Nyilván túlzás lenne azt hinni, hogy ettől a játéktól bárki is szakács lehet a gép hatókörén túl, de némi hozzáértéssel már találhatunk pár új, érdekes receptet, ez pedig elég nagy szó. A legtöbb főzős játék (például Cook Serve Delicious) ugyanis erősen leegyszerűsíti a feladatokat annak érdekében, hogy könnyű és élvezetes maradjon, míg a szimulátor műfajban indulók (Cooking Simulator) már annyira komolyan veszik magukat, hogy a főzés szinte már VR-kardozás bennük. A Chef Life: A Restaurant Simulator szerencsére remek érzékkel találta meg az arany középutat: valóban el kell bíbelődnünk az ételkészítés különböző feladataival (ráadásul némelyikkel elég részletesen), de a legtöbb feladat pár gombnyomással letudható. Ehhez a recepthez pedig hozzácsaptak egy rakás apróbb díszítést és menedzserfunkciót, hátha valakinek ezek is fontosak.
Dupla műszak, dupla élvezet
A lényeg persze maga a főzés. A receptkönyv az összes szükséges lépést tartalmazza, a konyhai harcállással együtt, így elveszni egészen biztosan nem fogunk. A "puska" alapján aztán összeszedjük a hozzávalókat, felvagdossuk, amit kell, összemixeljük, amit nyersen lehet, majd nekilátunk a sütés-főzésnek, melynek folyamatát a valóságban is elengedhetetlen dolgokkal (hőfok kiválasztása, keverés, fűszerezés, satöbbi) dobták fel. Végül, ha minden rendben ment, tányérra tesszük munkánk gyümölcsét (áttervezhető dizájnnal), és mindenki örül. Mindezt elég jól végigveszi az oktatópálya, így nem kell amiatt aggódni, hogy esetleg elfelejtünk egy-egy lépést.
Új éttermünk berendezését szintén letudjuk már az oktatórészben, így később csak akkor kell hozzányúlnunk ehhez az opcióhoz, ha feltétlenül szükséges. Egyéb feladatból azonban bőven jut minden napra, ezzel kiválóan szimulálva az éttermek életét és az azzal járó túlterhelést. A nap elején átnézhetjük és megváltoztathatjuk a menüt, ami alapján a gép kiszámolja, mennyi ételt kell rendelnünk. A rendelés komoly feladat, ugyanis el kell döntenünk, hogy olcsó nemzetközi, vagy menő helyi árut vásárolunk. Amikor megjött a csomag, össze kell szednünk a hűtőkből, majd egy gombnyomásra kipakoljuk a napi tárolókba. Erre mondjuk, elég lenne egy apróbb menü.
Ha már kéznél van az étel, kipróbálhatunk új, a korábbi főzésekkel szerzett pontokból vásárolható recepteket, amik aztán fel is kerülhetnek az étlapra. Emellett persze gyakorolhatunk, áttervezhetünk, vagy egyszerűen csak nekiláthatunk az esti roham előkészületeinek. Igen, itt végre előre felszeletelhetjük a hozzávalókat, sőt némelyiket össze is kombinálhatjuk, hogy aztán elég legyen előkapni a hűtőből. Sajnos erre összesen csak 9 helyünk van (egy 2 méter magasnak látszó hűtőben), ami ismét javításért kiált. De legalább stratégiázhatunk egy keveset, hogy minek az előkészítésével spórolhatjuk meg a legtöbb időt. A hamarosan érkező vendégek ugyanis nem lesznek túl boldogok, ha elhúzódik a sütés-főzés, márpedig teljesen az elejéről kezdve minden étel elkészítése elég sokáig tart (amíg nincs több, magas szintű segítőnk), még bukkanók nélkül is.
Egyelőre azonban bőven akadnak bukkanók, például kisebb irányítási nehézségek, ugráló kurzorral. A tűzhely elhagyása is elég kockázatos művelet, mert egy bizonyos készültségi fok felett a visszatérésre szolgáló gomb már csak kikapcsolja a gázt, amit aztán nem lehet újraindítani. Így jár, aki jól átsütött marhát kér! Bugokból is akad pár, az irányítást nehezítő darab, a cikk írásakor pedig egy egészen idegőrlővel is találkoztam: az előkészítő állomások néha látszólag „megtelnek”, így ezeket nem tudjuk használni. Ilyenkor lakberendező módban arrébb kell raknunk a vágódeszkát vagy turmixot, hogy magához térjen. Erre való tekintettel legalább a javítófolt érkezéséig érdemes bekapcsolni a "türelmes vendégek" opciót a számos stresszmentesítő funkció közül – de a főzés zen élményéhez sem árt, ha nem kell versenyt futnunk az idővel.
Nem munka, életforma!
Hogy ne legyen 10 000 karakteres a cikk, maradjunk annyiban, hogy a játéknak vannak érdekes ötletei, jó húzásai, és buta gyengeségei (meg olyan kiegészítő elemei, amikre nem mindenki tart igényt), így a legfontosabb kérdés az, hogy mennyire szeret valaki virtuálisan főzni. Akinek élmény 4-5 perc alatt összerakni egy bonyolult és látványos fogást (akár több tucatszor is), az a viszonylag lassú előrehaladás ellenére is imádni fogja a játékot. Azonban a főzés nem olyan agyatlan feladat, mint például a magasnyomású tisztítás. Utóbbi ugyanis nagyszerűen kikapcsolt, míg a főzésnél hamar zavarni kezdett, hogy újra és újra ugyanazokat az ételeket kell elkészítenem, ráadásul jó minőségben, tökéletes időzítéssel. A másik probléma, hogy a Chef Life ára elég magas, ráadásul már az elmaradhatatlan DLC-ket is bejelentették hozzá. De ismételten csak azt tudom mondani, hogy ha valaki ezzel tud igazán kikapcsolódni, simán eltölthet a játékkal 50-100-egymillió órát, így pedig már megéri belevágni ebbe a magánéletgyilkos szakmába. Mindenki más inkább várjon egy leárazásra és a javításokra.
