Sosem jó arra ébredni, hogy az ember alulról szagolja az ibolyát. Pedig épp ez történik hősünkkel, aki viszont furcsa mód mégiscsak látja és érzékeli a külvilágot - lelke egy furcsa, köztes stádiumban vár feloldozást, vagy valamiféle megoldást. De vajon miért haltunk meg és miért lebegünk ebben az állapotban? Ki az a hölgy, akinek megmentéséért felelünk, kik vannak a vonal túlsó végén, és különben is... Különben is álljunk meg, vegyünk egy nagy levegőt. Az Ace Attorney szériáért felelős Shu Takumi régi-új játéka ugyanis pont erről a rejtélyről szól, ne is bontsuk tovább a részleteket.
Mit lehet akkor egy erőtlen szellemmel csinálni? Elég sok mindent, ugyanis nem egy minden spirituszt nélkülöző lélekként, sokkal inkább tevékeny fantomként róhatjuk az adott fejezetnek vagy "pályának" tekinthető feladványokat és sztori-elemeket. Két síkban működünk, az egyikben mozgunk és próbálunk utat lelni magunknak a tereptárgyak között. A másikban pedig aktívan zajlik az idő (nem végtelen a szellemlét a megoldandó feladatok környékén), és itt tudunk beleszólni a világ dolgaiba. Például abba, hogy mások halálát megakadályozzuk, egyszerű mód aktivált kapcsolókkal, lepottyantott bontógolyókkal meg hasonlóan mókás interakciókkal. Mindeközben pedig rengeteg-rengeteg párbeszéd zajlik a környezetünkben, szóval a Phoenix Wright játékokhoz hasonlatosan van egy visual novel jellegű eleme is az egésznek. És tudjátok mit? A Ghost Trick végre egy eredeti ötletet ad elő, totál frissnek hat a játékmenet, tele okos, folyamatosan bővülő, szívatós-rafkós elemmel és igényes apróságokkal, amelyekre lehet, elsőre fel sem figyelnél... Gondoltátok volna, hogy mindez Nintendo-ról lett portolva?
Igen, a Phantom Detective egy 2010-es Nintendo DS játék portja, szinte érthetetlen is, hogy miért épp most és így jött el a játék újrakiadásának ideje. Ennek megfelelően vannak furcsaságai a kiadványnak. Például az, hogy a régi kétképernyős/érintőscreen-es megoldások helyett egy kijelzőre van szuszakolva minden, de igazából maradt minden arányaiban úgy, ahogy DS-en emlékszünk rá. Kicsit nagyok a feliratok és az ikonok, az annak idején 3D-ből 2D sprite formába gyúrt grafika mintha vektoros nagyítást kapott volna. Tudjátok, jól néz ki a játék, de ha valaki ismeri ezeket a megoldásokat, annak számára egyértelmű lesz, hogy nem 50 inches tévére lett kitalálva a Ghost Trick. Pláne nem OLED-re.A képernyő szélén lévő kitöltő sávokat nem lehet feketére kapcsolni, szóval ezzel számoljon az, aki nem szereti a statikus anyagokat a korszerű kijelzőkön (igaz, a játék használja ezeket a sávokat, de nem folyamatosan, és nem teljes kitöltés formájában).
Az újrahangszerelt zenék kicsit nekem ihlettelennek hatottak, a régi hangminták pont ugyanolyan módon, hanem stílusosabban szólnak. És nincs szinkron. Rengeteg a szöveg, a remaster platformok adattárolói is elbírták volna ezt a lehetőséget, de a Capcom nem vállalkozott a rengeteg duma "élősítésére". Emellett vannak a szokásos apróságok, tapéták, galéria, satöbbi... De ezek már-már alapvetőnek számítanak egy ilyen kiadványnál, szóval nem tulajdonítanék túl nagy szerepet nekik.
Egy remek, mai napig erős játékmenet van beleszőve egy láthatóan nem tévéformátumra tervezett körítésbe. Ez elnézhető a játéknak, révén Steam Deck-en vagy Switch-en továbbra is megmarad az eredeti szellemiség. A remaster során azonban nem törekedtek arra, hogy formát bontsanak, inkább csak szintre hozták a már meglévő dolgokat. Így a Ghost Trick: Phantom Detective a játék hőséhez hasonló módon félúton ragadt. Itt épp a korszakos kiválóság és a pénzcsináló átiratok kategóriái között.
