Sőt, őrültebbek, hiszen anno, a kilencvenes években nem az őrültségükkel vésték bele magukat az emlékezetünkbe, hanem a remek játékelemekkel, illetve a brutális nehézséggel. Utóbbit azonban már a legtöbben későn tudták meg, csak miután a stílus maga sikeresen lépre csalta áldozatait. Emlékszem, tizenéves fejjel egy műszaki boltban ácsorogva láttam meg a varangyokat, ahogy éppen a NES-epizód első pályáján várták a játékos interakciót, majd csak lestem, mikor némi bunyó után egy nagy főellenfélhez érve váltott a kamera, a karaktert irányítva pedig a képernyőbe kellett behajítanom a lőszert, hogy a boss nézőpontja megrepedjen és szilánkosra törjön. Majd barlangokban ereszkedés és gépjárműves “versenyzés” következett, én pedig csak álltam kitágult szemekkel és nem hittem el, hogy ilyesmit is lehet egy videojátékban. Akkoriban ezek mind újszerű ötletnek számítottak egy brawler esetében, avagy a Battletoads igazán komoly bemutatkozással verte be az otthoni képernyőket, hogy legendássá váljon.
Frissen szabadultak
Csakhogy még az 1994-es Arcade-epizódot számítva is 26 év telt el az utolsó játék óta, a brekikre pedig már úgy tűnt, alig emlékszik valaki. Ezt a kisebb kihagyást pedig a 2020-as Battletoads méltósággal, vagyis inkább jó humorral kezeli, hiszen története szerint bolond főszereplői bezártságban, virtuális valóságban tengették ezen hosszú idő alatt mindennapjaikat, mígnem rájuk nem lelnek és ki nem szabadítják őket. A világ közben megváltozott, hőseink új munka után néznek, számításaikat pedig masszázsban és elektronikus levelek küldözgetésében találják meg, egészen addig, míg egyikük elő nem áll a remek ötlettel, miszerint hírnevük ősellenfelükhöz, a Dark Queenhez volt köthető, így őt kell megtalálniuk elveszett renoméjuk visszaszerzéséhez is.
Majdnem a régi
Bár a Battletoads pont nem az a sorozat, aminek nagy sztorira volna szükséges, és bár a fejlesztés ezúttal csak részben köthető a Rare-hez (a munka nagyját a kis Dlala Studios végezte), a negatív kritikák ellenére azt gondolom, hogy ennél jobban nehezen sülhetett volna el a remake/újrakezdés, bármelyik oldalról is nézzük a dolgot. A látványvilág illik a sorozathoz, erősen merít a régi részek mellett a Rayman-szériából, plusz a humor is erősen kidomborodik, ami sokszor erős iróniába csap át (vagy alpáriba, de az annyira nem áll jól neki), akár önmagán, avagy a varangyokon és történetükön élcelődve. Ami pedig a legfontosabb: a játékmenet kicsit sem öreges, ami illik ehhez az oldalnézetes stílushoz, az mind benne van, legyen szó a megszokott bunyókról, járműves részekről, hackelésről vagy éppen a már emlegetett Raymanből kölcsönzött menekülős szekvenciáról.
Változatosság emiatt aztán bőven van, és ugyan néha-néha monotonná kezd válni a bunyó, mindig jön egy új ellenféltípus vagy pályarész, esetleg feladat, ami feldobja az összképet. A nosztalgia kedvéért bekerült mindenféle misszió, a varangyokhoz illő feladatok mellett a videojátékok hőskorát is megidézzük, ezzelt pedig az új Battletoads egy igazi stíluskavalkád. Nem mellesleg a nehézség skálázása is megfelel a modern elvárásokhoz, avagy a könnyű fokozattal megkapjuk a minimális kihívást, amin bárki könnyedén átszaladhat, nem lesz korlátozva benne, hogy a pénzéért megkapja a vágyott és "alanyi jogon járó" instant sikerélményt, míg nehezebb fokozaton már jön a széria védjegyéül szolgáló agyvérzést is megközelítő állapot, aminél szó szerint be kell magolni, hogy mikor mi következik. Persze, volt már, aki a régi járgányos részeket is vakon teljesítette, de ez azért a ritkább eset, a megszokott kihívás pedig ismét visszaköszön, avagy varangy legyen a talpán, aki az ügyességi futamokat hibátlanul teljesíti.
Mindebből az következik, hogy a Battletoads visszatérése kifejezetten jól sikerült, az meg már csak hab a tortán, hogy Pass-előfizetőknek is elérhető. Lehet többen is játszani, a maga módján baromi látványos ezzel a rajzfilmes stílussal, vannak benne nagyon jó ötletek, és bár olyan reformokat már nem képes hozni, mint régen, az elvárásokat kiválóan teljesíti. Itt-ott úgy éreztem, hogy a képfrissítés nem az igaz, egyszer-egyszer picit repetitívvé vált a küzdelem, néhol picit erőltetettnek éreztem a humort, de a nagyjából 4 óra alatt remekül szórakoztam. Aki kicsit is kedvelte a harci varangyokat, azt biztosan értékeli majd ezt a visszatérést, aki pedig nem ismerte őket korábban, sokat az sem veszít egy próbával, amennyiben érdekli az oldalnézetes zsáner, elvégre a 2020-as epizód kellően modern ahhoz, hogy eredete egy pillanatra se tűnjön 26 évesnek vagy öregebbnek. Soha rosszabbat.
