Miért éppen Alaszka? Miért ne? Ha kamionos-fuvarozós játékokról van szó, akkor az Euro Truck Simulator és az American Truck Simulator különböző epizódjai lefedték már egész Európát és Amerikát, Alaszka azonban még pont nem volt. Pedig hát igencsak vadregényes vidék, ráadásul a körülmények is extrémek: ott fent északon hideg van, nem is kicsit, lakott területet ritkán látni, a végeláthatatlan, sűrű fenyőerdők pedig a vadállatok birodalmát jelentik. Egyszerre gyönyörű, végtelen nyugalmat árasztó és mégis rideg, könyörtelen vidék, éppen ezért tökéletes egy olyan kamionos-fuvarozós játékhoz, amit egy hatalmas, nyílt világú sandboxnak terveztek túlélő elemekkel – márpedig pontosan ezt a koncepciót álmodta képernyőre a Road Studio S.A.. Szeretném azt mondani, hogy ezt a merész, és papíron egészen érdekesnek hangzó álmukat végül sikerült megvalósítani, ám ez nem lenne igaz, mert az Alaskan Road Truckers csak nyomokban és torz formában tartalmazza ezt a víziót.
Ahhoz, hogy ezt megállapítsam, nem is kellett sokat vizsgálódnom, hiszen körülbelül az első félóra után leesett, hogy ez a poligonokból összeálló Alaszka messze nem olyan mesés és vadregényes, mint amilyennek a fejlesztők elképzelték. Persze nyilvánvalóan nem a AAA címeket idéző grafikára gondolok, mert ez mégiscsak egy kis csapat indie játéka, tehát egyáltalán nincs gond azzal, hogy nem cikkünk alanya viszi el az év legszebbjének járó díjat. Az már viszont gond, hogy akad, laggol, méghozzá nem is keveset, mert a nyílt világ elemei igencsak nehézkesen töltődnek be, miközben a szinte teljesen üres utakat rójuk. Igen, az utak majdnem olyan üresek, mint a nem túl pofásan kinéző nyílt világ: tulajdonképpen a néha-néha feltűnő kihalt városkák és ipartelepek épületei mellett a forgalom az, ami némi életet lehel a majdnem totálisan halott digitális Alaszkába.
Kár, hogy a többi autós jelenléte több gondot okoz, mint amennyit megold, sőt egészen konkrétan inkább vezetnék teljesen üres utakon, minthogy a mesterséges intelligencia által vezérelt sofőrökkel osszam meg azokat. Mert az MI bizony iszonyatosan ostoba, és az ő otrombaságainak minden egyes alkalommal én iszom meg a levét, hiszen a balesetek kárát fixen én fizetem, akár az én hibám volt, akár nem. Márpedig a gép még a legkisebb erőfeszítést sem képes megtenni azért, hogy elkerülje a koccanásokat. Ha az autók útjában állítod le a kamiont, nem fognak áttérni a másik sávba, hogy kikerüljenek, éppen ellenkezőleg: az is elképzelhető, hogy meg sem állnak mögötted, hanem konkrétan beléd hajtanak.
Az imént leírtaknak „köszönhetően” még ilyen gyér forgalom mellett sem egyszerű elkerülni a baleseteket, de nem ez az egyetlen nehezítő tényező. A hab a tortán a kamion vezetési modellje, ami egész egyszerűen borzalmas, a realisztikus szimulációtól pedig pont annyira van messze, mint innen Alaszka (ezt már elsütöttem egyszer, ugye?). Méghozzá minden létező eszközzel, mivel próbáltam kormánnyal, kontrollerrel, valamint billentyűzettel is, de valahogy egyikkel sem éreztem magaménak a dolgot, és most eléggé finoman fogalmaztam. A probléma legfőképpen az, hogy az irányítás nagyon nem intuitív: elvileg megkövetelni a precizitást, mert elég könnyű elveszíteni az uralmat a járgány felett, viszont én egyik fent említett perifériával se tudtam ráérezni a vezetési modellre, úgyhogy fizethettem szépen az agyhalott sofőröknek, meg tördelhettem a csontjaim, ha lecsókoltam valamelyik útszéli fenyőfát.
Merthogy ott vannak ugyebár a már említett túlélő- és RPG-elemek, melyeknek köszönhetően van életerő-csíkunk, ami ütközéseknél értelemszerűen lejjebb tud csusszanni. Emellett arra is figyelni kell, hogy mindig legyen nálunk csoki, snack vagy valami konzervkaja, hogy ne ájuljunk el az éhségtől a volán mögött, a fáradtságszintünket pedig alvással vagy energiaital fogyasztással tudjuk menedzselni. Utóbbihoz hasonlót egyébként az ETS meg az ATS is tud, hiszen néhány beállítás, és ezekben is figyelni kell arra, hogy ne vezessünk túl sokat pihenés nélkül. Az első kettő viszont valóban egyedi ötlet (legalábbis ebben a műfajban), cserébe olyan nagyon sokat azért nem javít az eleve foghíjas játékélményen.
Maguk az ötletek, valamint a szerepjátékokat idéző képességfa és a saját kis telephelyünk fejlesztgetése viszont így is inkább a pozitívumok közé sorolhatók. Örvendetes például, hogy idővel nőhet a kis fuvarozós vállalkozásunk, így egyszerre több kamiont is birtokolhatunk, amiket aztán módosíthatunk és javíthatunk is a saját főhadiszállásunkon. A baj csak az, hogy még ezek sem tudják megmenteni az Alaskan Road Truckers-t, ezt a nem kicsit baltával faragott, frusztráló, és hát valljuk be őszintén, nem túl érdekfeszítő játékmenettel megáldott indie alkotást.
