), de ha egyszer sikerül kitanulni a harcrendszerét, és kiismerni az ellenfeleit, akkor gyönyörű megmozdulásokat össze lehet vele hozni. Mert a világon nincs is jobb érzés, mint a megfelelő pillanatban kővé válva kivédeni egy amúgy végzetes csapást, aztán pedig lesújtani a védtelenné vált ellenfelünkre.
Kis csapat, kis soulslike
Játékmenetét tekintve a Mortal Shell egy nagyon élvezetes és izgalmas címnek mondható (már persze akkor, ha alapjáraton bejön valakinek a soulslike műfaj), azonban a program technikai oldalán sajnos már érződik, hogy egy kicsi, indie csapat munkájához van szerencsének. Az egyes átvezetők például elég minimálisra és sokszor erőtlenre sikeredtek, illetve az animációk sincsenek mindig rendben, a karakterek például hajlamosak belelógni egy-egy tereptárgyba vagy ritkábban egymásba is.
Illetve még azt is muszáj megemlíteni, hogy az fps szám néha indokolatlanul bezuhan egy rövid időre, ami az ilyen játékoknál, amikor a harcokban villámgyorsan kell reagálni az ellenfél mozdulataira, azért igencsak kellemetlen tud lenni. A jelenség több gépen is jelentkezett, illetve a grafikai beállítások piszkálásával sem lehetett teljesen megszüntetni, ami nagy kár, mert ezt leszámítva a Cold Symmetry alkotása remek játéknak mondható.
A nyár meglepetése
Mindent összevetve a Mortal Shell egy abszolút jó és ajánlható játék, mely elsősorban a soulslike címek rajongóinak lehet érdekes. Kővé válós mechanikájával és megszállható halottaival még a zsáner veteránjainak is tartogathat kellemes újdonságokat, és bár technikai oldalról nézve sajnos nem olyan acélos, a gyengébb átvezetők és a néha megingó fps szám korántsem elég indok arra, hogy otthagyjuk a digitális áruházak polcain ezt az indie gyöngyszemet.
