Ha Tom Cruise a bűnt szó szerint megelőző rendőr a Különvéleményben, akkor az Eternal Threads hőseként mi lehetnénk a Precrime egyszemélyes mentős alakulata. A párhuzam nem véletlen, a koncepció ugyanis alapjaiban valamelyest hasonló, hiszen mindkét alkotás a megelőzésről szól, azonban a Cosmonaut Studios játéka a prekogok előrelátása helyett inkább az időutazásra támaszkodik az emberéletek megmentéséhez.
Az Eternal Threadsben a feladatunk, hogy egy világmegmentő terv részeként, az időben 2015 májusára visszautazva, megakadályozzuk hat ember halálát, egy észak-angliai lakástűzben. Ez persze közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, ugyanis nem csöröghetünk rá simán a tűzoltókra, hogy még a baleset bekövetkezte előtt kiérjenek, és saját kezünkkel sem szüntethetjük meg a tűz okát. Helyette egy kis kijelzős ketyerével felszerelve át kell vizsgálnunk a tragédia bekövetkezte előtti hét nap történéseit, hogy megismerjük az előzményeket, a körülményeket és az áldozatokat, majd úgy manipuláljuk döntéseiken keresztül az eseményeket, hogy végül (lehetőleg) mindegyikük megússza élve.
Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az elmúlt hét nap történéseit holografikus formában elénk varázsoló kütyüvel az azok helyszínéül szolgáló szobák között ide-oda rohangálunk, miközben újabb eseményeket megnyitó nyomok, kulcsok és más titkok után kutatunk a házban. A látvány és a hangulat egész korrekt, ahogy az üres, elhagyatott, de egykori lakóinak nyomait még viselő, titkaikat máig őrző ház falai között lavírozunk szobáról szobára. Elsőre maga a koncepció is rendkívül ígéretesnek tűnik, azonban a megvalósítása sajnos közel sem ilyen frappáns.
A játékmenet az említett módon a felfedezésen és kutakodáson kívül ugyanis többnyire tényleg csak abból áll, hogy a ház szobái és emeletei között keringve egyesével mozizzuk végig a közel 200 (!) rövidke felvételt, némelyik hangsúlyosabb történésnél pedig kiválasztjuk a két alternatív végkimenetel egyikét. Mindeközben persze, a változásokat figyelve, feszülten pillantgatunk rá az idővonalra.
Az Eternal Threads alapötlete abszolút érdekes, jól indít, a hangulat is adott, viszont maga a játékélmény sajnos nagyon hamar ellaposodik. Egy idő után az ember úgy érzi magát, mintha egy hosszú, kötelező családi vetítésen venne részt, annak ellenére, hogy egyébként érdekes látni a karakterek életének és viszonyainak alakulását, még ha ezen csorbít is a roppant gyenge színészi játék, és a számos töltelék jelenet. Ráadásul a felfedezés is elég korlátozott, vagyis inkább kötött, ugyanis hiába vizsgálnánk meg például egy polcon csücsülő, elég gyanús figurát, csak azután tehetjük meg, hogy egy kapcsolódó jelenet gyakorlatilag külön felhívja a figyelmünket a fontosságára.
Ez a koncepció tényleg jól működhetett volna, esetleg több, kisebb történetre bontva, vagy kompaktabb megvalósítással, de persze így sem borzalmas, egyszerűen csak szükségtelenül hosszúnak és fárasztónak hatnak a rohangálásokkal megszakított pár perces mozizások. A játék ugyan kínál egy Abridged játékmódot is, ami az eredeti 197 esemény és 54 döntés helyett már "csak" 121 eseményt és 37 döntést tartalmaz, de ez egyrészt nem sokkal kevesebb, másrészt ezt választva nem fedezhetjük fel teljesen a házat és minden titkát, valamint a legjobb befejezéstől is elesünk.
Az Eternal Threads tehát egy alapvetően jópofa és hangulatos, sztorivezérelt, felfedezős-kutakodós kaland, azonban erényei kissé elvesznek a rengeteg apró – és időnként érdektelen – bejátszássá feldarabolt cselekményben, no meg a kötelező köztes rohangálásban. A témája és a koncepciója miatt megérhet egy próbát, de persze csak akkor, ha van hozzá elég türelmed.
