Az élet tele van csodákkal, borzalmakkal, izgalmas újdonságokkal és fájó veszteségekkel. Az Arise: A Simple Story, ahogy a címe is sugallja, bizonyos tekintetben valóban egy egyszerű történet, de egyúttal sokkal több is annál. A játék rögtön egy élet végével veszi kezdetét, ahogy társai utolsó útjára indítják egy, ősz szakálla alapján sokat megélt társukat, aki számára azonban ez csupán egy újabb kaland kezdete.
Ahogy szép lassan kialszik a máglya tüze, az úriember – a továbbiakban nevezzük, mondjuk, Miklósnak – egy hatalmas hómezőn tér magához, ahol a távoli hegy csúcsáról leső nap sugarainak ölelésében nekivág, hogy gyerekkorától kezdve idézze fel életét. Története tíz, hószobrokkal szimbolizált fejezetre bomlik, melyek életének más-más szakaszát mutatják be, mindezt annak hangulatához tökéletesen passzoló környezetben és elemekkel.
Az Arise: A Simple Story játékmenete alapvetően a platformer kihívásokat és a felfedezés örömét vegyíti, ahogy Miklóssal a saját tempónkban bejárjuk az olykor derűs és színekkel teli, máskor pedig sötét és viharos helyszíneket, miközben az idő manipulálásával ezek teljesen új arcait ismerjük meg. Utóbbi persze nem csak egy jópofa lehetőség, amivel egy hókupac helyére pillanatok alatt virágos mezőt varázsolhatunk, hanem a játék kulcsfontosságú eleme, ugyanis ennek segítségével teremthetjük meg a továbbjutáshoz szükséges utakat. Csökkenthetjük a vízszintet, hogy aztán egy így elérhetővé vált farönkre állva újra megemeljük, mászás közben a helyére mozdíthatunk egy korábban leszakadt platformot, vagy épp megállíthatunk egy méhet, hogy ráakaszkodva tovább repüljünk.
A játék előrehaladtával egyre érdekesebb módjai bukkannak fel az időmanipulálásnak, valamint egyre nagyobb szerepet kap Miklós egyetlen eszköze is, egy kötéllel megtoldott csákány. Ezzel nem csak Tarzanként tud átlengeni a szakadékok felett, de képes fákat hídként kidönteni, vagy esetleg kettétört elemeket újra egymáshoz illeszteni. Az időmanipulálást egyébként egy másik játékosnak is átadhatjuk a kooperatív játék jegyében, de míg a kezdeményezés dicséretes, a valóságban sajnos nem működik mindig jól.
Egyes szakaszokon még tartható, de sok esetben inkább hátráltató tényező a két elem szétbontása, mivel időnként egy ugrást követően a gyors homokórafordításon múlhat az életünk. Itt tenném hozzá azt is, hogy a kameranézet sem állítható szabadon, mivel az egyik analóg karral Mikóst, a másikkal pedig az időt irányíthatjuk, ami olykor-olykor picit megnehezíti az egyes terület belátását, de szerencsére többnyire nem okoz nagyobb problémákat.
A pályákon való továbbjutás mellett másik fontos feladatunk Miklós emlékeinek felkutatása, amik apró fehér gömbként lebegnek a pályák legkülönbözőbb pontjain, sokszor elég alaposan eldugva. A történet ugyan ezek nélkül is nagyjából kikövetkeztethető, de ezek a gyűjthető tárgyak még több apró részletet fednek fel az imádnivaló művészeti rajzokon keresztül. Az összképhez persze sokat hozzátesz a káprázatosan művészi grafika, valamint a David García (Hellblade: Senua's Sacrifice, RiME) által szerzett zenék harmóniája is.
Az Arise: A Simple Story egy varázslatos mese két lélek egymásra találásáról és összetartásáról jóban és rosszban. Egy egyszerű történet a szeretetről, a bánatról, az örömről, az elszakadásról, az elmúlásról és sok más olyan érzésről és élményről, amivel valószínűleg minden egyes ember képes azonosulni. Egy kaland, ami valószínűleg más-más módon, de mindenkit megérint. Mondanivalója mellett ráadásul játékként is rendkívül élvezetes, ahogy a számos érdekes és elgondolkodtató kihívás mellett tökéletesen érzékelteti a különböző élethelyzeteket, ahogy az egyik pillanatban szétesik az ember körül a világ és vészjósló árnyak gyülekeznek körülötte, míg a másikban színes virágok forgatagában szalad gondtalanul.
