Nagyjából másfél évtizede már, hogy a táblás játékok szerzői között kisebbfajta legendának számító Richard Bodley Scott elkészítette a Slitherine saját, külön bejáratú táblás világát, a Field of Gloryt. Az ókor és a középkor jelentősebb ütközeteit feldolgozó wargame szabályrendszere azóta is folyamatosan fejlődik, ráadásul rendszeresen készül belőle számítógépes adaptáció. Jelenleg ott tart a széria, hogy a Field of Glory 2: Medieval cím alatt fut a középkori ág, aztán Empires alcímmel létezik belőle egy 4x stratégiai verzió, míg az ókor nagy csatáit a natúr Field of Glory 2 címke alatt futtatja az angol fejlesztőcsapat. Utóbbi 2017-ben lépett először a nagyérdemű elé, és azóta is folyamatosan érkeztek hozzá DLC-k, a Swifter than Eaglesszel viszont most bezárul a kör.
Először talán ízlelgessük egy kicsit a címet, amely igazából egy idézet Sámuel 2. könyvéből (Biblia, Ószövetség), amelyben Dávid, Izrael későbbi királya ekképp emlékezett meg Saulról és Jonatánról, miután megtudta, hogy odavesztek a filiszteusok ellen vívott csatában: ”Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál.”. A bibliai hivatkozás azonban csupán egy mottó, hiszen továbbra is a történelemkönyvekből merít az alkotás – ezúttal az első komolyabb civilizációk megjelenéséig, vagyis az első nagyobb háborúkig lapozunk vissza. A Mezopotámiában kialakuló Akkád Birodalom például Krisztus előtt 2400 évvel már hadat viselt a környező sumér városállamok ellen, de a másik három (önálló) kampányszereplő (tehát a hettiták, II. Ramszesz és III. Szalmanasszár – Újasszír birodalom) is megvívta a maga emlékezetes csatáit.
A Field of Glory táblajátékos múltja természetesen lépten-nyomon visszaköszön: egyrészt minden csata úgy kezdődik, hogy egy adott pontértékből kell összeválogatni a haderőt, másrészt a körökre osztott ütközetek igencsak egyedi szabályrendszer szerint zajlanak. A könnyű fegyverzetűek például automatikusan kitérnek/elhátrálnak a nagyok útjából, a lovasság pedig parancs nélkül is üldözi a megfutamított ellenséget, de az arcvonal áttörésénél is megvan az önálló előrenyomulás előnye. Bekerítés, hátbatámadás, kohézió és morál – egy jó hadijáték minden aspektusa megtalálható a csomagban, ráadásul igencsak könnyen elsajátítható módon. Emellett persze az sem elhanyagolható tényező, hogy az első rész riasztó külseje után a 2017-es másodiktól már nem feltétlenül fogunk kifutni a világból.
A Swifter than Eagles (leszámítva az olyan ”apróságokat”, mint a 19 új nemzetből összeollózott hatvanvalahány készlet, plusz az előre összerakott csaták) leginkább a harci szekerekről szól. Az akkádok (sumérok) négykerekű, nagy, nehézkes batárjairól, melyek kvázi mozgó bástyaként működtek, vagy például a kor hadviselését meghatározó, könnyű hettita és egyiptomi szekerekről. Utóbbiak a küllős kerekeknek köszönhetően jóval mozgékonyabbak voltak, és főleg íjászokat hordoztak, így a játékban tökéletesen használhatók az ellenfél gyalogságának folyamatos vegzálására, majd bekerítésére. A bronzkor további harcosai (kb. 50 új egység), a lándzsások, egyszerű íjászok, dárdavetők és parittyások között pedig ránézésre talán nincs sok különbség, de a különböző időszakok/nemzetek seregeiben jónéhányszor újraértékelődtek a szerepek.
A Field of Glory 2-ről már régóta tudjuk, hogy egy nagyszerű csataszimulátor (ráadásul a 6 DLC-vel elég alaposan körbelövöldözte az ókor számba vehető témáit), ugyanakkor a folyamatosan adagolt új kampányok ellenére ugyanott tart, ahonnan anno elindult. A hadjáratok többsége még mindig ugyanarra a sablonra épül: pár mondatos eligazításra, majd random pályákra vitt, döntőnek mondott csatákra, amelyet csak olyan alternatív lehetőségek szakítanak meg, minthogy a következő küldetésbe a győztes sereggel, de utánpótlás nélkül, vagy egy új összeállítással menetelünk-e tovább. A Swifter than Eagles tehát főképp az új egységek miatt érdekes, egyéb érdemi előrelépést ugyanis képtelen felmutatni.
