Ha voltak olyanok, akik eddig álmatlanul hánykolódtak, azon a kérdésen merengve, hogy ugyan milyen lehet egy tengeri fúrótornyot üzemeltetni, azok mostantól kipipálhatják a nyugodt REM-fázist. Az A2 Softworks alkotása, a Drill Deal – Oil Tycoon ugyanis elvileg pont erre adja meg a választ. Persze ezt a kását sem eszik olyan forrón, hisz ha a LEGO-szerű, vagy legalábbis ahhoz hasonló, színes, műanyag vackokból felépülő világ hagyna is kétséget, akkor a támadó szellemhajók, a kalózok vagy minden fenyegetések legnagyobbika, a kraken biztosan jelzi, hogy ez bizony nem egy véresen komoly, realisztikus tycoon.
Kezdjük talán ott, hogy a fosszilis energiahordozók törékeny világában a tenger különösen kemény kihívásokat tartogat, ugyanis vizet például lehet desztillálni a tenger közepén, de építőanyagot, élelmiszert vagy gyógyszert nem, így aztán ezekből rendszeresen vételeznünk kell. A rendelhető cuccokat aranyáron mérik, és bizony, ha egy napokig tartó vihar beköszön, akkor a szállítóhajó sem fog kikötni. A fúrótornyok másik rákfenéje a méret, merthogy kicsik, az igények meg nagyok, legyen szó a szállásról, kajáldáról, vízimentőről vagy lövegről, hisz errefelé kószál Torpedó Jack (kalóz), és a kraken is. A löveghez generátor kell, a generátorhoz tűzoltó hajó, mert mi van, ha kigyullad, és legyen klinika is, hisz egy húszemeletes szörny biztos kioszt pár bibit. Ez így leírva bakfitty, csakhogy a fentiekből induláskor egyedül a generátor létezik, minden mást neked kell kikutatni, összekuporgatni hozzá a pénzt meg a nyersanyagot, és akkor még nem is termeltünk egy molekula szénhidrogént sem.
A nyersolajtól a benzolig
A tengeri fúrótornyok közepén, minő meglepő, egy fúrótorony áll, melyen keresztül a megfelelő szakemberekkel kőolajat és földgázt termelhetünk ki. A földgáz egy része rögtön megy a generátorokhoz (ha nincs delej, nem működnek az épületek), a nyersolajból pedig a finomítón keresztül petróleum, gázolaj és nehéz benzin lesz, illetve némi fejlesztés után képesek leszünk például a ként is kiválasztani. A gázolaj a vegyi üzemben tovább bontható kenőanyagokra, vagy készülhet belőle szilárd tüzelőanyag. Egy külön üzemben a földgázból etilént, az etilénből és a kénsavból izooktánt állíthatunk elő, a desztillációs ipari egységben pedig benzolt, és így tovább. Ez a rész a fő örömforrás, hisz minden feldolgozó létesítmény több lépcsőben továbbfejleszthető, úgyhogy kb. tucatnyi végtermék szerepel az értékesíthető tételek között. Ráadásul minden pályán más és más igényeket kell kielégíteni, azaz a késztermékért bejelentkező vállalatok változnak, és az is, hogy épp milyen kőolajszármazékokra kínálnak azonnali, illetve határidős ajánlatot, tehát mindenhol olyan termelési sort kell összerakni, amire kereslet is van.
Keanu Baldwin és társai
Az állomásra verbuválható munkaerő vicces hollywoodi mozaikneveket kapott, és minden jelentkező bizonyos szakterületeken mutat csak affinitást, tehát lehet egyszerre szakács, kutató és szanitéc, de előfordul, hogy dunsztja sincs a kőolaj-finomításról. A kezdeti, nem túl acélos jelölteket idővel aztán felváltják a profik, már ha a toborzó részleg megkapja a fejlesztésekhez szükséges vaskos summákat, de egy 4-5 csillagos szakember még így is megnézi, hogy milyen szintű kiszolgálást kap. Egy fúrótornyon a dolgozó ugyanis a koszt-kvártélynál többet vár, nevezetesen komfortos ágyakat, minőségi étkeztetést, mozit (persze Dolby hanggal, 3D-ben), tornatermet, és mindezt lehetőleg nem a 200 decibellel süvítő nehézgépek, kompresszorok és generátorok tőszomszédságában. A kihívás másik része (a termékek előállításán túl), hogy az elégedettség és a szakképesítés növeli a hatékonyságot, és ezt két műszakban kilogikázni (dupla személyzettel), figyelve, hogy minden soron folyamatosan áramoljon a nyersanyag, remek szórakozás.
”Szörnyen” jó?
A tengeri fúrótelep alapvetően egy hálás téma, ráadásul az építőkockákból összerakott díszlet (szigetek, hajók, létesítmények, platformok), a különböző tematikájú pályák, mint a szélturbinás öko vagy a munkásparadicsom utópia, egész ötletesek és könnyen befogadhatók. Két dolog azonban nem igazán jött be. Az egyik, hogy a gazdasági/építkezős részben nincs semmi kiszámíthatatlan: fixen x hordó kőolaj jön, abból 20 hordó ez, 20 hordó az lesz, és így tovább. A másik, hogy a kihívásoknál megálltam volna a földrengések, viharok, környezetvédők halmaznál, mert a krakennél vagy a szellemhajóknál eléggé kilóg a lóláb.
