Rokoni szálak
Ha van játék, amelynek készítői semmilyen körülmények között nem tagadhatnák le, honnan merítettek ötleteket szerzeményükhöz, az a Fate. Hol is láttunk már olyat, hogy adott egy városka, ahol a bennszülöttekkel egyrészt különféle üzletekbe bocsátkozhatunk, adhatunk-vehetünk különféle kardokat, varázspálcákat, gyógyitalokat, másrészt pedig folyamatosan küldetésekkel látnak el minket, hősünk pedig ezen megbízatások teljesítésével tapasztalati pontokat szerez és a szörnyek által elszórt fegyverek begyűjtésével válik egyre hatalmasabb harcossá? A tisztelt szerzők alighanem fanatikus Diablo-rajongók, akik késztetést éreztek arra, hogy megpróbálkoznak valami hasonlóval. Nincs ezzel semmi baj, nem ez az első alkalom, hogy a nevezett játékból ötleteket merítenek átmeneti alkotói válságban szenvedő fejlesztők. Ha esetleg egy kis pluszt hozzá is tudnak tenni, akkor abból olyan rossz csak nem sülhet ki.
Ezer lépés Grove labirintusában
A karakterkészítés meglehetősen egyszerűre sikerült: hősünk nemén, nevén, külsején kívül más formálási lehetőségünk nincs – semmi pontelosztogatás, faj- vagy kasztválasztás. Ami újdonság lehet, hogy kalandjainkon nem leszünk egyedül, egy kutya vagy ízlés szerint egy macska fog mellénk szegődni, tulajdonságaik között nincs gyakorlati különbség.
Aki ismeri a Diablót és társait, az otthonosan fog mozogni a Fate-ben is. A városlakók szintúgy minket fognak megkérni kisebb-nagyobb problémáik megoldására. Ezek a küldetések sajnos meglehetősen egysíkúak – bocsánat, legyen inkább „kétsíkú”: mert vagy egy erősebb szörny legyőzésével bíznak meg minket, vagy pedig egy elveszettnek hitt tárgy megkeresésével. Ennyiben ki is merül a dolog, sehol egy agyafúrtabb rejtvény, mint például annak idején a hasonló stílusú DarkStone-ban, ahol azért akadt egy-két komolyabb fejtörő.
A szörnyek láttán első alkalommal némiképp felhúztam a szemöldököm: lila színekben pompázó gombák és kocsonyaszerű zselé-lények támadtak rám, akiket látszólag valamilyen komolyabb sugárzás érhetett. Később azért szerencsére javult a helyzet, fokozatosan bukkantak fel a már ismert zombik, férgek, ogrék és társaik.
Nem újdonság, hogy idővel szintet lépünk – így van ez esetünkben is, de a játék itt is fantáziahiányban szenved: van négy fő tulajdonság (erő, ügyesség, életerő és mágia), ezeken kívül pedig képzettségek között oszthatjuk el a nehezen megszerzett pontokat, melyek leginkább egy fegyverfajtára ill. mágiára korlátozódnak. Társunk fejlődése amúgy automatikus, nem sokat kell bíbelődnünk vele. Sok kombinációs lehetőséget sajnos amúgy sem nyújt kísérőnk, irányításába nem szólhatunk bele, viszont előny a megnövekedett készlet, hiszen ő is örömmel cipeli a megszerzett és eladásra váró tárgyakat. Szerencsére meghalni nem tud, ha elfogy az életereje, egyszerűen menekülőre fogja. Ami jópofa dolog, az a horgászás: ha sikerül egy rangosabb halat kifognunk (csillagok jelzik az alkalmas pecázóhelyeket), azt vessük csak szőrmók társunk elé, aki annak elfogyasztása után még vérszomjasabb fenevaddá alakul át!
Fegyverek, páncélok, ékszerek terén is a nagy ős köszön vissza, alapjában elmondható, hogy csak a ritka- vagy varázseszközök érnek valamit, lehetőleg minél több tárhellyel, ahová köveket tehetünk. Kissé kényelmetlennek éreztem, hogy minden valamirevaló felszerelést azonosítani kell – láttam már másutt, más játékban olyat, hogy kézbevételkor rögtön azonosította hősünk a tárgyat és nem kellett mindig felismerővarázslatot mormolni használat vagy eladás előtt.
Ami a technikai jellemzőket illeti, csodát ez esetben sem várhatunk. Rendben, vannak véletlenszerűen generált labirintusok, amikben minden szépen csillog-villog (aki játszott annak idején a Revenanttal, az itt is olyasmi színvilágra számíthat), rengeteg tárgy, nagyítható nézet, de semmi olyan, amit már ne láthattunk volna korábban. Az irányítás, a kezelőfelület egy az egyben a Diablóból lett átvéve, sőt, egyes hangok is igen nagy azonosságot mutatnak a Blizzard művével.
Ragadjak fegyvert?
Az újításra törekvés teljes hiányának ellenére kellemesen töltöttem el az időt a Fate-tel. Huzamosabban ugyan meglehetősen unalmas, de van egy olyan érzésem, hogy az alkotók sem szándékoztak megváltani az akció-RPG-k világát. Ennek ellenére több neves internetes oldalon kapott elismerő szavakat és kedvező pontszámokat, azonkívül a játék fóruma is pezseg az élettől, sőt, Undiscovered Realms néven folytatást is megélt a játék. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy ha a kisebb-nagyobb gyengeségeket (mint például a monoton küldetéseket, vagy a videobetétek teljes hiányát) egy leendő nagyobb projektben sikerül leküzdeni, akkor a fejlesztőknek esélyük lehet megvetni a lábukat a nagyok között. Legyen így!
