Lyukak, nem csak a fejekben
Vadászat Haydenre
Többjátékos módból kettőt kínál a játék, az egyik volna az Infection, amelyben Haydent kell elkapnia egy kisebb közösségnek hagyományos fegyverekkel. A másik metódusban, az Epidemic-ben pedig két csapat küzd, mindegyik oldalán egy-egy Hayden-klón, akit csapattársai igyekeznek megvédeni, a szembenállók pedig értelemszerűen kifektetni. Egyelőre játszópajtásokat nem sikerült találnom az Interneten, de a konzolos visszajelzések alapján nem túl népszerű egyik sem, egy sima Laszria kontra mutáns meccsnek sokkal nagyobb lenne a vonzereje…
A veleje
Tudom, tudom… nem kell ahhoz az Enciklopédia Galaktika, hogy kiirtsuk Laszria honvédségét, és a mutánsokat. Rá is térek a harcélményre, amely a külső nézettel együtt a mostanság divatos fedezéktől fedezékig rohangálós fajta. Elszórt tereptárgyak, gombnyomásra mögéjük bábozódó hős, pontos célzáshoz váll feletti nézet, átgurulás a következő sarokhoz, tigrisbukfenc, szóval így irtunk mi, itt a Dark Sectorban. Közelharcban is tud csápolni a fickó, derekasan szétpofozhatók a testközelbe jutott létformák, amelyeket ha kellően legyengítünk, alkalmazhatjuk rajtuk a letárolt, meglehetősen látványos, és brutális kivégzés-formulákat. Sérüléseink, melyeket (akárcsak a GoW-ban) a képernyő fodrozódása jelez, fedezékkereséssel gyógyíthatunk. A csatornanyílások alá kereskedők költöztek, a pályákon található pénzmagból itt vehetünk fegyvereket, illetve fejleszthetjük ezeket a koffer formájú – szintén gyűjthető – csomagokból. Mutánsok elleni gázzal feltöltött lőszerrel, lerövidített újratöltési idővel, nagyobb tárral, pontos célzást segítő adapterrel és más hasonló nyavalyákkal vértezhető fel az arzenál, amelyekből egy időben kettőt (egy pisztolyfélét, és egy kétkezest) birtokolhat a mutáns bérvitéz.
Penge a karon…
A Hayden kezébe belenőtt bumeráng egy egykezes fegyverrel párosítva a legfőbb gyilkoló eszközünk, például a pajzsos rendfenntartókra csak így érdemes vadászni (pajzs pengével felüt, sorozat a mellkasba). A glaive (pengénk hivatalos neve) amúgy az élő szöveten méretes sebzéssel eszi át magát, ám ha a C billentyűt nyomva tartjuk, és a célkereszt sárga felvillanásakor - kritikus sebzés – engedjük fel, instant kill a jutalom, és a lelakatolt ajtókat is átvágja. Ahogy a mutáció/fertőzés újabb és újabb stációit éli meg a főhős, a bumeráng funkciói is úgy bővülnek, a pengét például bullet-timeban (lassítva) is útjára küldhetjük, közben az egérrel irányítva annak mozgását. Tűzbe, elektromos kisülésekbe, vagy jégbe hajítva rövid ideig megtartja azok sajátosságait: jegesen fagyasztja a vizet, oltja a tüzet, jégszobrot csinál az ellenfelekből, tüzes kölcsönhatással pedig a fertőzött ajtók nyithatók. Volna néhány ügyességinek mondható feladat, például az áramjárta pengét a drótkerítések rései között lassítós módban átvezetve kapcsolókat aktivizálhatunk. Szerencsére ezek a feladványok nem a frusztráló fajtából valók. A földre esett fegyvereket egyébként a bumeráng ragacsos felszíne képes a kezünkbe varázsolni, sajnos Laszria militáris állománya (amely egyébként szintúgy harcban áll a mutánsokkal) lekódolta a fegyvereit, így a mutáción átesett hősünk mancsában húsz másodpercenként megsemmisülnek ezek az eszközök. Tulajdonképpen még hálásak is lehetünk a szétfoszló karabélyokért, mert így a kereskedés és fejlesztés nem omlik légvárként a fejekre.
Alone in the Dark…
Congenitalis analgia
A Dark Sector hősét megmentő kór egy létező betegség, amely számos más néven is ismert, például Analgesia connatalis, HSAN vagy Herditer analgia. Az öröklésmenet egyelőre nem ismert, bár az érintett családokon belül halmozottan fordul elő. Az ideg- és izomrendszer zavarát magában foglaló betegség lényegében a fájdalomérzet teljes hiányát jelenti, így a páciens - általában részleges felületen (főleg végtagokon) - nem reagál sem a hideg, sem a meleg, sem a fájdalomingerre.
Ha a cikkből nem tűnt volna ki, a Dark Sector pörgős, könnyen játszható alkotás. Az irányítás, a bumeráng és Hayden későbbi specialitásai (energiapajzs, láthatatlanság) ellenére nagyon egyszerű, és könnyen betanulható. Ha a történetbe nem mélyedünk el, és nem várunk katarzist minden fejezet után, akkor hamar rabul ejti az embert a játékmenet. A látványról is elmondható, hogy talán nem napjaink legszínvonalasabb grafikája dübörög az alkotás alatt, de az optimalizálás bőven a TOP10-ben van. Lényegében a fejlesztők mindenhonnan a legjobbat hozták (lopták), de egy szépen ívelt történet, ami igazán koherenssé tehetné az egészet, nos az sajnos lemaradt…