A kalandjátékok műfaja az egyik legszínesebb és legizgalmasabb a videójátékok között, és emiatt mind a mai napig érdemes figyelemmel követni a stílus egyes képviselőit. Lehet az adott alkotás meseszerű, fantasy, horror, vagy épp sci-fi, abban mindenki biztos lehet, hogy egy igazán egyedi történetet fog elmesélni, amire jól esik majd visszaemlékezni. Talán akadnak még néhányan, akik nosztalgikus emlékként őrzik a Broken Swordben látott Párizs őszi színeit, vagy a Syberia steampunk látnivalóit. A Life of Delta elsőre egy Machinarium-klónnak tűnhet, de szerencsére sokkal több rejlik a fémburkolat alatt.
A világvége után
A Nagy Háború véget ért – és nem mi győztünk. Minden ember eltűnt a Föld felszínéről, helyüket pedig humanoid hüllők vették át, akik a nukleáris háborúk eredményeként jöttek létre, másztak ki a felszínre, és ragadtak fegyvert. Mire bekapcsolódsz a sztoriba, már ezek a hüllők uralják a világot, és igyekeznek mindent eltörölni, amit az ember valaha is létrehozott. Ebbe a robotok is beletartoznak, akiket hatalmas olvasztótégelyekbe küldenek. A főhős, Delta is egy kis szervízrobot, akit azonban megment az egyik tégelyt üzemeltető Joe. Őt emiatt Megavárosba viszik, Deltának pedig valahogy a nyomára kell bukkannia. A Life of Delta alapvetően egy posztapokaliptikus road-movie is lehetne, hiszen a célod az, hogy 28 szinten keresztül eljuss a barátodhoz, egy olyan környezetben, amely már csak nyomokban emlékeztet az egykori Japánra.
Bár a Life of Delta félig-meddig point & click kalandjáték, eléggé dominálnak benne a minijátékok – amikből bizony akad bőven. Több mint 50 ilyen került bele a játékba, és persze fokozatosan nehezednek, ahogy egyre közelebb jutsz Megavároshoz. Az irányítás roppant egyszerű: az egérrel klikkelsz, és a fontosabb dolgokat a megváltozott kurzorral vizsgálhatod meg közelebbről. A kézzel rajzolt hátterek egészen elképesztőek, de tényleg, a szavam elakadt egy-egy láttán, annyira gyönyörűek lettek. A játékmenet alapvetően annyiból áll, hogy Deltával kell mászkálnod és megoldanod a minijátékokat, valamint gyűjtögetni tárgyakat és beszélgetni más robotokkal. Az említett minijátékok minősége egyébként változó, némelyik talán a kelletnél egy kicsivel bonyolultabb (segítséget nem igazán kapsz), de a józanész segítségével mindet ki lehet logikázni.
Sajnos néha egy-egy tárgy annyira bele van olvadva a háttérbe, hogy lehetetlen rögtön kiszúrni (egy botot például 5-6 percig keresgéltem), ami visszahoz egy régi, kalandjátékos szokást: a képernyőn össze-vissza matatást az egérrel. Amúgy a komplett Life of Delta olyan 4-5 óra alatt végigvihető, ami viszont nem feltétlenül indokolja a 20 eurós vételárat. Mindazonáltal roppant jó hír, hogy van benne magyar nyelv, ami ráadásul remek. Tömve lett a játék easter eggekkel a klasszikus sci-fi filmekre (az Alien és a Csillagok háborúja is megidéződik), és ezek magyarul még nagyobbat ütnek. Felnevettem, mikor az egyik robot arra panaszkodik, hogy nem szereti a homokot, mert az túl érdes és behatol mindenhova. A Life of Delta egy nagyon korrekt kis kalandjáték, de inkább minijátékok egyfajta gyűjteménye, ami miatt inkább idézi a Samorost-játékokat, mintsem a Machinariumot. Ha érdekel egy rövidke, ám felettébb kellemes, posztapokaliptikus élmény, egyedi háttértörténettel rendelkező robotokkal, valamint gyönyörű, kézzel rajzolt hátterekkel, akkor mindenképp jó vétel lehet a kis szervízrobot nagy kalandja.
