A LEGO Racers egyike volt a kedvenc gyerekkori videójátékaimnak, melybe megszámlálni is nehéz, hány órát öltünk a húgommal, mire teljesítettük az utolsó versenyt is. A széria azonban a hatodik konzolgeneráció során érthetetlen okokból kifulladt. Bár a LEGO brand népszerűsége azóta is töretlen, versenyzős játékkal nem próbálkozott azóta más – már ha a Forza Horizon 4 zseniális LEGO DLC-jét nem számítom. Aztán megérkezett a bejelentés, hogy készül egy újabb versenyzős Lego játék, mely amellett, hogy eszméletlenül látványosan festett, úgy tűnt, még valamennyire a régi széria szellemiségét megidézi – mindez a 2K berkeiből és a Forza Horizon széria stílusában.
Kockaverseny
Az indítást követően előbb érdemes összekötni a játékot 2K fiókunkkal, hogy így működjön az online játék, majd bele is vághatunk akár a sztori mód, akár a különböző egyéni versenyek, versenysorozatok és minijátékok világába. A játék rögtön két piros pontot zsebelhetett be tőlem, mivel egyrészt maga a történet a legkisebb mértékben sem veszi magát komolyan, és parodisztikus hangnemében megidéz olyan ”klasszikusokat”, mint például a Speed Racer anime. Másrészt a játék teljes egészében végigjátszható többjátékos módban is – akár osztott képernyővel és két kontrollerrel, ami annak ellenére számít manapság ritkaságnak, hogy az igény úgy vélem, hatalmas lenne rá. A történet módban a célunk, hogy megszerezzük Bricklandia versenyvilágának legértékesebb díját, a Sky Trophyt-t, melynek érdekében előbb zászlókat kell gyűjtenünk a különböző, veterán autóversenyzők legyőzésével. A játék egy rövid tutorialt követően viszonylag egyszerű receptet követ: a nyílt játékvilágban kocsikázva versenyek, mellékküldetések, eventek teljesítésével el kell érnünk egy megadott szintet profilunkkal, ezután össze kell mérnünk tudásunkat a soron következő riválissal, majd legyőzése után egy zászlóval, és ellenfelünk járművével gazdagodva folytathatjuk utunkat.
A versenyek nem csak a LEGO Racers széria rajongói számára tartogatnak ismerős motívumokat – ha játszottatok bármilyen, poweru-pokat használó kart racer játékkal, mindössze egy jelentősebb meglepetés vár majd rátok a járművek automatikus váltogatásának formájában. Ahogy járművünk új tereptípusra tér, automatikusan átváltozik egy annak megfelelő, korábban kiválasztott járműre. Tehát lényegében sosem egy járművet használunk, hanem egy háromtagú – aszfalt, terep és vízi – loadoutot, melyet a versenyek között – karakterünk külsejéhez hasonlóan – bármikor cserélgethetünk. Ráadásul nem csak a riválisoktól megnyert, vagy DLC-k révén bezsebelt kocsikat vethetjük be, illetve szerelhetjük fel a megnyitott perkökkel. A térkép megadott pontjain, illetve a főmenüből elérhető garázsokban sajátokat is építhetünk, akár a nyers vázból kiindulva, a határ pedig csak a csillagos ég – valamint a kockák száma és mérete alapján számolt súlylimit.
A játékvilág minden zóna esetében látványos, hangulatos, számos vizuális poénnal, mellékküldetéssel megfűszerezve, és a LEGO világ stílusával összhangban, a nagyobb épületeket leszámítva szinte minden eleme rombolható is. Ez a mechanika nem pusztán vizuális: a versenyek során, ha driftelve ledaráljuk a pályaszéli tereptárgyakat, úgy nem csak az amúgy igen gyorsan regenerálódó turbó sávot tölthetjük újra, de helyrepofozhatjuk járművünk sérüléseit is. A történet szintlimitek általi lassítását sem éreztem kimondottan durvának. Egyedül játszva is hat-nyolc óra alatt abszolválható a sztori, amit az összes opcionális tartalom teljesítése durván húsz órásra nyújthat ki. Multiplayerben pedig, ha párhuzamosan gyűjtitek a tapasztalati pontokat akár a térkép két ellentétes pontján (a megkötés mindössze annyi, hogy egy zónában kell lennetek és versenyt, illetve minijátékot csak együtt indíthattok), ez még rövidebb is lehet.
Ez sosem volt olcsó hobbi
Ez azonban jogosan veti fel a kérdést, hogy így biztosan megéri-e a játék kissé borsos, 60 euró, azaz nagyjából 22 500 forint körüli alapára a zsebbenyúlást, a problémák sora pedig itt még nem ér véget. A játék nehézségi szintje kissé túlzottan leegyszerűsített: a versenyek során a riválisok hatékonysága az utolsó körhöz közeledve látványosan csökken, azonban legyünk bármennyire is ügyesek, sosem maradnak le tőlünk túlságosan. A versenytípusok, illetve különböző mellékküldetések (egymással versengő gyűjtögetés, hatalmas tereptárgyak belökdösése Rocket League stílusban megadott helyekre, városlakók menekítése vagy épületek védelme idegenektől/zombiktól) és eventek egy idő után borzasztóan repetitívvé válnak, ám a legnagyobb bökkenő a mikrotranzakciós rendszer. Ez volt az az elem, amitől a legtöbben tartottak, amikor kiderült, hogy a játék a 2K berkeiben készül, és bár a helyzet a cikk írásakor még nem annyira vészes, a rendszer elég nyomatékosan van jelen a játékban. A végigjátszás során fel sem bukkanó, akár kifejezetten combos járműveket, alkatrészeket, karakter skineket vásárolhatunk össze magunknak olyan árakon, amelyekre valódi pénz felhasználása nélkül szinte mindig túl lassan gyűlik csak össze a summa. Saját építésű járműcsodáinkat pedig online fiók ide vagy oda, nem oszthatjuk meg egymással – vélhetően azért, hogy így a piacot a 2K saját fizetős csomagjai határozhassák meg.
Így bár ideig-darabig egészen jól szórakoztunk a LEGO 2K Drive-val, sajnos közel sem hibátlan darab, holott nem sok választja el az igazi zsenialitástól. 60 dollárt/eurót semmiképp sem ér, még ha hozzám hasonlóan tombol is bennetek a nosztalgia a LEGO Racers iránt. Érdemesebb megvárni egy komolyabb leárazást, illetve azt, hogy az elkövetkező hónapokban mennyire válnak majd hangsúlyossá a mikrotranzakcióval megvehető csomagok, melyekben sajnos ott a potenciál igen komoly pay-to-win elemek bevonására.
