A VR-játékok esetében két kategóriát különböztethetünk meg. Az egyik a komplett, több órás játék, mint például a Resident Evil Village, míg a másikba olyanok tartoznak, amelyek csupán egyfajta könnyed VR-élményt próbálnak átadni. Ilyen mondjuk, a Tetris Effect, a Superhot VR, vagy akár a Beat Saber, amely elé odaül/odaáll az ember, lenyom pár menetet, és már veszi is le a headsetet. Eleve a motion sickness és a fejfájás bárkinél elő tud jönni pár óra intenzív játék után, szóval hiába van a Skyrim-nek vagy a No Man’s Sky-nak is VR-verziója, ezek a címek kevésbé lesznek kelendőek azok számára, akik mondjuk, baráti társaságban akarnak szórakozni egy-egy játékkal – na, nekik például tökéletes választás lehet a Gorn, amiben gladiátornak állhatnak.
Hol vagy, Spartacus?
A Gorn a 2016-os Early Access, majd 2019-es PC-s befutása után, 2020-ban, PSVR-ra is megjelent, most azonban a Devolver Digital úgy döntött, hogy megjelenteti PS VR2-re is. A legjobb az egészben, hogy akinek már megvan a PSVR-verzió, az teljesen ingyen frissíthet az újra. Több játék alkalmazza ezt a megoldást, ami mindenképp örvendetes manapság, mikor a videójátékok egyre drágábbak, a VR-készülékek pedig már-már a luxus-kategóriát erősítik. Mikor annak idején először próbáltam rá a Gornra, emlékszem, teljesen elképedtem a brutalitásán. Most, hogy a játék elérhető PS VR2-re is, visszalátogattam az arénába, és megnéztem, hogy a nyilvánvaló grafikai tuningon kívül változott-e bármi. Nos, alapvetően nem sok. Ez még mindig ugyanaz a játék, csak immár szebb, picit több extrával lett megtöltve, és az irányítás is átállítható, ami mindenképp pozitívum.
Ha ismered a Spartacus – Vér és homok című sorozatot (ha nem, akkor azonnal pótolni!), akkor ismerős lehet a felállás. Te egy gladiátor vagy, behajítva az arénába. Fegyvereket vehetsz fel (vagy éppen el), jönnek az ellenfelek, és mindenkivel végezned kell. Ha az utolsó harcos is elhullott, a magasba kell emelned a kezed, ezzel jelezve, hogy te vagy a győztes – ekkor megnyílik a következő szint, és készülhetsz az újabb összecsapásra. Igazából a Gorn semmi sztorit vagy hasonlót nem kínál, itt a játékmenet egésze a minél brutálisabb harcokra fókuszál. És komolyan mondom, ami a Gornban gore és vérengzés szintjén végbemegy, az valami egészen elképesztő! Lecsaphatod ellenfeleid végtagjait vagy fejét, konkrétan úgy beverheted az arcukat egy buzogánnyal, hogy kirepülnek a szemeik, és a Gyalog galopphoz hasonlóan akár egy kéz- és lábnélküli, beszélő torzót is faraghatsz a szerencsétlenekből. A Gorn mindezt eltúlzott, rajzfilmes módon tárja eléd – ha akarod, még a vért is kicserélheted színes cukorkákra.
Crixus büszke lenne
Ellenfeleid csetlenek-botlanak, olyan, mintha mindenki totál részeg lenne, de amint előkerül egy talpig páncélban érkező főellenfél, már mindjárt nehezebb a dolgod! A fegyverek skálája egész széles: a mezei kard és buzogány mellett íjat vagy spéci eszközöket (például rák-ollókat) is bevethetsz. Valami elképesztő élmény, mikor kilövöd a nyilat, az beleáll az egyik gladiátor fejébe, odarohansz – közben pajzzsal hárítasz egy feléd kilőtt nyílvesszőt –, kikapod belőle és Legolas módjára már lősz is megint. Nem véletlen, hogy ebből a játékból már másfél milliót eladtak világszerte: a virtuális valóságban gladiátorként pusztítani sehol máshol nem volt még ennyire immerzív és szórakoztató élmény. Sajnos a PS VR2-verzió egyelőre még messze áll a tökéletestől, hiszen előfordul, hogy karaktered centikkel odébb fogja meg a fegyvert, mint ahol kellene (így kvázi a levegőben lóg), és valamiért az arénákban is túl nagy csend uralkodik, de ezek csak minimálisan vesznek el az élményből. A Gorn továbbra is az egyik legjobb VR-játék a piacon, amely immár PS VR2-tulajok számára is elhozza az ókori gladiátorküzdelmek karikatúraszerűen véres és brutális világát. Viszont a Gornnál különösen fontos figyelni arra, hogy játék közben legyen elég helyed, mert tipikusan az a fajta VR-élmény, amibe belefeledkezve össze-vissza csapkod az ember és ezt akár a csillár is bánhatja. Tapasztalat.
