A PC-re tavaly már megjelent, de idén konzolokra is ellátogató Hover ugyan egy kicsit komor, világmegmentős felütéssel indít, de a komolyság legapróbb szikrája is rögtön kialszik bennünk, ahogy belépünk neonfényektől ragyogó, futurisztikus játszóterünkre, és meghalljuk a látványhoz tökéletesen passzoló elektronikus zenéket. A történet szerint 4214-ben járunk, és egy gonosz diktátor tűnik fel az ECP 17 néven is ismert Hover City utcáin, aki teljesen az uralma alá hajtja a lakosságot, elzárva őket a külvilágtól és teljesen betiltva mindenféle szórakozási lehetőséget. Feladatunk, hogy első körben bizonyítsuk rátermettségünket az ellenálló Gamers brigádnak, majd a szervezet tagjaként felszabadítsuk a várost – mindezt egy olyan görkoris szerkóban, ami még Marty McFly légdeszkáját is kenterbe veri.
Az önfeledt parkour akciózás rögtön előhozza a Jet Set Radió-s emlékeket, a játék pedig egész nyugodtan tekinthető a széria szellemi örökösének. A hatalmas, fényárban úszó várost, a Gamers otthonaként szolgáló, labirintusszerű csatornarendszereket és más helyszíneket – a sztori léptékében ugyan, de – teljesen szabadon bejárhatjuk, miközben akcióhősöket megszégyenítő mutatványokkal ugrálunk háztetőről háztetőre, siklunk végig korlátokon, kapaszkodunk fel űrhajókra, vagy épp szaltózunk át egész épületeket. A trükkökkel nemcsak a fejlődésünkhöz szükséges pontokat zsebelhetjük be, de feltölthetjük velük high-tech ruhánkat is, ami tovább növeli sebességünket és mozgékonyságunkat. Ráadásként a külső mellett akár belső nézetben is pattoghatunk falról falra, amivel teljesen más szemszögből fedezhetjük fel a világot, és új módon időzíthetjük trükkjeinket, ugrásainkat.
A zsúfolt városban sajnos néha elég körülményes a navigálás, így többször is azon kaptam magam, hogy perceken át állok az „Oké, de mégis, hogy a búbánatba jutok fel oda?” kérdést ismételgetve. Ezen sajnos a csupán küldetéseinket és saját helyzetünket jelölő térkép sem sokat segít, de a képernyő alján megjelenő irányjelző, valamint az Obi-Wan Kenobi szellemét idéző, falakon is átütő neonkörvonalak már valamelyest hasznosabb támpontot adnak – csak nem a megközelítésre. Élet- és időmentő funkció a Forza-játékokból is ismert visszapörgetés, amivel gyorsan és könnyedén korrigálhatjuk a félresikerült ugrásokat, és ugyan az időt nem tekerhetjük vissza vele – tehát verseny közben ellenfeleink így is szemrebbenés nélkül megelőzhetnek –, de azért elkerülhetünk vele néhány mini szívrohamot, ahogy hősünk épp a 20 percig mászott épületek földszintje felé zuhan.
Szerencsére nem kell egyszemélyes hadseregként szembeszállnunk Hover City elnyomóival, hiszen a számos NPC karakter mellett akár barátainkkal is bevehetjük a várost, és fejest ugorhatunk a kötetlen felfedezés mellett a rengeteg tennivalóba, köztük a neon jelzések begyűjtésébe, a kémrobotok levadászásába, a propaganda plakátok lefestésébe, a chipeket rejtő dobozok felkutatásába, a világot bemutató tárgyak beolvasásába, és még sorolhatnám napestig. A különböző sztori- és mellékküldetésekben emellett többek között másokkal vagy az idővel versenghetünk, de akár egy görkoris labdajátékban is megmutathatjuk, hogy ki a király; szinteket lépve/feladatokat teljesítve pedig a random dobozokból is zsákmányolható chipekre tehetünk szert, amivel tovább fokozhatjuk sebességünket, ugrásunk mértékét és egyéb képességeinket – ezzel pedig növelve esélyeinket a gonosz diktátor elleni „harcban”. Jó móka, próbáljátok ki, a Jet Set-rajongók pedig előnyben vannak.
